Az egyetemet ’87-ben fejezte be az ELTE-n, majd 1990-ig Németországban éltek. 1997-ig, az iroda átszervezéséig a Pest Megyei Munkaügyi Központ százhalombattai kirendeltségét vezette, azóta ügyvédként dolgozik, céges és ingatlanügyekkel foglalkozik. Három cikluson irányította a Helyi Választási Bizottságot az önkormányzat megbízásából. Tizennégy éves fia szeptembertől az érdi gimnáziumba jár.

Azt mondja, nem szívesen áll reflektorfényben, annak, hogy sikeres emberekként tartják számon, sokszor a hátrányát is érzi.

- Milyen terepen érzi magát igazán elemében?
- A legfontosabbnak a családot tartom, de szeretem a munkámat is. Régi álmom, hogy közjegyzői irodát nyissak Százhalombattán, egyelőre nem teljesült, mert nem támogatta a szakmai kamara. Szerintem szükség lenne rá.

- A választásokkal kapcsolatos munkát is kedveli?
- Nagyon jó csapat irányítja a helyi szavazásokat, akikkel jó együtt dolgozni. Professzionálisan megszervezik a munkát, a mi háromfős bizottságunknak a jegyzőkönyvek hitelesítése és a panaszok elbírálása a dolga.

- Sok a panasz?
- Nem mondhatnám, a legutóbbi voksoláskor talán hat-nyolc bejelentést kaptunk a kampánycsend megsértése, illetve erkölcsi kérdések miatt.

- A munkaügyi tanácsadást miért hagyta abba?
- Először azt a feladatot is nagyon élveztem, szeretek emberekkel foglalkozni, segíteni. Egy idő után aztán belefáradtam, mert reménytelennek tűnt. A hozzánk fordulók jó részéről kiderült, hogy nem is akarnak olyan nagyon dolgozni. Amikor a kirendeltséget összevonták Érddel, és a vezetőség is megváltozott, már nem akartam folytatni ezt a munkát.

- Nagy álmuk volt a Hotel Training is. Időről időre új szolgáltatásokat indítottak el, folyamatosan csinosították az épületet. Ahogy a férje mondta, valami szépet, igényeset akartak nyújtani. Milyen fogadókészségre találtak?
- A szálloda igazából a férjem vállalkozása, de én is sok időt töltök itt. Mostanában alig akad üres szobánk, köszönhetően a 6-os út építésének, a különféle beszállító cégeknek, akik nálunk foglalnak szállást. A szolgáltatások viszont, különösen a wellness, nem váltottak ki akkora érdeklődést, amire számítottunk. A tollaslabda-lehetőséggel például jobbára saját baráti körünk él, lejönnek Pestről is, mert ott nincs üres pálya. Bevallom, csalódtunk ezekben az elképzeléseinkben.

- Ettől függetlenül nyilván sokan irigykednek Önre. A sikeres, magabiztos nő emblémája lehetne. Mennyire elégedett az életével?
- Teljes mértékben. Soroljam fel, hogy mi minden miatt? Nyilván dicsekvésnek tűnne.

- Mondja el inkább, miben látja a tartós házasság garanciáit.
- Fontosnak tartom, hogy azonos értelmi szinten legyünk, az intelligenciát mindkét fél részéről, a szeretetet. És abban is hiszek, hogy a család összetartása elsősorban a nő feladata. A gyerekkel törődni kell, a férj szereti a tiszta, rendes otthont, a vasalt inget és, ha kiszolgálják. És ez a nőn múlik.

- Ezek szerint a hagyományos modell híve.
- Abszolút mértékben. Ezért is van, hogy soha nem vállaltam túl sok munkát, mindketten nem dolgozhatunk napi tizenórákat. De egy házasság sikeréhez az is kell, hogy mindketten megtaláljuk a magunk sikerélményét.

- Elnézve önt önkéntelenül is az jut az ember eszébe, úristen, mennyit dolgozhat ez a nő, hogy így nézzen ki. Sokat tesz érte?
- Most már többet. Amikor harminc éves lettem, rám tört a pánik, hogy megöregszem. Akkor határoztam el, hogy szeretni fogom magam, mert ha az ember magát nem szereti, akkor nem tud mást sem. Rendszeresen mozgok, masszázsba, wellnesbe járok. Ha az ember jól érzi magát a bőrében, akkor kifelé is pozitív energiát tud sugározni. Nem panaszkodom, abban hiszek, hogy egy esetleges kudarcból is lehet jól kijönni, tanulni, épülni. Az irigységgel, a rosszindulattal azonban nem tudok mit kezdeni, igyekszem távol tartani magam tőle.

- Mekkora része van mindebben az önfegyelemnek?
- Szeretek táncolni, finomakat enni, és mindent, ami jó az életben. A fogyókúrából már kinőttem: utána mindig többet hízik vissza az ember. Sportolok, az a lelkemet is rendben tartja.

- Kit állítsunk legközelebb reflektorfénybe?
- Rigó Katit, akit pedagógusként és emberként is nagyra becsülök, szeretek.