Tartalmas tárlattal mutatkozik be első önálló kiállításán Dohárszky Béla, a százhalombattai "Amadeus" díjas szobrászművész. Az "Arany Arány" című kiállítást László Bandy nyitotta meg Király Adrián színművészi és Gergely Eszter fuvola közreműködésével.

Kürtösi Brigitta így írt a kiállításról: Dohárszky Béla munkáit minimalista visszafogottság jellemzi. Egyszerre konceptualista és absztrakt, szigorú és érzékeny. Ez a kettősség megmutatkozik anyaghasználatán is. A hideg, szürke beton domborművek néha arany köntöst viselnek, néha vékony grafit réteget hordoznak, vagy éppen, mint a frissen leesett hó, tiszták és könnyedek. Művészetének középpontjában a dombormű áll, és nem csak, mint megszokott szobrászati műfaj.  A vászonra felvitt festéket is végletekig leredukált domborműként kezeli. A síktól nem sokkal való eltérés, a határterület érzékeltetése az anyagi és az anyagtalan rendkívül vékony határát mutatja.

Képalkotó elemei szintén jelzésszerűek. Vonalak, pontok, belőlük alkotott rendszerek fejezik ki a világot mozgató jelenségeket, minden irányban kiterjedő, folytatható teret, időt. Statikusságukban mégis ott a folytonos mozgás, változás, átjárás tudata. Világmodelleket mutat a nézőnek, az élet folyamát. A köldök motívuma is egyszerre naturális és szimbolikus. A mikrokozmosz idézete kivetítve a világra. Szakrális, metafizikus tér, a világ közepe. Mint középpont, az elmélyülést, a tiszta lényeglátást jelenti; utalva Szent Atanáz szerzeteseire, akik hészükhasztáknak, köldökszemlélőknek nevezték magukat.

A SZAK Stúdió is kimagaslóan jó színvonalú kiállítással járult hozzá a rendezvényhez, amelyet szintén László Bandy nyitott meg. Egyre egységesebbnek tűnik a tagok gondolkodásmódja, de az alkotók stílusjegyei továbbra is egyéniek, egyediek. A minimalista visszafogottságtól a gazdag szín- és formarendszereken át, a kritikai underground műfajától, a gesztusfestészet jegyein át a számítógépes grafikáig, széles a kifejezési skála, de közös a spirituális tartalom. Láthatunk újabb tér- és időértelmezéseket, otthonból kiragadott tárgyakat a képzőművészet eszközeivel műtárggyá emelve, a legkevésbé sem a szó hagyományos (piaci) értelmében vett tájképeket, tulajdonképpen válaszokat és újabb kérdéseket. A kiállító művészeknek minden nehezítő körülmény ellenére (vagy éppen ezek miatt) még mindig van erejük megújulni, fejlődni, újat mondani a nézőknek, barátoknak.

A kiállítások egy hónapon át látogathatóak.