Emese utca - Óváros
Emese (Emes, Emesu) a magyar őskrónikák szerint a magyarok ősanyja. A IX. században élt, Álmos fejedelem anyja, s így a honfoglaló Árpád fejedelem nagyanyja volt. Alakját Anonymus örökítette meg 1200 körül "A magyarok története (Gesta Hungarorum)" című latin nyelvű regényes munkájában: "Az Úr megtestesülésének 819. esztendejében Ügyek... feleségül vette Dentümogyerben Eunedubelianus vezérnek Emes (Emesu) nevű lányát. Ettől fia született, aki az Álmos (Almus) nevet kapta. Azonban isteni, csodás eset következtében nevezték Álmosnak, mert teherben lévő anyjának isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el."
Az "Emese" név valószínűleg az urali eredetű magyar "eme", "anya, nőstény" szó kicsinyítőképzős változatából származik.
A krónikában szereplő történet az egyik legrégibb magyar mondát örökítette meg. Eredeti formájában talán úgy hangzott, hogy Emesét egy turulmadár termékenyítette meg, s csak a keresztény krónikások tüntették fel úgy, mintha Emese már teherben lett volna (hús-vér férfitől). A turul (sas vagy sólyom formájú madár) Álmos nemzetsége és az Árpádok totemállata lett.
Élt-e valójában Emese? Minden bizonnyal igen. Valamikor a 800-as évek elején születhetett, talán 820 körül szülhette Álmost, aki később a magyar törzsek fejedelme lett. Megélhette a 840-850 táján bekövetkezett Etelközbe való költözést. Talán itt hunyhatott el a IX. század második felében, valószínűtlen, hogy a 895-ös honfoglalást megélte volna. Alakját a krónikák mellett megőrizte a magyar közgondolkodás is, ezért hallani oly gyakran "Emese álmá"-ról.
Eötvös Loránd utca – Újváros (Déli Lakótelep)
Eötvös Loránd fizikus, kultúrpolitikus 1848. július 27-én született Budán bárói családban. Apja Eötvös József, az 1848-as Batthyány-kormány kultuszminisztere (1867-1871 között ismét miniszter). Eötvös Loránd egyetemi tanulmányait Pesten, Heidelbergben és Königsbergben végezte. 1870-ben doktorált Heidelbergben. A pesti egyetem fizikaprofesszora lett 1871-ben, majd 1891-92-ben az egyetem rektora, 1894-95-ben vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. 1895-ben hozta létre az édesapjáról elnevezett kollégiumot.
1889-1905 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztét töltötte be. Az 1870-es évek elejétől két évtizeden át a kapillaritás jelenségével foglalkozott, a hajszálcsövesség és a folyadékhártyák vizsgálata során 1885-ben fogalmazta meg a folyadékok felületi feszültsége és a hőmérséklet változása között fennálló, róla elnevezett törvényt (Eötvös-törvény). Az 1880-as években fordult figyelme a gravitáció felé. A gravitációs tér változásának mérésére megalkotta világhírűvé vált torziós ingáját, az ún. Eötvös-ingát, amellyel a gravitációs tér változásait tudta mérni. Méréseivel bizonyítékot szolgáltatott Einstein általános relativitáselméletéhez. A földmágnességre is kiterjesztett vizsgálataihoz több új műszert szerkesztett. Szenvedélyes turistaként az alpesi vidékeken több, addig meg nem hódított hegycsúcsot mászott meg. Eötvös Loránd a legnagyobb és nemzetközileg is legjelentősebb magyar fizikus volt. 1919. április 18-án halt meg Budapesten.
