Mi kell ahhoz, hogy sikeresek legyünk az életben? Szükséges hozzá tudás, tapasztalat, ambíció, de mindenek előtt bátorság. És hogy az utóbbinak mennyire nagy szerepe van, arra Pichler György és felesége, Erika története nagyon jó példa.
Tordán éltek, ott végezték el a középiskolát. Erika orvos szeretett volna lenni, jelentkezett is az egyetemre, de nem vették fel. Összeházasodtak, és mert nem láttak maguk előtt lehetőségeket Romániában, 1988-ban beadták az áttelepülési kérelmüket. Két évig vártak az útlevélre, végül 1990. január 17-én átléphették a magyar határt. Erika huszonegy éves volt, György pedig huszonhárom.
- Százhalombattán élt a férjem nagybátyja, ezért jöttünk ide – meséli Pichlerné Erika. – Az érkezésünk után néhány héttel már mindketten dolgoztunk. Minden munkát elvállaltunk, mert boldogulni szerettünk volna.
- Hol találtak lakást?
- Az első évben a férjem Viskiéknél dolgozott, és a műhely fölött volt egy kis szoba, ott laktunk, egészen télig, mert fűtés nem volt, és tovább kellett mennünk. Albérletet kerestünk, egy garzonban éltünk. A következő évben hitelt vettünk fel és lakást vásároltunk, mert szerettük volna, hogy mire megszületik a gyermekünk, biztos fedél legyen a fejünk fölött.
- Hol dolgoztak abban az időben?
- Gyuri a Dunastyrnél, én pedig az erőmű konyháján voltam adminisztrátor. Megszületett Robi, és amikor a gyes már a végéhez közeledett, úgy éreztem, újra munkát kell vállalnom. Az Ifjúság úti szolgáltatóházban működött a nagykőrösi Patyolat kirendeltsége, éppen alkalmazottat kerestek, jelentkeztem és felvettek, így kerültem ebbe a boltba.
- Az üzlet profilja már nem a ruhatisztítás. Mikor következett be a változás?
- Megszűnt a cég, és 1995-ben úgy gondoltuk, átvesszük tőlük a bérleti jogot. Abban az időben egészen más volt a helyzet ebben a városrészben, mint most. Szinte egyáltalán nem volt forgalom, nagyon nehéz volt elindulnunk. Először egy polcra tettük ki az árut, aztán még egyre, majd még egyre, így építettük fel az üzletet, a szó szoros értelmében lépésről lépésre. A férjem három műszakban dolgozott, a szabad idejében szerezte be az árut, én pedig a munka mellett végeztem a főiskolát, megszereztem a közgazdász diplomát. Nagyon nehéz időszak volt, főleg azért, mert nem rendelkeztünk családi háttérrel, csak magunkra számíthattunk. Mindent közösen csináltunk, még a tanulást is, úgy hogy papíron az enyém a diploma, de valójában mindketten elvégeztük az iskolát.
- Közben bővítették az üzletet, ma már lényegesen nagyobb, mint a kezdetekkor volt. Kaptak ehhez valakitől segítséget?
- Ehhez nem, de időközben nagyon sok barátot szereztünk, így ma már elmondhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Számíthatunk rájuk, és ők is számíthatnak ránk, és ez nagyon fontos számunkra.
- Mi az üzletük titka? Önök szerint miért kedvelik a vásárlók?
- Szerencsénk van, mert mindketten szeretünk az emberekkel foglalkozni. Természetesen nem csupa siker az életünk, mert nem lehet mindig mindenkinek a kedvére tenni, de a vásárlók többsége visszajár. Családias nálunk a hangulat. Egy üzletet, főleg egy ilyen kis boltot, mint a mienk, csak alázattal lehet működtetni. Ez a viselkedésünkre és az árainkra egyaránt érvényes. Tudomásul kell venni, hogy nagy a verseny, egyre több a nagy üzlet, ezért nekünk olcsó árakkal és jó hangulattal kell várnunk a vevőket.
- Úgy tudom, énekelni is szokott. Ez csak hobbi, vagy vannak nagyobb tervei is a zenével?
- A nagypapám konzervatóriumot végzett, édesanyám is több hangszeren játszik, én pedig már hat éves koromtól énekelek. Nagyon szeretem a zenét, fontos számomra, hogy énekeljek, de csak a hobbimnak tekintem. Ugyanúgy, ahogy Gyuri a focit. Hetente háromszor jár futballozni, és én tiszteletben tartom ezt, ahogyan ő is tiszteletben tartja, hogy én énekelek.
- Időközben megszületett a kisebbik gyermekük is. Milyen pályára szánják őket?
- Természetes, hogy igyekszünk fontossá tenni számukra mindazt, ami nekünk is fontos. Példa erre, hogy meghallgatom azt a zenét, amit a fiam szeret, de cserébe elvárom, hogy ő is meghallgassa azt, ami szerintem igazi zene. Sportolni is szeretnek, szerencsére. Hogy milyen pályára szánjuk őket? Nem az a fontos, hogy mi lesz a foglalkozásuk, hanem hogy szeressék, amit csinálnak, mert csak úgy lehetnek boldogok, és a boldogságnál semmi sem fontosabb.
- Tegyenek javaslatot: kit mutasson be a Hírtükör következő száma?
- Dr. Tóth Béla a háziorvosunk. Érdemes megismerkedni vele közelebbről, a hitvallásával, az emberi tulajdonságaival. Szeretnék, ha róla szólna legközelebb a Premier plán.
- Százhalombattán élt a férjem nagybátyja, ezért jöttünk ide – meséli Pichlerné Erika. – Az érkezésünk után néhány héttel már mindketten dolgoztunk. Minden munkát elvállaltunk, mert boldogulni szerettünk volna.
- Hol találtak lakást?
- Az első évben a férjem Viskiéknél dolgozott, és a műhely fölött volt egy kis szoba, ott laktunk, egészen télig, mert fűtés nem volt, és tovább kellett mennünk. Albérletet kerestünk, egy garzonban éltünk. A következő évben hitelt vettünk fel és lakást vásároltunk, mert szerettük volna, hogy mire megszületik a gyermekünk, biztos fedél legyen a fejünk fölött.
- Hol dolgoztak abban az időben?
- Gyuri a Dunastyrnél, én pedig az erőmű konyháján voltam adminisztrátor. Megszületett Robi, és amikor a gyes már a végéhez közeledett, úgy éreztem, újra munkát kell vállalnom. Az Ifjúság úti szolgáltatóházban működött a nagykőrösi Patyolat kirendeltsége, éppen alkalmazottat kerestek, jelentkeztem és felvettek, így kerültem ebbe a boltba.
- Az üzlet profilja már nem a ruhatisztítás. Mikor következett be a változás?
- Megszűnt a cég, és 1995-ben úgy gondoltuk, átvesszük tőlük a bérleti jogot. Abban az időben egészen más volt a helyzet ebben a városrészben, mint most. Szinte egyáltalán nem volt forgalom, nagyon nehéz volt elindulnunk. Először egy polcra tettük ki az árut, aztán még egyre, majd még egyre, így építettük fel az üzletet, a szó szoros értelmében lépésről lépésre. A férjem három műszakban dolgozott, a szabad idejében szerezte be az árut, én pedig a munka mellett végeztem a főiskolát, megszereztem a közgazdász diplomát. Nagyon nehéz időszak volt, főleg azért, mert nem rendelkeztünk családi háttérrel, csak magunkra számíthattunk. Mindent közösen csináltunk, még a tanulást is, úgy hogy papíron az enyém a diploma, de valójában mindketten elvégeztük az iskolát.
- Közben bővítették az üzletet, ma már lényegesen nagyobb, mint a kezdetekkor volt. Kaptak ehhez valakitől segítséget?
- Ehhez nem, de időközben nagyon sok barátot szereztünk, így ma már elmondhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Számíthatunk rájuk, és ők is számíthatnak ránk, és ez nagyon fontos számunkra.
- Mi az üzletük titka? Önök szerint miért kedvelik a vásárlók?
- Szerencsénk van, mert mindketten szeretünk az emberekkel foglalkozni. Természetesen nem csupa siker az életünk, mert nem lehet mindig mindenkinek a kedvére tenni, de a vásárlók többsége visszajár. Családias nálunk a hangulat. Egy üzletet, főleg egy ilyen kis boltot, mint a mienk, csak alázattal lehet működtetni. Ez a viselkedésünkre és az árainkra egyaránt érvényes. Tudomásul kell venni, hogy nagy a verseny, egyre több a nagy üzlet, ezért nekünk olcsó árakkal és jó hangulattal kell várnunk a vevőket.
- Úgy tudom, énekelni is szokott. Ez csak hobbi, vagy vannak nagyobb tervei is a zenével?
- A nagypapám konzervatóriumot végzett, édesanyám is több hangszeren játszik, én pedig már hat éves koromtól énekelek. Nagyon szeretem a zenét, fontos számomra, hogy énekeljek, de csak a hobbimnak tekintem. Ugyanúgy, ahogy Gyuri a focit. Hetente háromszor jár futballozni, és én tiszteletben tartom ezt, ahogyan ő is tiszteletben tartja, hogy én énekelek.
- Időközben megszületett a kisebbik gyermekük is. Milyen pályára szánják őket?
- Természetes, hogy igyekszünk fontossá tenni számukra mindazt, ami nekünk is fontos. Példa erre, hogy meghallgatom azt a zenét, amit a fiam szeret, de cserébe elvárom, hogy ő is meghallgassa azt, ami szerintem igazi zene. Sportolni is szeretnek, szerencsére. Hogy milyen pályára szánjuk őket? Nem az a fontos, hogy mi lesz a foglalkozásuk, hanem hogy szeressék, amit csinálnak, mert csak úgy lehetnek boldogok, és a boldogságnál semmi sem fontosabb.
- Tegyenek javaslatot: kit mutasson be a Hírtükör következő száma?
- Dr. Tóth Béla a háziorvosunk. Érdemes megismerkedni vele közelebbről, a hitvallásával, az emberi tulajdonságaival. Szeretnék, ha róla szólna legközelebb a Premier plán.
