Elég messze lehetett Sanyi. Az óbégatást más hangok is aláfestették. Mély, tompa puffanások, pengő üveg vagy fém zaja. Aztán hallottam, hogy az egyik hangoskodó figyelmezteti a másikat: ”Bmeg, nem egy rendőrautó jön?” Gondoltam, ha már felébresztettek, megnézem magamnak őket. Csendesen kiálltam az erkélyre. Három fiút láttam az utcasarkon. Az egyik elkeseredett igyekezettel próbálta szétrúgni a Szákom Kft. vastag farönkökből ácsolt paliszádját, a másik legalább akkora dühvel vágott földhöz időnként valami üveget, ami csodák csodájára nem akart eltörni. Hirtelen felnéztek, és újból megnyilvánultak verbálisan is: „Bmeg, lehet, hogy ez hívta a rendőröket!” – hangzott el, mire én kellő érzelmi állapotba jőve a látottak és hallottak által, valamint bízva a kétemeletnyi távolság védelmében, közöltem, hogy igen, én hívtam, úgy hogy el is lehetne spriccelni innen.

A fiatalok sűrű szitkozódások között útnak indultak, annyit azonban még felkiabáltak, hogy telefonálhatok megint, a Sportparkba mennek. Jaj, a legyőzötteknek – gondoltam magamban.
A vandalizmus tavasztól őszig folyamatos jelenség a városban – mondja Kálmán László városgazda. Különösen éjszakánként és hétvégeken jellemző. Hétfőre virradóra szinte pontosan követhető a diszkóból hazafelé tartók útvonala: szétrúgott, kiborított kukák, sérült padok és játszószerek jelzik. A köztéri bútorok és játékok pótlására, javítására 70-80%-ban nem az elhasználódás, hanem a szándékos rongálás miatt kerül sor. Így van ez idétlen idők óta, a kár, ami a várost évente éri, elérheti a nyolc-tíz millió forintot is, de átlagosan négy-öt milliót biztosan erre költ az önkormányzat.

A pusztítás zöméről a közterület-felügyelők jelentéseiből értesül a hivatal, de minden tavasszal egyszer bejárásra is sor kerül. Ilyenkor teljes lajstrom készül mindarról, amit helyre kellene hozni. Idén a munkára a Szákom Kft kapott megbízást.

Az önkormányzat időről időre a polgárőrség és a rendőrség figyelmét is felhívja a vandálok tobzódásának jellemző idejére és helyére, néhány kirívó esetben pedig feljelentést tesznek ismeretlen tettes ellen. Erre legutóbb néhány hete került sor, amikor valaki szó szerint megcsonkította a temető előtti tujasort, körülbelül egymillió forint kárt okozva. Kálmán Lászlónak ezzel kapcsolatban sincsenek jó tapasztalatai. A hosszadalmas – több évig is elhúzódó - eljárások nagyrészt eredménytelenül záródnak.

Erősjánosok mindig voltak, és valószínűleg lesznek is. Ha valaki nagyon akarta, a vasból készült játszószereket is tönkre tudta tenni. Még inkább igaz ez a sokkal drágább faeszközökre, amik immár az Európai Unió biztonsági előírásai szerint készülnek. Ezerháromszáz hazai önkormányzatból mindössze negyven képes ezeknek a szabványoknak megfelelni. Az újfajta játékoknak természetesen a helyreállítása is jóval költségesebb. Az óvárosi Jubileum téren található fahajó rendbe hozására például 1,3 milliós árajánlatot kapott a hivatal. Talán jobban megérné lebontatni. De ha így gondolkozunk, kiürülnek a parkjaink. Az sem megoldás, ha mindenhová rendőrt, polgárőrt, közterület-felügyelőt állítunk – lamentál a városgazda.
Marad tehát a helyreállítás. Néhány részeg suhanc szórakozik, a számlát pedig a józan, ám csendes többség fizeti ki.