Különleges kiállításra szólt a meghívás a csend napján a Barátság Művelődési Központ Galériájába. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének gyásznapja alkalmából rendeztek városi megemlékezést november 4-én. Méltó és különleges megemlékezést, köszönhető egy lelkes és bátor művésznek, Amberg Józsefnek, aki ceruzával, tollal és papírral rótta a szétlőtt főváros utcáit, hogy megörökítse a fájó pillanatokat, a megszállást, a szovjet tankokat, a romba döntött épületeket, a fegyveres hazafiakat. S köszönhető a városnak, amely elsőként fogadta be a korrajzokat. A művész hosszú és veszélyes körútja után odahaza színekkel gazdagította műveit, kordokumentumait. Számtalan megrázó fekete-fehér fénykép készült a diadalmas napokról, de rajz, festmény aligha. Ebben volt egyedülálló a szinte ismeretlen Amberg. A rendkívüli gyűjteményt így, egyben, először Százhalombattán lehet megtekinteni.
 - Félelem lengte körül az elmúlt rendszert, amelyben nem lehettek őszinték egymáshoz az emberek, és semmi sem volt az, aminek látszott – mondta ünnepi és megnyitó beszédében Vezér Mihály polgármester mintegy száz iskolás előtt. A szabadságot ma nem fegyverrel kell megtartani, hanem egységesen ki kell állni érdekeinkért.
Márai Sándor Mennyből az angyal címűt versét Sára Bernadett színművésznő adta elő, majd Sümegi György művészettörténész, a Történeti Levéltár osztályvezetője nyitotta meg a Pest arca 1956. november-december című kiállítást. Megtudtuk tőle, hogy a művész 1890. december 22-én született (nem tudni pontosan mikor halt meg, 1972-ben vagy 1973-ban), iparművészként végzett, és alkalmazott grafikusként szerzett nevet. Az első világháborúban és hadifogságban elsősorban portrékat rajzolt, majd az újabb világháború kitöréséig többek között színházi lapokban publikált. Plakátrajzolással is kereste kenyerét. 1956-ban, a forradalom napjaiban és utána– a kijárási tilalom ellenére is - járta a pesti utcákat, hogy ceruzavázlatokon örökítse meg a borzalmakat, majd műtermében ezekről készített akvarelleket. Összesen 77 mű került elő évtizedes rejtőzködés után. Tulajdonosuk félt a megtorlástól, ezért dugdosta a képeket. Egy gyűjtő – aki nem fedi fel magát – a kollekciót egy régiségkereskedőtől vásárolta meg másfél évtizeddel ezelőtt. Erről csak nemrégiben szerzett tudomást Sümegi György, aki megemlítette régi ismerősének, Takács Péternek, a Barátság Művelődési Központ igazgatójának, s innen már ismert a történet – a különleges képek itt vannak köztünk még néhány napig. Érdemes szembenéznünk ’56 arcával, és újra átélnünk a megszépült történelmet fekete-fehérben, illetve színesben. A kiállítás november 25-ig látható.