Születés és halál, sokat ígérő házasságkötések száraz adatai kerülnek az anyakönyvbe. Hogy milyen munka van a bejegyzések mögött? Szép és érdekes, amit csak türelemmel és sok szeretettel lehet elvégezni.
Az évszázados egyházi anyakönyvvezetés 1895-ben vált külön az állami, más szóval a polgári népesség-nyilvántartástól. Ferencz József osztrák császár és magyar király 1895. október 1-jén írta alá az erről rendelkező törvényt. Százhalombattán is a száztíz évvel ezelőtti októberben tette meg az első bejegyzéseket Kováts Lajos anyakönyvvezető, 2-án egy születést, 4-én egy halálozást, 27-én pedig egy házasságkötést vezetett be az anyakönyvbe.
Kiss Gyuláné huszonnyolc éve végzi az anyakönyvvezetés felelősségteljes munkáját városunkban. Vele beszélgettünk az évforduló kapcsán
- Kováts Lajos anyakönyvi bejegyzései mellett gyakran szerepel Trischler József neve is, majd 1910-től Pirk Lajos vezette az anyakönyvet. Őt Déczi Gyula, Ferencz József, Eskulics Ferenc, Johanidesz Edit, Mitrov Ivanov Illésné, Sinkó Miklósné, Papp Béla, Rózsa Jánosné, Nemes Mária és Sinai Gáborné követte. A feladatok számának növekedése indokolta gyakorló anyakönyvvezetők alkalmazását. Most is velem dolgozik Mezőfiné Nagy Ilona, és 1999-től két kolléganőm segít a házasságkötések lebonyolításában: Balla Gyöngyi és Őri Ildikó.
A főváros közelsége miatt a kismamák már évtizedek óta a pesti kórházakban szülnek, így a születési anyakönyvet jóformán nem használjuk. Jellemző adat, hogy 1976 és 1969 között mindössze tizenegy születés került bejegyezésre. Utoljára 2001-ben használtuk a születési anyakönyvet, amikor egy várandós mamára váratlanul törtek rá a szülési fájdalmak, és orvosi asszisztenciával otthon szülte meg Barnabás nevű fiát. Bár nem tartozik anyakönyvvezetői körbe, de nyilvántartjuk a születések számát. Az utóbbi években tapasztalható visszaesés után gyarapodásról számolhatok be. Idén, szeptember 15-ig 124 százhalombattai gyermek született.
Feladataink szomorú része a halálesetek anyakönyvezése. 2000-től évente negyvenöt-ötven halálozást jegyzünk be, de a ténylegesen elhunytak száma ennél nagyobb, mivel legtöbben nem otthon, hanem a környező kórházakban halnak meg. Idén, szeptember 20-ig ötvenöt halálozást anyakönyveztünk. A nem nálunk regisztráltakkal együtt év végéig számuk meghaladhatja a százat.
Munkánk jelentős részét a házasságkötések és az esküvői szertartások lebonyolítása teszik ki. A 90-es években száznál is több esküvő jutott egy évre, 2000-től kilencven-százra csökkent, tavaly pedig hetvenhatra esett vissza a számuk. Idén már hetvenhárom házasságkötést regisztráltunk, és az előjegyzések szerint év végéig mintegy kilencvenre kerekedik a számuk. 1978. február 13-tól vezetem az anyakönyvet, és 1999 végéig kereken ezer pár mondta ki előttem a boldogító igent. Idén, augusztus 20-án Anita lányom is javította a statisztikát. Nem mindennapi érzés volt számomra, hogy ez egyszer nem anyakönyvvezetőként, hanem a szülők között foglalhattam helyet a teremben.
- Milyen előkészületek előzik meg az esketési szertartást?
- Annak ellenére, hogy évtizedek óta végzem, kollégáimmal együtt még mindig izgalmas munkának tekintem az előkészületeket. Mindig új szövegen törjük a fejünket. Az esküvő előtt elbeszélgetek a jegyespárral, megpróbálom kitalálni, milyen embereket kell majd összeadnom, és annak megfelelően próbálom összeállítani a köszöntőt. Aprólékosan előkészítünk mindent, a gyertyától a virágdíszítésen át a pezsgős poharakig. Egyre többen igényelik a gyertyagyújtást, hiszen az a két fiatal egybefonódásának szép jelképe, de szinte valamennyi szertartás egyedi.
- Változtak-e a házasságkötési szokások az elmúlt évtizedek során?
- A ceremónia mozzanatainak sorrendje nem, de a helyszínek igen. Néhányan azt kérik, hogy ne a Házasságkötő-teremben, hanem az esküvő színhelyén, többnyire a Csónakházban köttessék meg a frigy. Talán két éve történt, hogy egy jegyespár a Kácsás-sziget felé nyúló stégen kívánta kimondani a boldogító igent. Ezek az elvárások külön figyelmet igényelnek, hiszen futhatunk vissza a városházára, ha figyelmetlenségből ottfelejtjük a szertartás valamelyik kellékét.
- Az ötvenes évektől divatban voltak a névadó ünnepségek, amelyek talán a keresztelőket váltották ki. Kérnek-e mostanában hasonló szertartásokat?
- Ez a szolgáltatás nem része az anyakönyvezésnek, de legjobb tudásunk szerint elvégezzük, ha a szülők kérik. Nem egyszer intézmény, vállalati vagy csoportos ünnepségekre került sor. Van egy aranyos bölcsőnk, abba fektetjük a csöppséget. Köszöntjük a szülőket, a névadó szülőket. A szertarás része a szülők fogadalma arról, milyen állampolgárokká kívánják nevelni gyermeküket. Bejegyezzük egy emlékkönyvbe a gyermek, a szülők és a névadó szülők adatait, a szülők pedig emléklapot kapnak. Pezsgős koccintással ér véget a rövid ünnep. A névadó ünnepségeknek valójában a hatvanas-hetvenes években volt divatja. Számuk a nyolcvanas évektől folyamatosan csökkent, az utóbbi néhány esztendőben összesen mintegy tizenöt-húsz névadót rendeztünk.
Kiss Gyuláné huszonnyolc éve végzi az anyakönyvvezetés felelősségteljes munkáját városunkban. Vele beszélgettünk az évforduló kapcsán
- Kováts Lajos anyakönyvi bejegyzései mellett gyakran szerepel Trischler József neve is, majd 1910-től Pirk Lajos vezette az anyakönyvet. Őt Déczi Gyula, Ferencz József, Eskulics Ferenc, Johanidesz Edit, Mitrov Ivanov Illésné, Sinkó Miklósné, Papp Béla, Rózsa Jánosné, Nemes Mária és Sinai Gáborné követte. A feladatok számának növekedése indokolta gyakorló anyakönyvvezetők alkalmazását. Most is velem dolgozik Mezőfiné Nagy Ilona, és 1999-től két kolléganőm segít a házasságkötések lebonyolításában: Balla Gyöngyi és Őri Ildikó.
A főváros közelsége miatt a kismamák már évtizedek óta a pesti kórházakban szülnek, így a születési anyakönyvet jóformán nem használjuk. Jellemző adat, hogy 1976 és 1969 között mindössze tizenegy születés került bejegyezésre. Utoljára 2001-ben használtuk a születési anyakönyvet, amikor egy várandós mamára váratlanul törtek rá a szülési fájdalmak, és orvosi asszisztenciával otthon szülte meg Barnabás nevű fiát. Bár nem tartozik anyakönyvvezetői körbe, de nyilvántartjuk a születések számát. Az utóbbi években tapasztalható visszaesés után gyarapodásról számolhatok be. Idén, szeptember 15-ig 124 százhalombattai gyermek született.
Feladataink szomorú része a halálesetek anyakönyvezése. 2000-től évente negyvenöt-ötven halálozást jegyzünk be, de a ténylegesen elhunytak száma ennél nagyobb, mivel legtöbben nem otthon, hanem a környező kórházakban halnak meg. Idén, szeptember 20-ig ötvenöt halálozást anyakönyveztünk. A nem nálunk regisztráltakkal együtt év végéig számuk meghaladhatja a százat.
Munkánk jelentős részét a házasságkötések és az esküvői szertartások lebonyolítása teszik ki. A 90-es években száznál is több esküvő jutott egy évre, 2000-től kilencven-százra csökkent, tavaly pedig hetvenhatra esett vissza a számuk. Idén már hetvenhárom házasságkötést regisztráltunk, és az előjegyzések szerint év végéig mintegy kilencvenre kerekedik a számuk. 1978. február 13-tól vezetem az anyakönyvet, és 1999 végéig kereken ezer pár mondta ki előttem a boldogító igent. Idén, augusztus 20-án Anita lányom is javította a statisztikát. Nem mindennapi érzés volt számomra, hogy ez egyszer nem anyakönyvvezetőként, hanem a szülők között foglalhattam helyet a teremben.
- Milyen előkészületek előzik meg az esketési szertartást?
- Annak ellenére, hogy évtizedek óta végzem, kollégáimmal együtt még mindig izgalmas munkának tekintem az előkészületeket. Mindig új szövegen törjük a fejünket. Az esküvő előtt elbeszélgetek a jegyespárral, megpróbálom kitalálni, milyen embereket kell majd összeadnom, és annak megfelelően próbálom összeállítani a köszöntőt. Aprólékosan előkészítünk mindent, a gyertyától a virágdíszítésen át a pezsgős poharakig. Egyre többen igényelik a gyertyagyújtást, hiszen az a két fiatal egybefonódásának szép jelképe, de szinte valamennyi szertartás egyedi.
- Változtak-e a házasságkötési szokások az elmúlt évtizedek során?
- A ceremónia mozzanatainak sorrendje nem, de a helyszínek igen. Néhányan azt kérik, hogy ne a Házasságkötő-teremben, hanem az esküvő színhelyén, többnyire a Csónakházban köttessék meg a frigy. Talán két éve történt, hogy egy jegyespár a Kácsás-sziget felé nyúló stégen kívánta kimondani a boldogító igent. Ezek az elvárások külön figyelmet igényelnek, hiszen futhatunk vissza a városházára, ha figyelmetlenségből ottfelejtjük a szertartás valamelyik kellékét.
- Az ötvenes évektől divatban voltak a névadó ünnepségek, amelyek talán a keresztelőket váltották ki. Kérnek-e mostanában hasonló szertartásokat?
- Ez a szolgáltatás nem része az anyakönyvezésnek, de legjobb tudásunk szerint elvégezzük, ha a szülők kérik. Nem egyszer intézmény, vállalati vagy csoportos ünnepségekre került sor. Van egy aranyos bölcsőnk, abba fektetjük a csöppséget. Köszöntjük a szülőket, a névadó szülőket. A szertarás része a szülők fogadalma arról, milyen állampolgárokká kívánják nevelni gyermeküket. Bejegyezzük egy emlékkönyvbe a gyermek, a szülők és a névadó szülők adatait, a szülők pedig emléklapot kapnak. Pezsgős koccintással ér véget a rövid ünnep. A névadó ünnepségeknek valójában a hatvanas-hetvenes években volt divatja. Számuk a nyolcvanas évektől folyamatosan csökkent, az utóbbi néhány esztendőben összesen mintegy tizenöt-húsz névadót rendeztünk.
