A templomkertben kapott helyet Wass Albert szobra, amelyet Tóth Lili szobrászművész teljesen ingyen készített a százhalombattai Halmok Polgári Értékőrző Egyesület felkérésére. Az avatóünnepségen Bodnár Judit és Vigh Judit mondtak Wass Albert verseket, majd Mikulásik Gábor osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel. Mint fogalmazott, csak mi menthetjük meg saját magunkat, hiszen fennmaradásunkat nem külső hatalmaknak, hanem belső erőnknek köszönhetjük.  Eljött az idő, hogy ne csak imáinkat mormoljuk, de cselekedjünk is. Ne másokra mutogassunk, hanem magunkon munkálkodjunk, akkor égi patrónánk kijárja fiánál a szép jövőt.
Sárosi Gábor református lelkipásztor megáldotta a szobrot, és fohászában elmondta: öröm, hogy ismét van lehetőségünk arra, hogy megemlékezhessünk azokról, akik sokat tettek a népért. Isten segítségét kérte ahhoz, hogy megtaláljuk a nekünk szánt nagy tetteket, de észrevegyük a hétköznapok kis csodáit is. Illéssy Mátyás plébános megszentelte a művet, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a társadalmi változásoknak köszönhetően már nem szemlesütve, nem félelemmel, hanem örömmel, méltósággal és büszkén állhatunk Wass Albert szobra előtt. Rajtunk múlik, hogy tamáskodunk, vagy inkább hiszünk a szeretet, az igazság, az összetartozás diadalában.

Ezt követően a résztvevők átvonultak a vasútállomásnál lévő országzászlóhoz, ahol Vezér Mihály polgármester mondott köszöntőt. Kihangsúlyozta: a kilencven évvel ezelőtt aláírt szerződés valójában diktátum volt, a trianoni döntés következtében egyetlen népet sem ért olyan mértékű csapás, mint a magyarokat, hiszen területünk több mint kétharmadát elvesztettük, a népesség 18,5-ről 7,5 millióra apadt, 3,5 millió színmagyar honfitársunk vált más országok másodrendű állampolgárává. Erdeink 88 százalékát, a termőföldek 51 százalékát, az ipar 65 százalékát elcsatolták, nem is szólva ásványkincseinkről. Nagyhatalmi játszmák kárvallottjai lettünk. Hozzátette: túléltük ezt a kilencven évet, megbűnhődtük nemcsak a múltat, de a jövendőt is, és ideje látnunk, hogy sokkal több, ami összeköt bennünket, mint ami elválaszt. A haza a mi utcánkban, a mi településünkön kezdődik, önmagunkban kell kezdeni a végiggondolását annak, mi a küldetésünk. Támogatnunk kell egymást, hiteles emberekre van szükség, fontos, hogy akik tisztességesek, elhivatottak, részt vegyenek a közéletben, hiszen ha a jók, okosak, bölcsek nem vesznek részt az irányításban, akkor azt érik el vele, hogy a rosszak, buták, tisztességtelenek uralkodnak a közösségen.