Sanyi bácsi, ahogy a legtöbb kuncsaftja szólítja, körülbelül kétszáz esküvőt vezényelt le eddig. Egy évben átlagosan húsz lakodalmon vesz részt vőfélyként, pedig nem reklámozza a tudását, szájhagyomány útján terjed a híre. Így jutott már el Soprontól Kaposvárig, Székesfehérvártól Abonyig az ország számtalan pontjára, sőt még azon is túl, evangélikus, református, katolikus és még félig muzulmán esküvőre is. A tehetségét valószínűleg apai nagybátyjától örökölte, és remélhetőleg majd idővel ő is továbbadja a stafétabotot az unokájának.

- Tíz éve űzöm már ezt a szép szakmát – meséli –, és ez idő alatt kialakult bennem egyfajta rutin. A felkérést követően szeretek azonnal találkozni az ifjú párral, hogy megismerjük egymást, egyeztessük az igényeket, és hogy egy kis személyes ízt tudjak vinni az esküvőjük levezénylésébe. Elsősorban a régi hagyományok szerint zajlik nálam a ceremónia, de nem zárkózom el az újabb keletű szokások elől sem, és természetesen az egészet az ifjú pár elképzelései szerint alakítom.

Többnyire még mindig ragaszkodnak a párok az olyan régi tradíciókhoz, mint a lánykikérés, vagy a legénybúcsúztató, de vannak újabb keletű szokások is, mint a csokordobás vagy a harisnyakötő eldobása. Manapság nálunk is egyre divatosabb az, az angolszász eredetű hagyomány, hogy a menyasszonyon legyen valami új, valami régi, valami kölcsönkapott, és valami kék holmi. Kicsit más jellegű, de bevett szokás mostanában, hogy sok pár megtartja a polgári esküvőt jóval a templomi szertartás előtt, mivel házasként könnyebb hitelt felvenni. A legtöbben még ragaszkodnak a templomi ceremóniához is, és ezt tartják az igazi esküvőnek, erre az alkalomra hívják meg a rokonokat, ismerősöket, és ezután tartják a lagzit is.
Ennek lebonyolításában segít sokat a vőfély, vagy más szóval ceremóniamester.

Egy jó vőfély egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy szereti, amit csinál. Legyen protokoll-érzéke, és ne akarjon mindenáron a középpontban lenni, hanem szinte észrevétlenül, a háttérből irányítson, szem előtt tartva, hogy a menyasszonyé és a vőlegényé a főszerep. A vőfély dolga, hogy tudassa a násznéppel, mi és miért történik. Ezen kívül nagyon oda kell figyelnie, észre kell vennie, hogyha bármi probléma adódik, és mindent azonnal meg kell oldania. Azt is éreznie kell, ha a lakodalom során esetleg fáradni kezd a násznép, és ilyenkor egy játékkal, vagy például vonatozással ismét jó hangulatot lehet teremteni.

Egy lagziban sok minden előfordulhat, történhetnek váratlan, kiszámíthatatlan események. Sanyi bácsi is átélt már ilyesmit.

- Egyik alkalommal az ifjú pár elment Martonvásárra fotózkodni, és sírva érkezett vissza a menyasszony, mert a cipő véresre törte a lábát. Még az egész lakodalom és az összes tánc előttük állt, így orvosolni kellett a problémát. Mivel a menyasszonynak jó hosszú ruhája volt, senki nem vette észre, hogy selyemtopánka helyett ortopéd papucs van a lábán, így a fiatalasszony végig tudta táncolni az éjszakát.

Ha valaki, akkor Böcskei Sándor igazán tudja, mi a jó lagzi receptje, de, hogy mi a hosszú és jó házasság titka, azt még ő sem tudta megmondani. Maradnak tehát a régi, jól bevált javaslatok: kölcsönös tisztelet és odafigyelés, sok beszélgetés, és persze az egymás iránti szeretet.