Karácsonykor nem csak Raffaello bájosan pufók, ártatlan tekintettel semmibe révedő, könyöklő angyalkái szeretnek ünnepelni. Halloweenföldén Csontvázy Izsáknak, azaz Csonthercegnek nagy-nagy hiányérzet tépi a lelkét... Ja! az nem lehet. Hisz Halloweenföldet lélektelen csontvázak és szellemek népesítik be. Épp ebből lesz elege az álmodozó főhősnek, aki elindul, hogy többé ne féljenek tőle az emberek, hanem szeressék. Eljut Karácsonyfalvára, ahonnan édes cukrokkal, kedves játékokkal, fényes díszekkel tér vissza többnyire értetlenül csodálkozó és rémült honfitársaihoz. Csontherceg elirigyelve a Télapó népszerűségét és az örömkeltéshez való eredendő képességét, elrabolja őt, hogy ezúttal ő vigye végig az ajándékokat a Földön.

Meg is indul a rémszánnal és nagy elégedettséggel szórja szét a lábszárcsontokat, gonosz szellem által megszállt babát, vámpír plüssmacit – mindenfélét, amivel szerinte egy gyermeket boldoggá lehet tenni. Egészen addig, míg fel nem ismeri, hogy amit eddig üdvözlésére fellőtt tűzijátéknak vélt, valójában a nehéztüzérség.

A könyv igazi értékét a szerző eredeti rajzai adják, amelyek alapján 1993-ban animációs filmet készített. Tim Burton-t filmrendezőként és producerként is leginkább arról ismerhetjük, hogy többnyire hátborzongató figurákkal, hideglelős díszletek közt szívet melengető, romantikus történeteket mesél. A "Karácsonyi lidércnyomás" szokatlan, de végtelenül kedves mese a szeretetéhségről, és arról, hogy sosem tudhatjuk igazán pontosan, kit mivel tehetünk boldoggá. Még magunkkal kapcsolatban sem.