Nemrég ezüstlakodalmat ültek Dunafüreden. Viski József és felesége a huszonötödik házassági évfordulóját ünnepelte, és nem is akárhogyan: negyedszázaddal ezelőtt csak polgári esküvőjük volt, most azonban a templomban is megerősítették fogadalmukat. A vacsorát a csónakházban tartották, máshová nem fértek volna be, ugyanis nagy a család, széles a baráti kör.
A rendezvényen minden vendég felidézett egy-egy emlékképet a házaspárral kapcsolatban, József és Zsuzsa pedig nem győztek csodálkozni, mert nem hitték volna, hogy egy-egy cselekedetükkel, megnyilvánulásukkal mély nyomot hagytak barátaikban.
- Százhalombattai lány voltam – meséli Viskiné Balogh Zsuzsanna -, de Vácra mentem középiskolába. Azért éppen oda, mert amikor végeztem, csak ott indult orosz tagozat, és akkor még az volt a tervem, hogy orosz tanár leszek. A második osztály végén nyári munkára mentünk Verőcemarosra. Először a férjem édesanyját ismertem meg, aki ott dolgozott, aztán a fiát is, aki akkor éppen katona volt és meglátogatta a mamát. Akkor még semmi sem alakult ki közöttünk, de a következő nyáron ismét találkoztunk, azután egyre gyakrabban szerveztünk közös programot, és ennek az lett a vége, hogy az érettségi után azonnal összeházasodtunk.
- Megegyeztek előre a fontos kérdésekben, vagy “menet közben” alakultak a dolgok? Azt például előre eldöntötték, hogy nagy családot szeretnének?
- Én akkor még nagyon fiatal voltam, a férjem hét évvel idősebb nálam, neki voltak határozottabb elképzelései. Azt az egyet előre megbeszéltük, hogy három gyereket szeretnénk.
- Mégis négy gyermekük van. Módosult a terv?
- Először Mariann született meg, utána Márti, őt Gábor követte, és természetes volt, hogy jön a negyedik, Máté. Nagyjából kétévenként érkeztek a gyerekek, és mindegyiküknek nagyon örültünk.
- Hogyan indult a közös életük?
- Az esküvő után Szokolyára költöztünk, a férjem édesanyjához, de nemsokára hallottuk, hogy van egy nekünk megfelelő eladó ház Százhalombattán, és megvettük.
- Ennyire könnyen ment?
- Nem volt egyszerű – mondja Viski József. – Nagy bátorság kellett hozzá, de belevágtunk. Nekünk volt először bankkölcsönünk Százhalombattán. Nagyon nehéz volt elintézni, mert még senki sem tudta pontosan, hogyan kell.
- Ezt a házat vették, amelyikben laknak?
- Nem – válaszolja Zsuzsa -, mert két évvel később találtuk meg ezt a házat, és úgy döntöttünk, hogy sokkal inkább megfelel nekünk. A három kisebb gyerek már ide született.
- A kezdeti időszak nem lehetett könnyű, hiszen a gyerekek mind kicsik voltak.
- Nem volt nehéz – nevet Zsuzsa. – Az is igaz persze, hogy nagyon sok segítséget kaptunk a nagyszülőktől. Könnyebbség volt, hogy nem kötött munkahelyen dolgoztam, hanem együtt a férjemmel a vállalkozásunkban, így nem kellett attól félnem, hogy veszélybe kerül a munkahelyem, ha otthon maradok a beteg gyerekkel.
- Sok probléma volt a gyerekekkel?
- Nem mondhatnám. Megoldandó feladatok voltak. Egy időben délutánonként sokat mentem, hogy mindenki időben ott legyen a zeneiskolában, edzésen, logopédusnál vagy éppen táncórán. De maradt időm arra is, hogy tanuljak, továbbképezzem magamat.
- Mi a titka a jó családnak? Mitől jó Viskiéknél a hangulat?
- Nálunk demokrácia van – mondja Viski József. – Nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is vannak jogaik, és ezeket kölcsönösen tiszteletben tartjuk. Nem vagyunk merev szülők, a kis dolgokban gyakran teszünk engedményeket, mert az a véleményünk, hogy csak a valóban fontos kérdésekben van szükség a következetességre.
- Figyelünk egymásra – teszi hozzá a feleség. – Sokat beszélgetünk, és a gyerekek partnerek ebben. Azt hiszem, nagyon fontos, hogy a szülő mindenről tudjon, ami a gyerekével kapcsolatos. Előfordul, hogy valamivel nem értünk egyet, de tudomásul vesszük, elfogadjuk. Nagyon sok barátunk van, és érdekes, hogy a barátaink is hasonlóak hozzánk. Fontos számukra a család, becsülik egymást, kitartanak egymás mellett, jó velük együtt lenni. A gyerekeinknek is sok a barátja, sokszor alig férünk el, annyian vannak, de szeretnek hozzánk járni, és mi ennek örülünk.
- Megkezdődött a következő negyedszázad. Vannak-e terveik?
- Ahogyan eddig, ezután is az lesz a legfontosabb, hogy megoldjuk a feladatainkat, leküzdjük a nehézségeket. A gyerekek megnőttek, előbb-utóbb családot alapítanak, reméljük, hogy nagyon sok unokánk lesz.
- Akad olyasmi, ami megbántak, amit másképp tennének, mint ahogyan tették?
- Azt az egyet sajnáljuk, hogy csak négy gyerekünk van. Jó lett volna még legalább kettő…
- Mi a javaslatuk, kit mutasson be a Hírtükör következő száma?
- Pickler György és felesége, Erika 1990 januárjában két kis bőrönddel, a fiatalságukkal és tenni akarásukkal érkeztek Erdélyből Százhalombattára. Szép példái annak, hogy ha valaki akar, kitartó és szorgalmas, talál magának munkát. A csodát tenni kell és nem várni.
- Százhalombattai lány voltam – meséli Viskiné Balogh Zsuzsanna -, de Vácra mentem középiskolába. Azért éppen oda, mert amikor végeztem, csak ott indult orosz tagozat, és akkor még az volt a tervem, hogy orosz tanár leszek. A második osztály végén nyári munkára mentünk Verőcemarosra. Először a férjem édesanyját ismertem meg, aki ott dolgozott, aztán a fiát is, aki akkor éppen katona volt és meglátogatta a mamát. Akkor még semmi sem alakult ki közöttünk, de a következő nyáron ismét találkoztunk, azután egyre gyakrabban szerveztünk közös programot, és ennek az lett a vége, hogy az érettségi után azonnal összeházasodtunk.
- Megegyeztek előre a fontos kérdésekben, vagy “menet közben” alakultak a dolgok? Azt például előre eldöntötték, hogy nagy családot szeretnének?
- Én akkor még nagyon fiatal voltam, a férjem hét évvel idősebb nálam, neki voltak határozottabb elképzelései. Azt az egyet előre megbeszéltük, hogy három gyereket szeretnénk.
- Mégis négy gyermekük van. Módosult a terv?
- Először Mariann született meg, utána Márti, őt Gábor követte, és természetes volt, hogy jön a negyedik, Máté. Nagyjából kétévenként érkeztek a gyerekek, és mindegyiküknek nagyon örültünk.
- Hogyan indult a közös életük?
- Az esküvő után Szokolyára költöztünk, a férjem édesanyjához, de nemsokára hallottuk, hogy van egy nekünk megfelelő eladó ház Százhalombattán, és megvettük.
- Ennyire könnyen ment?
- Nem volt egyszerű – mondja Viski József. – Nagy bátorság kellett hozzá, de belevágtunk. Nekünk volt először bankkölcsönünk Százhalombattán. Nagyon nehéz volt elintézni, mert még senki sem tudta pontosan, hogyan kell.
- Ezt a házat vették, amelyikben laknak?
- Nem – válaszolja Zsuzsa -, mert két évvel később találtuk meg ezt a házat, és úgy döntöttünk, hogy sokkal inkább megfelel nekünk. A három kisebb gyerek már ide született.
- A kezdeti időszak nem lehetett könnyű, hiszen a gyerekek mind kicsik voltak.
- Nem volt nehéz – nevet Zsuzsa. – Az is igaz persze, hogy nagyon sok segítséget kaptunk a nagyszülőktől. Könnyebbség volt, hogy nem kötött munkahelyen dolgoztam, hanem együtt a férjemmel a vállalkozásunkban, így nem kellett attól félnem, hogy veszélybe kerül a munkahelyem, ha otthon maradok a beteg gyerekkel.
- Sok probléma volt a gyerekekkel?
- Nem mondhatnám. Megoldandó feladatok voltak. Egy időben délutánonként sokat mentem, hogy mindenki időben ott legyen a zeneiskolában, edzésen, logopédusnál vagy éppen táncórán. De maradt időm arra is, hogy tanuljak, továbbképezzem magamat.
- Mi a titka a jó családnak? Mitől jó Viskiéknél a hangulat?
- Nálunk demokrácia van – mondja Viski József. – Nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is vannak jogaik, és ezeket kölcsönösen tiszteletben tartjuk. Nem vagyunk merev szülők, a kis dolgokban gyakran teszünk engedményeket, mert az a véleményünk, hogy csak a valóban fontos kérdésekben van szükség a következetességre.
- Figyelünk egymásra – teszi hozzá a feleség. – Sokat beszélgetünk, és a gyerekek partnerek ebben. Azt hiszem, nagyon fontos, hogy a szülő mindenről tudjon, ami a gyerekével kapcsolatos. Előfordul, hogy valamivel nem értünk egyet, de tudomásul vesszük, elfogadjuk. Nagyon sok barátunk van, és érdekes, hogy a barátaink is hasonlóak hozzánk. Fontos számukra a család, becsülik egymást, kitartanak egymás mellett, jó velük együtt lenni. A gyerekeinknek is sok a barátja, sokszor alig férünk el, annyian vannak, de szeretnek hozzánk járni, és mi ennek örülünk.
- Megkezdődött a következő negyedszázad. Vannak-e terveik?
- Ahogyan eddig, ezután is az lesz a legfontosabb, hogy megoldjuk a feladatainkat, leküzdjük a nehézségeket. A gyerekek megnőttek, előbb-utóbb családot alapítanak, reméljük, hogy nagyon sok unokánk lesz.
- Akad olyasmi, ami megbántak, amit másképp tennének, mint ahogyan tették?
- Azt az egyet sajnáljuk, hogy csak négy gyerekünk van. Jó lett volna még legalább kettő…
- Mi a javaslatuk, kit mutasson be a Hírtükör következő száma?
- Pickler György és felesége, Erika 1990 januárjában két kis bőrönddel, a fiatalságukkal és tenni akarásukkal érkeztek Erdélyből Százhalombattára. Szép példái annak, hogy ha valaki akar, kitartó és szorgalmas, talál magának munkát. A csodát tenni kell és nem várni.
