Gyermekként sem voltak világrengető gondolatai leendő munkáját illetően. Vonzotta a pedagógusi pálya, de tanári példaképei elérhetetlen magasságban lebegtek előtte. Harmadikos gimnazistaként döntötte el, hogy könyvtáros lesz. Abban az időben szinte válogatás nélkül falta a könyveket. A debreceni főiskolán akkor indítottak először könyvtáros-népművelő szakpárt, utóbbiról kiderült, hogy ez is neki való. Bár nem lett pedagógus, mindig fontosnak tartotta, hogy ismereteit átadja másoknak. László Bandyval az államvizsga napján ismerkedett meg, nem egészen két hónap múlva házasodtak össze.

Első munkahelye egy vadonatúj falusi művelődési ház volt, amit maga rendezett be, majd egy mátrafüredi üdülőben népművelősködtek Bandyval. Csodálatos környezetben nagy szabadságot élveztek elképzeléseik megvalósításában, négy év után mégis úgy érezték, tovább kellene lépniük. Férje Pesten próbált egzisztenciát teremteni, őt Parádra, majd a Bükkbe „száműzték”.

1974-ben kerültek Százhalombattára, ahol Bandy népművelői, Julika könyvtárosi munkát kapott. 1985-től négy évig a fővárosban, a Gorkij Könyvtárban vállalt állást, majd ’89-ben új visszatért Battára. Először gyermek-könyvtárosként dolgozott, majd feldolgozói feladatokat kapott. Részt vett a könyvtári állomány digitális feltárásában, kezelte a helytörténeti gyűjteményt. Megörökölte az irodalmi színpadot, majd környezetvédelmi, később bábszakkört hozott létre gyerekeknek. Sokat tanult friss rácsodálkozásaikból. Azokról a dolgokról is tudnak újat mondani, amik számunkra egyértelműnek tűnnek – meséli. Amikor ’95-ben létrejött a „Küldj egy szál virágot vagy szívet Magyarországnak” című nemzetközi foltvarró kiállítás, megszervezte, hogy egy-egy részlete a százhalombattai könyvtárban is bemutatásra kerüljön. A vendégkönyvi bejegyzések alapján vette fel a kapcsolatot az érdeklődőkkel, belőlük szerveződött a mai is működő foltvarrókör. A könyvtár több mint munkahely: sok és sokféle embert tudnak maguk köré vonzani, valódi közösségként élnek, feltétlenül megbízva egymásban, támogatva egymás elképzeléseit – mondja. Mégis örült a két évvel ezelőtti nyugdíjazásnak: több ideje lesz otthonára, kertjére. Élete azonban másként alakult, az egész család biztatására megnyitotta a Békés Könyvesboltot. Könyvtárosként azt tanulta: a segítség nem jelentheti saját véleményének előtérbe helyezését. Így a boltban hosszas beszélgetések és keresgélések folynak, hogy mindenki azt kapja, amire vágyik. A könyvek mellett színház- és koncertjegyek, tanácsok és virágmagok is gazdát cserélnek, sőt a Békés havonta egyszer buszos színházlátogatásokat szervez. Hogy mit tervez Julika a távolabbi jövőre? Idővel szeretné teljesen nagyobbik lányára bízni az üzletet, és még hátrébb vonulni, egy még békésebb helyre: kertjébe, otthonába, virágai és könyvei közé.