Először 1990 és 1994 közötti kiemelkedő sportteljesítményéért kapott kitűntetést a várostól, majd 2002-ben Testnevelési és Sportdíjat vehetett át edzői tevékenységéért és futballjátékáért.

- A szüleimtől kaptam mindent. Édesapám a példaképem: nagyon okos, és nagyon jó ember. Édesanyám a hátteret biztosította, a mai napig ő tartja egyben a családot. Ahogy nálunk is a nejem, akivel húsz éve vagyunk házasok. A fiam nagyon jó tanuló, anyukájához hasonlóan ő inkább humán beállítottságú, de tehetséges a fociban is. Bemutatkozott a felnőtt csapatban és az ifik között is játszik. Az öcsém az U13-as korosztályt edzi, ő is eljutott az NB-I-be, és hosszú távon ott is maradhatott volna. A fia, Olivér is nagy tehetség.

Gábor tíz évesen kezdett focizni. Végigjárta a "futballiskolát" a serdülő csoporttól az ifiig, majd Érden kapott jobb lehetőséget. Két év után Dezsényi István edző visszacsábította Százhalombattára, a DKV-hoz dolgozni és a Dunai Kőolaj csapatát erősíteni. Sokáig NB III-ban játszottak, majd jött Hegedűs Béla edző, és feljuttatta a csapatot a II. osztályba. Amíg a város jelentősen támogatta a battai focit, sikerült is tartani ezt a szintet, aztán ismét visszaestek a III. osztályba.

- ’94-ben voltam a Vasasnál egy hónapig. Akkor az NB II-ben én lettem a gólkirály. Hívtak, hogy játsszak ott, de szerződésem volt Battával és nem engedtek. Azt egy kicsit sajnálom. A ’97-98-as bajnokságban a Stadler FC-nél játszottam fél évet. Egy kecskeméti edző felfigyelt - elsősorban - az öcsémre. Kérdezgettek felőlünk, majd egy hónap múlva felhívtak, lenne-e kedvem odamenni. Az öcsémet mindig tehetségesebbnek tartottam, én inkább az akaratomnak köszönhetek sok mindent. Aztán abba akartam hagyni az aktív focizást, de jött egy martonvásári ajánlat, odamentem egy évre, nyertünk velük is egy bajnoki címet.

Még a Stadlerben játszott, amikor elvégezte a Testnevelési Főiskola edzői szakát, majd az utolsó évvel párhuzamosan belevágott a Széchenyi István Szakközépiskola vegyipari technikus-képzésébe. 2000-ben helyezkedett el annál a kft-nél, ahol mostanra ügyvezetőként irányítja a karbantartásokat, technológiai szereléseket. A Bánki Donát Műszaki Főiskolán hegesztőtechnológus és gépészmérnök szakon tanult. Mindeközben szárnyai alá vette a városban a focista gyerekeket.

- A ’93-as születésűekkel indítottunk, folyamatosan edzettem az utánpótlást. Szakosztályvezetőként összefogom, segítem a többi edzőt. Annak, hogy valaki kiemelkedő futballista legyen, 50 százaléka rátermettség és 50 százaléka akarat. Együttműködési szerződésünk lesz a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiával, odairányítjuk a tehetségeket. Nagyon jó körülményeket biztosítanak, minden a fociról szól. A koordinációs pályán fizikai és futballmozgásos tesztet csinálnak, stresszhelyzet-méréseket végeznek. Ezek alapján választanak növendékeket az egész országból. Onnan pedig a Videoton felnőtt csapatába lehet kerülni, akik most a magyar bajnokság második helyén állnak. Nagyon örülnénk, ha bármelyik battai gyerek bejuthatna a Puskás Akadémiára!

2009 második felében megpróbálta a felnőtt csapat edzését is, de abba beletört a bicskája. Bár sokféle magyarázata lehet, mégis komoly csalódásként élte meg.

- Azt hittem, könnyebben megoldjuk. A játékosok tették a dolgukat, de akkoriban érte el a gazdasági válság a munkahelyemet, és egy ilyen feladat teljes embert kíván. Talán lehettem volna türelmesebb, de most azt gondolom, jobb, hogy fél év után lemondtam.

Viszont továbbra is töretlen lelkesedéssel edzi a VUK SE ifjú futballistáit. Van olyan növendéke, aki azóta már a felnőtt csapatban is bemutatkozott.

- Már az jó érzés, ha jókedvvel, kedvesen rám köszönnek az utcán. Volt olyan gyerek, aki tehetséges volt, mégis elkallódott. Az ilyen eseteket nagyon sajnálom. Az is valami, ha csak azt elérem, hogy szeressék a focit. Ha nem is játékosok, de szurkolók, közösségi emberek lesznek. A személyiségük mindenképpen fejlődik, felelősséget tanulnak a társaik iránt. Minden korosztályban van három-négy gyerek, akik sokra vihetik, de ehhez hatalmas alázat kell, nagyon sok lemondás. Egy egész életet kell rááldozni. Kitűnni helyben, kitűnni ott, ahova kerül. És kell hozzá szerencse is. Akinek nem jön össze, annak azt ajánlom, hogy tanuljon sokat!

Károlyi Gábor a következő alkalomra Tallér Zsoltot ajánlotta:

- Ő az SZLK ügyvezetője, a VUK SE labdarúgó és kézilabda szakosztályának technikai vezetője, üzemvezető a Dunamentiben. Érdekes, színes egyéniség, és nagyon rendes ember.