Évről évre növekszik a százhalombattai Summerfest Nemzetközi Folklórfesztivál hazai és nemzetközi elismertsége. A battaiak pedig – úgy tűnik – örökre szívükbe zárták a fesztivált, egyre többen kapcsolódnak be eseményeibe és tevékenykednek sikeréért. Az idei Summerfestről Szigetvári Józseffel, a fesztivál igazgatójával beszélgettünk.
- Úgy gondolom, hogy olyan a fesztivál, mint a karácsony. Akárhány volt előtte, mindig a legutolsó a legszebb. Ez az ideire is érvényes, hiszen sok szempontból minden idők legsikeresebb rendezvénye volt. Ha azt nézem, hogy mennyi és milyen minőségű program volt, hány ország vett azokon részt, hogyan alakult a látogatottság, mindenképp helytálló a kijelentés. Huszonnégy ország szerepelt, a delegációik létszáma pedig közel kilencszáz volt. Jelentősen nőtt a nézők, a városba érkező vendégek száma is. Örvendetes, hogy egyre többen érkeznek nemcsak a közeli, hanem távolabbi településekről is, a nyitó- és záróceremónián egyetlen üres hely sem akadt a nézőtéren. Az összegzések még készülnek, de becsléseink szerint látogatóink száma kilencven-százezer közöttire tehető.
- Minden esztendőben új elemekkel bővül a program. Az ideiek mennyire voltak sikeresek?
- A fő változás minden évben az, hogy más-más ország szerepel a fesztiválon, de mindig „becsempészünk” új programelemeket is. Idén ilyen volt, hogy a SZAK stúdió díszbe öltöztette a Polgármesteri Hivatalt, megjelenítve az öt földrészt – zseniális ötletnek tartom. Hasonlóan új és sikeres elem volt az ökumenikus imádság utáni „Szeretet asztala”, amelyen igen sok battai polgár apró ajándékaival, süteményeivel hozzájárulhatott vendégszeretetünk kimutatásához. Sokan a delegációk tagjai közül el sem hitték, hogy ilyen létezik, néhányan el is pityeredtek a meghatottságtól. Népszerű volt a „Kis éji zene” helyszínének megválasztása is, igaz, erre főleg az időjárás miatt került sor.
- A kívülálló számára is jól látható, hogy egyre szervezettebbé válik a fesztivál. Ezt a tényt jó néhány delegáció megerősítette televíziós bemutatkozásakor. Volt-e olyan esemény, amely váratlan problémák elé állította a rendezői gárdát?
- Az elmúlt tizenkét év adott annyi tapasztalatot, hogy mindenki pontosan tudta, mik lehetnek a várható nehézségek saját területén. Ebből a szempontból ismételten kiemelem az önkénteseket, akik annyira komolyan veszik a dolgukat, hogy már az előkészítés során jelzik, mit kellene idén másként csinálni. Minden területen csoportmunka alakult ki. Ennek köszönhetően arra is jutott idő, hogy felkészüljünk a várható válsághelyzetekre. Véleményem szerint ez a fesztiválszervezés kulcsa. Jó példa volt erre a záróceremónia eső miatti helyszínváltoztatása, amit már hetekkel előtte begyakoroltunk. Sikeresnek tartom a partnertelepülésekkel való együttműködést is. Ráckeve és Tököl már kellő rutint szerzett, Tárnokban is megvan az akarat a felzárkózáshoz.
- A Summerfestet a kiemelt nemzeti fesztiválok közé sorolták, így megrendezéséhez központi költségvetési támogatás is remélhető. Mit jelent ez a gyakorlatban?
- A nemzeti fesztivál címre az illetékes minisztériumok írták ki a pályázatot. Az anyagi támogatás mértéke természetesen a 2006. évi központi költségvetéstől függ, ezért arról még nincsenek konkrét információink. Tekintettel arra, hogy nemzetközi folklórfesztivál kategóriában a miénk az egyetlen az országban, bízunk benne, hogy állami támogatást is kapunk a megrendezéshez. A gyakorlati változásokról csak annak ismeretében lehet gondolkodni.
- Voltak-e a fesztiválnak olyan eseményei, amelyek az Ön számára különösen emlékezetesek maradnak?
- Nehéz erről beszélnem, mert a fesztiválból szinte semmit nem látok, a szervezés minden időmet lefoglalja. A legtöbb eseményt a Halom TV felvételeiből szoktam megismerni. Tekintettel arra, hogy megrögzött kisebbség- és esélyegyenlőség- párti vagyok – számomra meghatározó és örökre emlékezetes marad, ha egy-egy ilyen népcsoport szerepel a fesztiválon, és megmutatja, hogy a hatalom, a politika minden törekvése, mesterkedése ellenére megőrizte nyelvét, ősi kultúráját, hagyományait. Idén ilyenek voltak az ujgurok, a moldvai csángók, vagy az emberiség történetének legősibb mozdulatait őrző ausztrál őslakosok.
Résztvevők a Summerfestről
Nyugdíjas battai házaspár: Számunkra minden évben felejthetetlen tíz nap a fesztivál. Nemcsak a nyitó- és záróceremónián, hanem az összes táncpanorámán részt veszünk.
Nyolcéves kisfiú: Az anyu minden délután elvitt a nagysátorba. Nagyon jók voltak a bábszínházak, és sokat játszottam külföldi nénikkel és bácsikkal is.
A kisfiú hatéves húga: Tudod, ha megnövök, én is táncos leszek.
Középkorú érdi férfi: Zenekedvelő vagyok, ezért nemcsak a táncokat figyeltem, hanem akármilyen késő is volt, részt vettem zenés műsorokban, mint a sanzon- és az áriaest, vagy a csodálatos előadású Csárdáskirálynő.
Tinédzserek csoportja: Nagyon csíptük a főtéri nyüzsgést, de a legjobb programok igazándiból a fesztiválklubban voltak. Reméljük, jövőre is lesznek!
- Minden esztendőben új elemekkel bővül a program. Az ideiek mennyire voltak sikeresek?
- A fő változás minden évben az, hogy más-más ország szerepel a fesztiválon, de mindig „becsempészünk” új programelemeket is. Idén ilyen volt, hogy a SZAK stúdió díszbe öltöztette a Polgármesteri Hivatalt, megjelenítve az öt földrészt – zseniális ötletnek tartom. Hasonlóan új és sikeres elem volt az ökumenikus imádság utáni „Szeretet asztala”, amelyen igen sok battai polgár apró ajándékaival, süteményeivel hozzájárulhatott vendégszeretetünk kimutatásához. Sokan a delegációk tagjai közül el sem hitték, hogy ilyen létezik, néhányan el is pityeredtek a meghatottságtól. Népszerű volt a „Kis éji zene” helyszínének megválasztása is, igaz, erre főleg az időjárás miatt került sor.
- A kívülálló számára is jól látható, hogy egyre szervezettebbé válik a fesztivál. Ezt a tényt jó néhány delegáció megerősítette televíziós bemutatkozásakor. Volt-e olyan esemény, amely váratlan problémák elé állította a rendezői gárdát?
- Az elmúlt tizenkét év adott annyi tapasztalatot, hogy mindenki pontosan tudta, mik lehetnek a várható nehézségek saját területén. Ebből a szempontból ismételten kiemelem az önkénteseket, akik annyira komolyan veszik a dolgukat, hogy már az előkészítés során jelzik, mit kellene idén másként csinálni. Minden területen csoportmunka alakult ki. Ennek köszönhetően arra is jutott idő, hogy felkészüljünk a várható válsághelyzetekre. Véleményem szerint ez a fesztiválszervezés kulcsa. Jó példa volt erre a záróceremónia eső miatti helyszínváltoztatása, amit már hetekkel előtte begyakoroltunk. Sikeresnek tartom a partnertelepülésekkel való együttműködést is. Ráckeve és Tököl már kellő rutint szerzett, Tárnokban is megvan az akarat a felzárkózáshoz.
- A Summerfestet a kiemelt nemzeti fesztiválok közé sorolták, így megrendezéséhez központi költségvetési támogatás is remélhető. Mit jelent ez a gyakorlatban?
- A nemzeti fesztivál címre az illetékes minisztériumok írták ki a pályázatot. Az anyagi támogatás mértéke természetesen a 2006. évi központi költségvetéstől függ, ezért arról még nincsenek konkrét információink. Tekintettel arra, hogy nemzetközi folklórfesztivál kategóriában a miénk az egyetlen az országban, bízunk benne, hogy állami támogatást is kapunk a megrendezéshez. A gyakorlati változásokról csak annak ismeretében lehet gondolkodni.
- Voltak-e a fesztiválnak olyan eseményei, amelyek az Ön számára különösen emlékezetesek maradnak?
- Nehéz erről beszélnem, mert a fesztiválból szinte semmit nem látok, a szervezés minden időmet lefoglalja. A legtöbb eseményt a Halom TV felvételeiből szoktam megismerni. Tekintettel arra, hogy megrögzött kisebbség- és esélyegyenlőség- párti vagyok – számomra meghatározó és örökre emlékezetes marad, ha egy-egy ilyen népcsoport szerepel a fesztiválon, és megmutatja, hogy a hatalom, a politika minden törekvése, mesterkedése ellenére megőrizte nyelvét, ősi kultúráját, hagyományait. Idén ilyenek voltak az ujgurok, a moldvai csángók, vagy az emberiség történetének legősibb mozdulatait őrző ausztrál őslakosok.
Résztvevők a Summerfestről
Nyugdíjas battai házaspár: Számunkra minden évben felejthetetlen tíz nap a fesztivál. Nemcsak a nyitó- és záróceremónián, hanem az összes táncpanorámán részt veszünk.
Nyolcéves kisfiú: Az anyu minden délután elvitt a nagysátorba. Nagyon jók voltak a bábszínházak, és sokat játszottam külföldi nénikkel és bácsikkal is.
A kisfiú hatéves húga: Tudod, ha megnövök, én is táncos leszek.
Középkorú érdi férfi: Zenekedvelő vagyok, ezért nemcsak a táncokat figyeltem, hanem akármilyen késő is volt, részt vettem zenés műsorokban, mint a sanzon- és az áriaest, vagy a csodálatos előadású Csárdáskirálynő.
Tinédzserek csoportja: Nagyon csíptük a főtéri nyüzsgést, de a legjobb programok igazándiból a fesztiválklubban voltak. Reméljük, jövőre is lesznek!
