Vannak, akik évtizedekig keresik helyüket az életben, és akadnak, akiknek nem kell ezzel a problémával szembe nézniük, mert már kisgyermekkorukban nyilvánvaló számukra, milyen pályára készülnek. Szűcsné Buzás Ibolya, a Napsugár Óvoda vezető-helyettese Ercsiben született, ott nőtt fel. Édesanyja öt gyermeke közül benne ismerte fel a pedagógusi adottságokat, és óvónői szakközépiskolába íratta.
- A végzés utáni első munkahelyem a százhalombattai akkori DKV-s, ma Napsugár Óvoda, ahol most is dolgozom – meséli. – Nagyon jó kollektívába kerültem, bár akkor más volt a hangulat, mint most. Nagylétszámú csoportok voltak, harminchat kisgyermeket csak kicsit katonás módszerekkel lehetett kordában tartani. Ma már más a helyzet, kevesebben járnak egy-egy csoportba, így családiasabb a légkör. Sajnos a gazdaságosabb működés érdekében ismét tendencia a magasabb csoportlétszámok kialakítása, ez azonban sem a pedagógusoknak, sem a gyerekeknek nem jó. Bízom benne, hogy a gyerekek érdekében megáll ez a folyamat.
- Itt alapított családot, Százhalombattán?
- Igen, 1978-ban mentem férjhez. A férjem is ercsi, osztálytársak voltunk az általános iskolában. Már akkor is nagyon készségesés udvarias volt, ami az együtt töltött évek alatt csak fokozódott. 1980-ben megszületett a nagyobbik, 1985-ben pedig a kisebbik fiunk, akik itt, az Eötvös iskolában nagyon jó alapokat kaptak a további tanulmányaikhoz. Mára felnőttek, az idősebb jogász, a fiatalabb pedig az ELTE földrajz-testnevelés szakát végzi, talán ő is pedagógus lesz.
- Ugyanazon a munkahelyen dolgozik közel harminc éve. Soha nem érezte úgy, hogy váltani kellene?
- Nem, soha. Nagyon szeretem a hivatásomat, a gyermekekkel és a felnőttekkel egyaránt igyekszem megtalálni a kzös hangot. Voltak körülöttem változások, de ezek nem voltak hatással a hangulatomra. Minden vezető alatt a munka volt számomra az elsődleges. Változtatni változtattam persze, hiszen amikor gyesen voltam, megszereztem a felsőfokú óvónői képesítést, nemrég pedig szakvizsgát tettem, mert a vezető-helyettesi munkámhoz szükségem volt rá. A pályához való ragaszkodásom nem azt jelenti, hogy beszűkültem. Szeretem a kihívásokat, minden új iránt nyitott vagyok, több új pedagógiai módszert kipróbáltam, és ami bevált, azt beépítettem a gyermeknevelés nem könnyű, de nagyon szép folyamatába. A lassan harminc éves óvónői pályafutásom állandó ön- és továbbképzésekkel telt el.
- Mit jelent az óvodában vezető-helyettesnek lenni?
- Elsősorban több munkát. Ugyanúgy van saját csoportom, mint korábban, nyolc órás munkaidő-kedvezményre vagyok jogosult, de ezt csak ritkán tudom igénybe venni. Nekem kell gondoskodnom a helyettesítésekről, hozzám tartozik a továbbképzés szervezése és adminisztrálása, a minőségbiztosítás és –fejlesztés koordinálása, emellett szakmai ellenőrzéseket is tartok, segítve ezzel a munkaközösségek hatékonyságát.
- Minden munkának vannak örömei és vannak nehézségei. Ön szerint mi a szakmájában a legnagyobb probléma?
- Nagyon elfoglaltak a szülők, sok a gondjuk, problémájuk, ezért több iránymutatásra van szükségük, mint régebben. Jó kapcsolatot kell tartanunk a szülőkkel, ami nem nehéz, ha érzik, hogy valóban szeretjük és elfogadjuk a gyerekeket. Ha a szülő érzi rajtunk a jóindulatot, segítőkészséget, akkor könnyebben megnyílik, őszintébben mondja el problémáig, és fogadja el az esetleges tanácsokat.
- Az óvodáskor meghatározó a gyermek fejlődésében. Mit tart a legfontosabb feladatnak ebben a korszakban?
- Az örök értékek, az igaz, a jó és a szép közvetítését. Ebben a korban nagyon fogékonyak a gyerekek, ezért sokfajta tevékenységet kell biztosítani számukra az említett dolgok befogadására. Nagy örömet jelent számomra, amikor látom, hogy meg lehet kedveltetni velük a népzenét, szívesen megismerkednek a néptánc alapjaival, szeretnek énekelni, sőt, vannak, akik megtanulnak furulyázni is az óvodában. A gyerekeken keresztül a szülőkre is lehet hatni, egy-egy nyílt napon örömmel vesznek részt a közös tevékenységekben, s a megismert technikákat, ötleteket otthon is alkalmazzák.
- Amellett, hogy óvónő, énekel a Liszt Ferenc Vegyeskarban. Mit jelent a kórus az életében?
- A gyes alatt két évig tanultam énekelni. Akkor kerültem a kórusba, amikor Strausz Kálmán volt a karnagy, és nagyon sokat köszönhetek neki, mert megalapozta a zeneszeretetemet. Később Zongor Árpád vette át a kórus vezetését, aki szólóéneklésre is ösztönzött. Ennek köszönhetően az 1997-ben kiadott Viadanától bárdosig című cd-n Franck: Panis angelicus című művében szólót énekelek, amire igen büszke vagyok. Ezen kívül rengeteg közös élmény köt össze a kórussal: általa ismertem meg számos európai ország kultúráját, s a jó hangulatú, sikeres turnék emlékét örökre a szívembe zártam. Jelenleg Megyesi Zsófia a kórusunk karnagya. Mindketten nagyszerű munkát végeztek, ennek eredményeként a kórus kétszer szerezte meg a hangverseny kórus Cum Laude minősítést. Fontos szerepet tölt be életemben a zene, a kóruséneklés felüdíti a lelkem
- Elégedett, kiegyensúlyozott embernek tartják. Honnan meríti az erőt?
- Kiváló férjem, nagyszerű gyermekeim és őszinte barátaim vannak. Fontos számomra a szeretet, a bizalom és a kölcsönös megbecsülés, valamint a vallás. Ezek adják meg számomra azt a belső nyugalmat és töltést, amely azt biztosítja, hogy ne fásuljak bele a munkámba.
- Mit tanácsol másoknak, hogyan teremtsék meg magukban és maguk körül a nyugalmat?
- Fogadják el önmagukat olyannak, amilyenek. Abban próbáljanak kiteljesedni, amiben tehetségesek, mert abban van esélyük arra, hogy eredményesek legyenek. Kellenek a célok, a kihívások, de arra is nagy szükség van, hogy ha eredményt érünk el, tudjunk örülni neki. A legfontosabb a lelki és családi háttér, ez ad az embernek erőt és biztonságot.
- Tegyen javaslatot, kit mutasson be a Premier plán a Hírtükör következő számában?
- Dr. Bukovszky Mária gyermekorvosra gondoltam. Évtizedek óta dolgozik a városban, a gyermekeim orvosa volt, s óvodánkat is ő látta el egy ideig. Hozzá fordulva segítségért, szülőként és pedagógusként egyaránt szívélyességet és segítőkészséget tapasztaltam. Magánemberként is remek embernek tartom.
- Itt alapított családot, Százhalombattán?
- Igen, 1978-ban mentem férjhez. A férjem is ercsi, osztálytársak voltunk az általános iskolában. Már akkor is nagyon készségesés udvarias volt, ami az együtt töltött évek alatt csak fokozódott. 1980-ben megszületett a nagyobbik, 1985-ben pedig a kisebbik fiunk, akik itt, az Eötvös iskolában nagyon jó alapokat kaptak a további tanulmányaikhoz. Mára felnőttek, az idősebb jogász, a fiatalabb pedig az ELTE földrajz-testnevelés szakát végzi, talán ő is pedagógus lesz.
- Ugyanazon a munkahelyen dolgozik közel harminc éve. Soha nem érezte úgy, hogy váltani kellene?
- Nem, soha. Nagyon szeretem a hivatásomat, a gyermekekkel és a felnőttekkel egyaránt igyekszem megtalálni a kzös hangot. Voltak körülöttem változások, de ezek nem voltak hatással a hangulatomra. Minden vezető alatt a munka volt számomra az elsődleges. Változtatni változtattam persze, hiszen amikor gyesen voltam, megszereztem a felsőfokú óvónői képesítést, nemrég pedig szakvizsgát tettem, mert a vezető-helyettesi munkámhoz szükségem volt rá. A pályához való ragaszkodásom nem azt jelenti, hogy beszűkültem. Szeretem a kihívásokat, minden új iránt nyitott vagyok, több új pedagógiai módszert kipróbáltam, és ami bevált, azt beépítettem a gyermeknevelés nem könnyű, de nagyon szép folyamatába. A lassan harminc éves óvónői pályafutásom állandó ön- és továbbképzésekkel telt el.
- Mit jelent az óvodában vezető-helyettesnek lenni?
- Elsősorban több munkát. Ugyanúgy van saját csoportom, mint korábban, nyolc órás munkaidő-kedvezményre vagyok jogosult, de ezt csak ritkán tudom igénybe venni. Nekem kell gondoskodnom a helyettesítésekről, hozzám tartozik a továbbképzés szervezése és adminisztrálása, a minőségbiztosítás és –fejlesztés koordinálása, emellett szakmai ellenőrzéseket is tartok, segítve ezzel a munkaközösségek hatékonyságát.
- Minden munkának vannak örömei és vannak nehézségei. Ön szerint mi a szakmájában a legnagyobb probléma?
- Nagyon elfoglaltak a szülők, sok a gondjuk, problémájuk, ezért több iránymutatásra van szükségük, mint régebben. Jó kapcsolatot kell tartanunk a szülőkkel, ami nem nehéz, ha érzik, hogy valóban szeretjük és elfogadjuk a gyerekeket. Ha a szülő érzi rajtunk a jóindulatot, segítőkészséget, akkor könnyebben megnyílik, őszintébben mondja el problémáig, és fogadja el az esetleges tanácsokat.
- Az óvodáskor meghatározó a gyermek fejlődésében. Mit tart a legfontosabb feladatnak ebben a korszakban?
- Az örök értékek, az igaz, a jó és a szép közvetítését. Ebben a korban nagyon fogékonyak a gyerekek, ezért sokfajta tevékenységet kell biztosítani számukra az említett dolgok befogadására. Nagy örömet jelent számomra, amikor látom, hogy meg lehet kedveltetni velük a népzenét, szívesen megismerkednek a néptánc alapjaival, szeretnek énekelni, sőt, vannak, akik megtanulnak furulyázni is az óvodában. A gyerekeken keresztül a szülőkre is lehet hatni, egy-egy nyílt napon örömmel vesznek részt a közös tevékenységekben, s a megismert technikákat, ötleteket otthon is alkalmazzák.
- Amellett, hogy óvónő, énekel a Liszt Ferenc Vegyeskarban. Mit jelent a kórus az életében?
- A gyes alatt két évig tanultam énekelni. Akkor kerültem a kórusba, amikor Strausz Kálmán volt a karnagy, és nagyon sokat köszönhetek neki, mert megalapozta a zeneszeretetemet. Később Zongor Árpád vette át a kórus vezetését, aki szólóéneklésre is ösztönzött. Ennek köszönhetően az 1997-ben kiadott Viadanától bárdosig című cd-n Franck: Panis angelicus című művében szólót énekelek, amire igen büszke vagyok. Ezen kívül rengeteg közös élmény köt össze a kórussal: általa ismertem meg számos európai ország kultúráját, s a jó hangulatú, sikeres turnék emlékét örökre a szívembe zártam. Jelenleg Megyesi Zsófia a kórusunk karnagya. Mindketten nagyszerű munkát végeztek, ennek eredményeként a kórus kétszer szerezte meg a hangverseny kórus Cum Laude minősítést. Fontos szerepet tölt be életemben a zene, a kóruséneklés felüdíti a lelkem
- Elégedett, kiegyensúlyozott embernek tartják. Honnan meríti az erőt?
- Kiváló férjem, nagyszerű gyermekeim és őszinte barátaim vannak. Fontos számomra a szeretet, a bizalom és a kölcsönös megbecsülés, valamint a vallás. Ezek adják meg számomra azt a belső nyugalmat és töltést, amely azt biztosítja, hogy ne fásuljak bele a munkámba.
- Mit tanácsol másoknak, hogyan teremtsék meg magukban és maguk körül a nyugalmat?
- Fogadják el önmagukat olyannak, amilyenek. Abban próbáljanak kiteljesedni, amiben tehetségesek, mert abban van esélyük arra, hogy eredményesek legyenek. Kellenek a célok, a kihívások, de arra is nagy szükség van, hogy ha eredményt érünk el, tudjunk örülni neki. A legfontosabb a lelki és családi háttér, ez ad az embernek erőt és biztonságot.
- Tegyen javaslatot, kit mutasson be a Premier plán a Hírtükör következő számában?
- Dr. Bukovszky Mária gyermekorvosra gondoltam. Évtizedek óta dolgozik a városban, a gyermekeim orvosa volt, s óvodánkat is ő látta el egy ideig. Hozzá fordulva segítségért, szülőként és pedagógusként egyaránt szívélyességet és segítőkészséget tapasztaltam. Magánemberként is remek embernek tartom.
