Molnár Mihályné (Molnár Ani, ahogy igazából hívjuk) Barcson született, az érettségivel együtt szerzett középfokú államháztartási ügyintézői képesítést.
A Tanácsakadémián folytatta tanulmányait, majd, már munka mellett végezte el az Államigazgatási Főiskola kiegészítő képzését, ahol okleveles igazgatásszervezővé nyilvánították. Ugyanitt szerzett rendszerszervezői oklevelet, közben anyakönyvvezetői és közigazgatási szakvizsgát tett. Harminc éve dolgozik a közigazgatásban, ebből huszonhetet Százhalombattán töltött. A ’80-as évek óta szervezi és felügyeli a helyi és országos választásokat, népszavazásokat, ’94 óta a Választási Iroda vezetőhelyettese. 1996-ban Közszolgálati, 2003-ban Köztisztviselői Díjjal tüntette ki az önkormányzat. Pontosan tíz éve irányítja a hivatal Szervezési Irodáját.
- Stabil iroda, egyenes pálya. Honnan indult?
- Ma is nagyon erős érzelmi szálak kötnek Barcshoz, ahol édesapámat szerencsére még mindig látogathatom. Miután édesanyámat sajnos, nagyon korán elvesztettük, egyedül nevelt fel minket a bátyámmal. Ápolta a nagyszülőket is, az élete szép példa a szememben. Úgy nőttem fel, hogy mi, gyerekek voltunk a legfontosabbak a családban, és én is így neveltem fel a lányomat, aki a napokban diplomázik. Viszonylag korán férjhez mentem, a férjem hozzám hasonlóan egy munkahelyen dolgozta le az életét, karbantartás-vezető a finomító területén.
A százhalombattai Városi Tanácsnál olyan szeretettel fogadtak az akkori kollégák, amit máig őrzök. Dr. Kránicz Józseftől, Simányi Józsefnétől tanultam meg, hogy a munkánkat gyorsan és precízen kell végeznünk, hogy tisztelettel és segítőkészen kell fordulnunk az ügyfelek felé, és sosem szabad rutinszerűen döntenünk, minden esetben meg kell bizonyosodnunk az ügyek törvényi hátteréről. Akkoriban nem működött a városban szociális intézmény, sem szakszolgálatok, szinte egyedül végeztem ezeket a feladatokat, de nagyon szerettem az idősekkel foglalkozni, és ők ezt viszonozták is. Később dr. Luczai Zsuzsanna titkárságvezető lett a főnököm, ma a belügyminisztérium főosztályvezetője. Ő is szakmai példaképem volt, a mai napig tanácsokat kérek tőle a választások lebonyolításakor. Bevont a VB titkári törvényességi ellenőrzésekbe, ezek során lehetőségem nyílt az enyémtől eltérő szakterületekkel ismerkedni. Hogy mit jelent egy jól működő hivatali szervezet, azt dr. Tunyogi Balázs jegyzőtől tanultam meg. Mindig szerettem, ha kaptam a napi munkámtól eltérő feladatokat, szerintem nem jó folyamatosan ugyanazt csinálni. A választásokat például mindig vártuk. Annak ellenére, hogy óriási feladat, hiszen két hónapig szinte haza sem megy az ember, mégis valami más, kihívás.
- Ma már nem várja a választásokat?
- Az utóbbi években a népszavazások miatt talán kicsit túlterheltek voltunk, és természetesen nem szerettem, amikor eldurvult a kampány.
- Egyébként foglalkoztatja a politika?
- Magánemberként igen. Mindig elmegyek szavazni, de az is természetes számomra, hogy a munkahelyemen nem politizálok, maximálisan semleges vagyok.
- Lehet, hogy hamarosan ismét új feladatot kap. Megpályázta az aljegyzői állást. Számíthat a testület támogatására?
- Bízom benne, és bízom a képességeimben is. Tudok sok embert egyszerre mozgósítani, odafigyelni a részletekre.
- És rendelkezik érzelmi intelligenciával, ami – szerintem legalábbis – mintha hiányozna a képviselőtestületből, a városvezetésből, és folytathatnám a sort, hogy honnan még.
- Nem tudom, hogy ezt mindenki egyformán értékeli-e. Megkaptam már, hogy „nem szeretni kell az embereket, hanem irányítani”. De nem is erről van szó, hiszen én sem szeretek mindenkit egyformán. Azt viszont elvárom, hogy a kollégák ismerjék és tiszteljék egymás munkáját, és én is megtisztelem a másikat azzal, hogy nem adok át neki félkész munkát, amivel később feleslegesen bajlódhat. Ugyanígy meg kell tisztelnünk a hozzánk forduló ügyfeleket is. Nem mindegy az sem, milyen körülmények között fogadjuk őket. A kisablaktól, amin be kell hajolni az ügyintézéshez, idegenkedem.
Nagyon fontosnak tartom a jó munkahelyi légkört, hiszen külön-külön nem lehetünk hatékonyak. Soha sem kell könyörögnöm a beosztottjaimnak, hogy munkaidő után is maradjanak, ha kell, és úgy gondolom, ha becsüljük egymást és figyelünk egymásra, a terhelést is jobban viseljük.
- Hogyan lehet bírni, ha az ember időnként alig jár haza?
- Szeretem ezt a munkát, és jó érzéssel tölt el mindaz, amit elértünk. Például az, hogy elsők között valósítottuk meg a testületi munka teljes körű informatikai támogatását. Lehet mondani, hogy ehhez csak pénz kellett, de valójában ambíció is kellett hozzá. Mindig készek voltunk az új befogadására, és úgy érzem, mindent megteszünk azért, hogy a képviselők jó döntéseket hozzanak.
- Hogyan töltődik fel?
- Otthon vagyok a családom körében, most már Dunafüreden, kertes házban. Nagyon ódzkodtam tőle, hogy elköltözzünk a lakótelepről, de most már élvezem. Nem sportolok, de imádok mindenféle sportot, a férjemmel szeretünk zenét hallgatni, koncertekre is járunk.
- Komolyzenét hallgatnak?
- Meg olyat is, amin biztos meglepődne, a legkeményebb rockot.
- Tényleg meglepődtem. Az ilyen légiesen finom nőkről nem gondolná az ember, hogy focirajongók és metálzenét hallgatnak.
- Nem vagyok cicababa típus. A sportról meg a politikáról is szeretek beszélgetni. Igazság szerint arra is hajlamos lennék, hogy nagyapám után, aki „így is, úgy is Vitéz Tordai Mátyás” volt, azt mondjam: „így is, úgy is a Molnárné vagyok”. Az irodán a lányok meg otthon a lányom viszont figyelnek rám, és szólnak, ha változtatnom kellene a külsőmön.
- Ki legyen a következő beszélgetőpartnerünk?
- Nagyon régóta munkakapcsolatban vagyok Kolozárné Tündével, aki 1990 óta vezeti a Választási Bizottságot. Segítőkész, jó szakembernek, érdekes személyiségnek ismerem. Őt ajánlom.
- Stabil iroda, egyenes pálya. Honnan indult?
- Ma is nagyon erős érzelmi szálak kötnek Barcshoz, ahol édesapámat szerencsére még mindig látogathatom. Miután édesanyámat sajnos, nagyon korán elvesztettük, egyedül nevelt fel minket a bátyámmal. Ápolta a nagyszülőket is, az élete szép példa a szememben. Úgy nőttem fel, hogy mi, gyerekek voltunk a legfontosabbak a családban, és én is így neveltem fel a lányomat, aki a napokban diplomázik. Viszonylag korán férjhez mentem, a férjem hozzám hasonlóan egy munkahelyen dolgozta le az életét, karbantartás-vezető a finomító területén.
A százhalombattai Városi Tanácsnál olyan szeretettel fogadtak az akkori kollégák, amit máig őrzök. Dr. Kránicz Józseftől, Simányi Józsefnétől tanultam meg, hogy a munkánkat gyorsan és precízen kell végeznünk, hogy tisztelettel és segítőkészen kell fordulnunk az ügyfelek felé, és sosem szabad rutinszerűen döntenünk, minden esetben meg kell bizonyosodnunk az ügyek törvényi hátteréről. Akkoriban nem működött a városban szociális intézmény, sem szakszolgálatok, szinte egyedül végeztem ezeket a feladatokat, de nagyon szerettem az idősekkel foglalkozni, és ők ezt viszonozták is. Később dr. Luczai Zsuzsanna titkárságvezető lett a főnököm, ma a belügyminisztérium főosztályvezetője. Ő is szakmai példaképem volt, a mai napig tanácsokat kérek tőle a választások lebonyolításakor. Bevont a VB titkári törvényességi ellenőrzésekbe, ezek során lehetőségem nyílt az enyémtől eltérő szakterületekkel ismerkedni. Hogy mit jelent egy jól működő hivatali szervezet, azt dr. Tunyogi Balázs jegyzőtől tanultam meg. Mindig szerettem, ha kaptam a napi munkámtól eltérő feladatokat, szerintem nem jó folyamatosan ugyanazt csinálni. A választásokat például mindig vártuk. Annak ellenére, hogy óriási feladat, hiszen két hónapig szinte haza sem megy az ember, mégis valami más, kihívás.
- Ma már nem várja a választásokat?
- Az utóbbi években a népszavazások miatt talán kicsit túlterheltek voltunk, és természetesen nem szerettem, amikor eldurvult a kampány.
- Egyébként foglalkoztatja a politika?
- Magánemberként igen. Mindig elmegyek szavazni, de az is természetes számomra, hogy a munkahelyemen nem politizálok, maximálisan semleges vagyok.
- Lehet, hogy hamarosan ismét új feladatot kap. Megpályázta az aljegyzői állást. Számíthat a testület támogatására?
- Bízom benne, és bízom a képességeimben is. Tudok sok embert egyszerre mozgósítani, odafigyelni a részletekre.
- És rendelkezik érzelmi intelligenciával, ami – szerintem legalábbis – mintha hiányozna a képviselőtestületből, a városvezetésből, és folytathatnám a sort, hogy honnan még.
- Nem tudom, hogy ezt mindenki egyformán értékeli-e. Megkaptam már, hogy „nem szeretni kell az embereket, hanem irányítani”. De nem is erről van szó, hiszen én sem szeretek mindenkit egyformán. Azt viszont elvárom, hogy a kollégák ismerjék és tiszteljék egymás munkáját, és én is megtisztelem a másikat azzal, hogy nem adok át neki félkész munkát, amivel később feleslegesen bajlódhat. Ugyanígy meg kell tisztelnünk a hozzánk forduló ügyfeleket is. Nem mindegy az sem, milyen körülmények között fogadjuk őket. A kisablaktól, amin be kell hajolni az ügyintézéshez, idegenkedem.
Nagyon fontosnak tartom a jó munkahelyi légkört, hiszen külön-külön nem lehetünk hatékonyak. Soha sem kell könyörögnöm a beosztottjaimnak, hogy munkaidő után is maradjanak, ha kell, és úgy gondolom, ha becsüljük egymást és figyelünk egymásra, a terhelést is jobban viseljük.
- Hogyan lehet bírni, ha az ember időnként alig jár haza?
- Szeretem ezt a munkát, és jó érzéssel tölt el mindaz, amit elértünk. Például az, hogy elsők között valósítottuk meg a testületi munka teljes körű informatikai támogatását. Lehet mondani, hogy ehhez csak pénz kellett, de valójában ambíció is kellett hozzá. Mindig készek voltunk az új befogadására, és úgy érzem, mindent megteszünk azért, hogy a képviselők jó döntéseket hozzanak.
- Hogyan töltődik fel?
- Otthon vagyok a családom körében, most már Dunafüreden, kertes házban. Nagyon ódzkodtam tőle, hogy elköltözzünk a lakótelepről, de most már élvezem. Nem sportolok, de imádok mindenféle sportot, a férjemmel szeretünk zenét hallgatni, koncertekre is járunk.
- Komolyzenét hallgatnak?
- Meg olyat is, amin biztos meglepődne, a legkeményebb rockot.
- Tényleg meglepődtem. Az ilyen légiesen finom nőkről nem gondolná az ember, hogy focirajongók és metálzenét hallgatnak.
- Nem vagyok cicababa típus. A sportról meg a politikáról is szeretek beszélgetni. Igazság szerint arra is hajlamos lennék, hogy nagyapám után, aki „így is, úgy is Vitéz Tordai Mátyás” volt, azt mondjam: „így is, úgy is a Molnárné vagyok”. Az irodán a lányok meg otthon a lányom viszont figyelnek rám, és szólnak, ha változtatnom kellene a külsőmön.
- Ki legyen a következő beszélgetőpartnerünk?
- Nagyon régóta munkakapcsolatban vagyok Kolozárné Tündével, aki 1990 óta vezeti a Választási Bizottságot. Segítőkész, jó szakembernek, érdekes személyiségnek ismerem. Őt ajánlom.
