- Mi vezette éppen ebbe az irányba?
- Édesanyám vonaláról sok pedagógus volt a családban. A gyógypedagógiát azért választottam, mert úgy éreztem, hogy a magatartási, tanulási nehézséggel küzdő gyermekeknek van szükségük leginkább a pedagógus segítségére. Az első korrepetitori sikerélményt még Szőnyben éltem át, ahol egyik osztálytársam felzárkóztatását segítettem igen eredményesen. Később Százhalombattán is szívesen vállaltam kisebbek tanítását.

A főiskolán az alapszak, az értelmi fogyatékosok oktatásának megismerése mellett pszichopedagógiát tanult. A harmadik évben férjhez ment, és áttért levelező tagozatra. Egyúttal visszatért a százhalombattai 1-es iskolába, ahol a kisegítő tagozat összevont csoportjában kezdett tanítani.

- Rövid, de emlékezetes időszak volt. Én fiatal és tapasztalatlan voltam, a körülmények pedig nehezek. ’76-ban elmentem gyes-re, öt évig voltam otthon a két kislányommal. Visszatérésem után követtem a kisegítő tagozatot először a megépült 2. számú, majd 3. számú iskolába. Az új iskolákban a tanulásban akadályozott gyerekeknek csak az átalakított tornatermi öltözőben jutott hely, örömmel gondolok arra, hogy napjainkban már egész más körülmények között tanulhatnak.

1986-ban kezdték szervezni a mai nevelési tanácsadót. Amíg nem volt ilyen jellegű intézmény a városban, Páhokiné Arany Piroska logopédus végezte az iskolaérettségi vizsgálatokat. Családgondozóként kerültem a Városi Nevelési Tanácsadóhoz, amely hivatalosan 1987 januárjában kezdte el működését Tahyné Borbély Julianna pszichológus vezetésével. Az induláskor hat szakembert foglalkoztató intézmény igen sokat fejlődött az eltelt húsz év alatt. Miután a családgondozói tevékenység a Városi Családsegítő Központhoz került, fejlesztőpedagógusként és intézményvezető-helyettesként működtem tovább. 2007 decembere óta dr. Csór Gabriella pszichológus vezeti az intézményt, ahol jelenleg rajtam kívül három pszichológus, két iskolapszichológus, öt logopédus, egy mozgásfejlesztő, két éve pedig egy gyermekpszichiáter is dolgozik. A nevelési tanácsadó jól szolgálja a város lakosságát, és segíti az oktatási intézmények munkáját. Büszkék vagyunk arra, hogy egy hónapja sikerült elnyernünk a minősített intézmény megjelölést.

Nagyon fontosnak tartom annak a hangsúlyozását, hogy nemcsak az óvodák és iskolák javaslatára kerülhetnek hozzánk a gyerekek, hanem a szülők közvetlenül is fordulhatnak hozzánk neveléssel kapcsolatos problémájukkal.

- Az intézményen belül mi az Ön személyes területe?
- Olyan gyermekek vizsgálatát és terápiás fejlesztését végzem, akiknek a tanulásban fokozott figyelemre és fejlesztésre van szükségük valamilyen képesség-gyengeség miatt. Az iskolaérettséggel és a beiskolázással összefüggő feladatok intézményi koordinálását mindig örömmel végzem. Büszke vagyok arra, hogy mi már akkor is végeztünk az óvodai nagycsoportokban pszichomotoros fejlettségi szűréseket, amikor még az országban kevés helyen. Az őszi szűrővizsgálataink komplex jellegűek, az imént említett pszichomotoros felmérésen kívül megtörténik a nagycsoportosok mozgásos és logopédiai vizsgálata is. Ettől teljesen függetlenül kell említeni a hamarosan elkezdődő iskolaérettségi vizsgálatokat, amelyeket csak azokkal a gyermekekkel végzünk el, akiknél az óvoda kéri tőlünk a beiskolázási javaslatot. Számomra nagyon fontos, hogy team-ben dolgozunk, ahol igazi csapatjátékosnak érzem magam, de kollégámnak tekintem az összes óvónőt és iskolapedagógust is.

Nagyon hiszek abban, hogy nem mindig egyedül kell megoldani a helyzeteket, hanem egymástól tanulva, együttműködve. Ennek jegyében indítottuk el a fejlesztőpedagógusok városi klubjait. Az óvodákban évek óta tartok beiskolázási szülői értekezleteket, ilyenkor az előadásban nemcsak az iskolaérettségről, hanem a gyermeknevelés általánosabb kérdéseiről is szívesen beszélek.
Két felnőtt lánya – Virág és Veronika – szintén Százhalombattán élnek, nemsokára érkezik a negyedik unoka. Veronika jogászként, Virág gyógypedagógusként tevékenykedik.

- Fantasztikusan büszke vagyok a lányaimra. Virágban a pedagógiai érzéket, Verában a sokirányú ambíciót csodálom. Gyerekkoromban megtanultam, hogy nagyon fontos az összetartozás, és igyekszem ennek szellemében szervezni a családomat. Büszke vagyok rá, hogy nekik is fontosak azok az erkölcsi értékek, amiket tőlünk megtapasztaltak. Alapvetően optimistának, vidám természetűnek tartom magam. A pozitívumokat szeretem hangsúlyozni, mert hiszek abban, hogy az sokkal előremutatóbb. A gyerekekben is felmérem, hol vannak tartalékaik, és az erősségekre építve segítek kompenzálni a gyengeségeket.

- Szabadidejét mivel tölti, vagy mivel szeretné?
- Balaton-rajongó vagyok, nagyon szeretek jó mélyen beúszni és élvezni a víz selymességét. Szeretek táncolni, képtárakba, koncertekre járni, utazni, de az is kikapcsolódás, ha a férjemet hallgatom, aki fizikus professzor az ELTE-n. Nagyon büszke vagyok a kutatási eredményeire, amiben talán nekem is van némi érdemem, hiszen tizenhat éves korunk óta vagyunk együtt.

Fontos az életemben a hit, keresztény szellemben neveltek, különösen apukám – dr. Nagypataki Gyula – részéről, aki nem véletlenül építtetett templomot a városnak. Büszke vagyok az édesapámra, a férjemre, a gyerekeimre és Százhalombattára is. Szeretünk itt élni, nagyon sok olyan arca van a városnak, amire büszkék lehetünk, például a kulturális és sportélet, vagy az oktatási intézményrendszer. Sok jó pedagógust tudnék ajánlani a következő Premier plánba, de nem tudom, kit emeljek ki... Így Illéssy Mátyás atyára, a katolikus templom plébánosára gondoltam. Igazi közösségi ember, sokoldalú, színes egyéniség. Képes kivezető utat mutatni a mai összezavarodott világban is. A gyerekek jövője szempontjából nagyon fontos lenne újból meglelnünk az örökérvényű értékeket.