Városunkban egy korszerűen felszerelt mentőautó és két mentős szakápoló – Bessenyei Róbert és Farkas Csaba – végzi a tevékenységet. Mindketten százhalombattaiak, ami nagy előny, hiszen rugalmasabban tudják ellátni a munkát. Ha kell, műszak végén sem szállnak ki az autóból, ahogy Farkas Csaba fogalmaz, sosem mondanak nemet. Nagyon jó kapcsolatokat alakítottak ki az itteni orvosokkal és sok beteggel is, mivel számos páciensüket hosszabb ideig kell szállítani otthona, vagy az idősek háza és a gyógyító intézmények között. Munkájukat az orvos rendeli meg, szerződésük szerint a város harminc kilométeres körzetében szállíthatják a battai betegeket, de ha ennél hosszabb távolságot kellene megtenni, fővárosi kollégáik segítségével ezt is megoldják. Az is előfordult már, hogy arra kérte őket egy kétségbeesett apa, hozzák haza balesetet szenvedett fiát Németországból. Hétvégén mentek ki a szerencsétlenül járt fiatalemberért, és egy uniós egyezménynek köszönhetően sikerült elszámolniuk a tranzitot, amely így a családnak nem került semmibe – meséli büszkén Farkas Csaba.

A napokban szerkesztőségünkbe is eljutott egy levél, amiben a Dunafüreden élő Krajl Bernadett számol be arról, hogyan segített családján a mentőszolgálat két fiatal szakembere. Bernadették Balatonbogláron kirándultak, amikor a kilátótól lefelé jövet édesanyja megcsúszott a meredek ösvényen. Olyan csúnyán eltörte, kificamította a bokáját és olyan erős fájdalmai voltak, hogy mozdítani sem merték. A sérült asszonyt mentővel szállíttatták a siófoki kórházba, ahol másnap megműtötték, és közölték a családdal, hogy néhány nap múlva hazavihetik. Ők azonban tanácstalanok voltak, hiszen a nagymamának még mindig erős fájdalmai voltak, nem tudták, hogyan szállíthatnák kíméletesen, és főleg, hogyan vihetnék fel harmadik emeleti otthonába. Egy ismerősük adta meg a Samaritánus Mentőszolgálat számát, aminek battai munkatársai megszervezték, hogy budapesti kollégáik szakszerűen hazahozzák az idős asszonyt. Innentől Farkas Csaba és Bessenyei Róbert viselte gondját még hetekig. Hozták-vitték az orvosi rendelő és az otthona között, sőt kölcsön tolókocsit majd járókeretet is szereztek számára. Mindezt udvariasan, kedvesen tették, és bár a család szerette volna kifejezni háláját, egyetlen fillért sem fogadtak el.

Kralj Bernadett úgy érezte, nyilvánosságra kell hoznia, mekkora segítséget kaptak. Az ember nem tudja elképzelni, milyen tehetetlenné és kiszolgáltatottá válhat egy baleset során. Jó érzés tudni, hogy vannak olyanok, akik a kötelességükön túl is hajlandóak támogatást nyújtani - mondja.
A korábbi időkben voltak negatív vélemények is a szolgálattal kapcsolatban – nyilatkozta az önkormányzat szakreferense, Furcsa Katalin. A közös akarat, hogy a problémák megoldódjanak, úgy látszik, meghozta az eredményét.

S hogy mit szóltak a nyilvános elismeréshez a fiatal mentősök? Büszkén és szinte meghatottan olvasták Kralj Bernadett levelét. Ritka, de nagy öröm, amikor az emberek nemcsak az elégedetlenségüknek, hanem a hálájuknak is hangot adnak - mondták.