Tar Gergő különféle ütős hangszereken keltett érdekes zörejeket. Az eszközök kinézete sem volt szokványos: az egyik egy fedeles kerti grillsütőhöz, a másik ceglédi kannához hasonlított, bár agyagból készült. Emellett voltak csengettyűi, csörgői, és mindezekkel remek előadást mutatott be. A végén a hangszereit is megismerhette – sőt, akár ki is próbálhatta – a közönség. A fiatalember zenész, bár – mint mondta – a zene eléggé későn érkezett az életébe.

- Hallgattam, szerettem, ez természetes, de nem gondoltam volna, hogy egyszer majd ez lesz a hivatásom. Nyolcadikos voltam, amikor néptáncon – ahová nagyon sokáig jártam – az egyik ismerős fiúról megtudtam, hogy egy garázsban szokott dobolni. Egyszer elkísértem, és kipróbáltam, természetesen azonnal megszerettem, és nyolcadik osztály második félévében már tanárhoz is jártam. Közel három évig tanultam a battai zeneiskolában, akkor alakult meg a fúvószenekar, az is nagyon inspirált.

- Egy laikusnak úgy tűnik, nincs nagy szerepe a dobosnak egy fúvószenekarban...
- Tény, hogy az indulókban nagyon monoton ritmust kell játszani, de, ha a dobos elvéti a ritmust, könnyen borulhat az egész produkció. Nyolcadik után a fővárosi Karinthy Frigyes Kéttannyelvű Gimnáziumban tanultam tovább. Valamilyen szinten minden tantárgy érdekelt, de egyre inkább éreztem, hogy a zene az egyetlen, amivel foglalkozni szeretnék. Akkoriban kapott a dob tanszak újabb ütőshangszereket, a tananyagban nem szerepeltek, de lehetőségem volt kipróbálni őket. Autodidakta módon tanultam játszani rajtuk. Érettségi előtt már éreztem, hogy jó lenne kipróbálni magamat más zenekarokban is. A véletlen összehozott egy gitárossal, aki egy trióban játszott, beszélgettünk, és néhány hónap múlva felhívtak, hogy szükségük lenne egy ütőhangszeresre. Beálltam, sok fellépésünk volt, elkezdtem megismerkedni a szakmával, s más zenészekkel is.

- Akkor már eldöntötte, hogy a zenei pályát választja?
- Még nem fogalmazódott meg ilyen egyértelműen. Az érettségi után tovább szerettem volna tanulni, volt egy-két téves vágány, majd beiratkoztam egy hangtechnikusi iskolába. Érdekelt a hangfelvétel, a rögzítés, a vágás, a keverés, olyat tanulhattam, amire szükségem volt. Miután elvégeztem, felvettek a BMF villamos mérnöki karára, de az csalódást jelentett nekem. Ami igazán érdekelt volna, arról csak a felsőbb évfolyamokon lett volna szó, ott is csak érintőlegesen, s eközben már egy másik iskolával is szemeztem. Végül otthagytam az egyetemet, s felvételiztem a Kőbányai Zenei Stúdióba. A négy éves képzés alatt sok hasznos dolgot és tárgyat - szolfézst, zeneelméletet, zenetörténetet, zongorát, hangszerelést - tanulhattam. A szakma ma is aktív nagyjai oktattak, és akik jól muzsikáltak, azokat ki is kapták maguknak. Együtt játszottam többek között Babos Gyulával, Fekete Istvánnal, Egri Jánossal, Szakcsi Lakatos Róberttel. Egyre több zenészt ismertem meg, és egyre több lehetőség nyílt meg előttem.

- Milyen végzettséget szerzett?
- Könnyűzenei zenészi és tanári képesítést. A négy év alatt nagyon sok elméleti és gyakorlati tudást, rutint szereztem.  Minél inkább mélyültek az ismeretek, annál átfogóbban láttam a zene és a zenélés lényegét, azóta a zeneszerzés is foglalkoztat.

- Új lehetőségeket említett. Mire gondolt?
- Több zenekarban játszottam és játszom, egy párat mindenképpen kiemelnék. Lassan hat éve dolgozom együtt Lippai Andrea flamenco-táncművésszel, aki a Győri Balettban táncolt, de egy sérülés miatt kénytelen volt abbahagyni, azóta foglalkozik flamenco-val. Évekig szerepeltünk a Nemzeti Táncszínház műsorán, sok vidéki színházban lépünk fel. Játszom egy tízfős salsa zenekarban, a CubaRitmo-ban. Főleg klubokban, rendezvényeken, fesztiválokon zenélünk, nemrég nagy salsa fesztiválon jártunk Pozsonyban. Aztán játszom egy iraki-magyar lantművésszel, akivel tavaly a MÜPA-ban adtunk nagy koncertet, aztán egy kisebb turnén vettünk részt Marokkóban, jelenleg az albumán dolgozunk, amely hamarosan elkészül. Játszom még a Honvéd operetteseivel, Fankadelivel és sok olyan produkcióban, amelyek csak egy-egy koncert vagy album erejéig tartanak.

- Az életében másnak is jut hely a zene mellett?
- Persze, elsősorban a páromnak. A zene teljesen kitölti az életemet, úgy is mondhatnám, hogy kevés rá az időm. Nagyon sok a munkám, sokat próbálok, gyakorlok, de ha éppen egyiket se csinálom, akkor rengeteg zenét hallgatok, ebből is nagyon sokat lehet tanulni. Aztán szakítok időt sportra, és szeretek főzni.

- Nem kell ezért feláldoznia az emberi kapcsolatait?
- Sok a munkám, de aránylag kötetlen, ezért rugalmas vagyok, nem hanyagolom el a régi barátaimat, emellett új barátságokat is kötök.

- Mennyire foglalkoztatja a hírnév?
- A dobos nem frontember a zenekarban, nehezebb észrevenni, mint az énekest. Nyilván jól esik, ha laikusoktól kapok pozitív kritikát, de a legfontosabb mégis a szakma véleménye.

- Hogyan tervezi a jövőjét?
- Sokat szeretnék tanulni. A zenészek holtig tanulnak és dolgoznak, nincs nyugdíj, nincs befejezés. Ha idősebb leszek, és kevésbé aktív, tanítással is szeretnék majd foglalkozni.

- Magyarországon, vagy külföldön?
- Magyarországot céloznám meg. Szeretek itt élni, fontosak nekem a barátok, a család, az emberi kapcsolatok, nem érezném jól magam hosszú ideig idegenek között. Így, ahogyan most van, nagyon jó, főleg itthon dolgozom, de alkalmanként külföldön is.

- Egy nevet kérünk Öntől: kiről szóljon legközelebb a Premier plán?
- Nagyon sokat gondolkodtam, kit javasoljak. Végül úgy döntöttem, maradjunk még egy kicsit a fiataloknál, ezért Varga Lászlót ajánlom. Fiatal, tehetséges képzőművész, szereti az igényes zenét, örülnék, ha őt mutatná be közelebbről a Hírtükör.