Az ott lakók nem mind barátságosak, van, aki nem áll szóba idegennel, de az ellenkezőjére is akad példa. Az 57 éves S.J. örömmel fogadja a látogatót, behívja és hellyel kínálja. Mindezt nagy csörömpölés közepette, ugyanis félre kell kotorni az ajtó mellett felhalmozott fémdoboz-gyűjteményt. Hetven forintot adnak kilójáért – magyarázza.

Nem volt mindig garázslakó, tavaly novemberben fordult úgy a sorsa, hogy ide költözött, de látott jobb napokat is. Debrecenben végzett az egyetemen, orosz-német szakon, 1980-ban. Nem akart tanár lenni, ezért egy ideig az Alföldi Nyomdában dolgozott, utána elment Záhonyba vagonokat kirakni. Nem félt a munkától. Aztán jött egy lehetőség, Pakson helyezkedett el, kilenc és fél évet töltött ott, lakást is kapott volna, de a felesége minden áron a fővárosba vágyott. Ezért költöztek Százhalombattára, ahol lakást is tudtak venni és Budapest is közel volt. Az erőmű-beruházásnál (ERBE dolgozott, akkor épült a G1 és G2 üzem, tíz év után azonban fölöslegessé vált a cégnél. Fájlalja, hogy éppen a vállalati ünnepség napján nyomták a kezébe a felmondást. Ötven éves volt akkor, ebben a korban már nehéz az újrakezdés.

- A feleségem talált nekem egy munkahelyet – meséli. Négy évig dolgoztam ott, de befejeződött a munka, utána már csak kisebb alkalmi munkákat sikerült találnom. Hiába adtam be az önéletrajzomat huszonnyolc helyre, sehonnan sem kaptam választ. Nem volt jövedelmem, nem tudtuk fizetni a közüzemi díjakat, és tavaly novemberben a fűtésdíj-elmaradás miatt jelzálogjogot akartak bejegyezni a lakás tulajdoni lapjára. A feleségem végül rendezte a tartozást, de nekem el kellett jönnöm otthonról.

Neheztel emiatt a feleségére, mert – mint mondja – annak idején, amikor az asszony hat évig volt otthon, ő sose piszkálta, hogy menjen már dolgozni, bezzeg amikor neki alakult úgy az élete, hogy kereset nélkül maradt, még a lakásból is mennie kellett.
Van egy telkük is, de az a felesége nevén szerepel, a garázs viszont teljesen az övé, ezért döntött úgy, hogy ott rendezkedik be.

Villany van, de nem használja, mert nagyon drágának találja, inkább zseblámpával és gyertyával világít. Főzni nem szokott, nem is igényli. Fűtés egyáltalán nincs, most még bírja a hideget, de ha nagyobb lehűlés következik be, akkor elmegy volt lakása pincéjébe. Ott tart egy szivacs matracot, azon kialussza magát. Gyűjti az esővizet, abban mosdik. Vécéje nincs, de ezt is megoldja "hátul", azaz a garázsok mögött.
Rádiót szokott hallgatni, nagyon szereti az esti mesét, általában utána el is alszik.
Nemrég elhozta a számítógépét a lakásból, jelenleg nem használja, de tervezi, hogy internet is lesz a garázsban. Valaki babrált a géppel, amíg nem volt nála, és ezzel nagy kárt okoztak neki. Lett volna egy ötvenezer forintos munkája, de gép nélkül nem vállalhatta el.

A vöröskeresztes utcai gondozók kézbe vették az ügyét, most intézik a leszázalékolását, talán lesz valami kis jövedelme. A hajléktalan szállóra van bejelentve, de nem akar beköltözni. Mint mondja, a szabadságát nem adja fel.
Hogy mivel tölti a napjait? Mindig van valamilyen tennivalója, másnap például orvoshoz kell mennie a rokkantosítása miatt. Gyűjtögetni is szokott. Nincsenek nagy igényei, kevéssel is beéri. A kérdésre, hogy milyen segítségre lenne szüksége, azt válaszolja: semmire. Mindene megvan. A vöröskereszttől kapott egy kis segélyt, arra nagyon vigyáz. Különben nem az a fajta, aki mindenhol tartja a markát. Amíg lehetett, dolgozott, harmincegy év alatt egyetlen napot sem töltött betegállományban. Nagyon bízik benne, hogy kap valamennyi járadékot, emellett nem adta fel a reményt, hogy ha véget ér a válság, akkor ismét szükség lesz a tudására. A beruházásban nagyon otthon van, emellett tolmácsként is dolgozhatna.

A látogatás végén barátságosan invitál, máskor is szívesen lát. Aztán a madzagnál fogva behúzza az ajtót, számára véget ért a nap. Egy másik garázsban megy a tévé, antenna is van a tetőn, úgy látszik, ott nagyobb a komfort. Van, ahol zuhanyzót alakított ki a tulajdonos, a padlózatot pedig kerámialappal burkolta. Vécé persze egyik garázsban sincs, erre nem ártana találni valamilyen megoldást. Már csak azért is, mert egyre többen ütnek tanyát a soron.