Az iskolavezető szerint nem biztos, hogy a kormányzat tudatában van, a tervezett intézkedéssel tulajdonképpen halálra ítéli azokat a művészeti iskolákat, amelyeknek nem az önkormányzat a fenntartója. Bár sok helyen a helyhatóságok sincsenek abban a helyzetben, hogy mentőövet dobjanak az intézményesült művészetoktatásnak, a legnehezebb helyzetbe kétség kívül az alapítványi és egyéb fenntartású iskolák kerülnek.

Tévedés azt hinni, hogy a gyerekek csoportos oktatása – mint például a Pesovár iskolában, ahol néptáncot tanulnak – feltétlenül olcsóbb, mint az egyéni képzés. Egy hegedűórát ugyanis akárhol meg lehet tartani, míg táncot csak speciális szaktanteremben lehet oktatni, ahol burkolat minőségét is törvényileg szabályozták. Egy zeneszakos akár a család autójával is elindulhat az országos tanulmányi versenyre, míg egy tánccsoportnak ehhez bérelt buszra, élőzenekarra van szüksége, az ötvenezer forintos csizmákról és a kötelező új koreográfiához tartozó öltözetekről már nem is beszélve. A versenyen történő megjelenés egyetlen tánccsoport esetében 5-600 ezer forintba, míg egyéni képzésben részesülő növendék esetében néhány tízezer forint.  

2003-ban, amikor a Magyarok Öröksége Alapítvány létrehozta a Pesovár néptánciskolát, 69 000 forint volt a tanulónkénti éves állami kvóta. Ez a támogatás esélyt jelentett a törvényben szabályozott minőségi oktatásra, de a következő években fokozatosan csökkentették. Jelenleg 40 000 forintot kapnak a kiválónak minősített és 20 ezret a minősítést nem vállaló, vagy nem a legjobban minősülő intézmények.

A Pesovár – az országos és nemzetközi tanulmányi versenyeken elért eredményeknek köszönhetően - az egyetlen kiválónak minősített művészeti iskola a környéken. A támogatás 40 ezer forintra történő csökkenését lélektani határként élték meg, ahogyan a legtöbb alapítványi iskola. Az érdi és a battai önkormányzat 69 ezer forintra kompenzálta az állami kvótát, Tárnok és Ercsi ennél szerényebb mértékben járult hozzá a képzéshez. Eddig. Kérdéses azonban, milyen mértékben lehet építeni az egyre nehezebb gazdasági helyzetbe kerülő önkormányzatokra.

Az alapítványi művészeti iskolák többsége bérelt helyeken működik, ami külön költségeket jelent. A Pesovár oktatói Százhalombatta mellett Diósdra, Ercsibe, Érdre és Tárnokra járnak tanítani. Most, hogy a felújítás miatt kiszorultak a művelődési házból, összesen tizenhárom helyszínen folyik az oktatás.

A tanári fizetések messze elmaradnak a közalkalmazott pedagógusokétól, de kifizetésük már eddig is gondot okozott. A legtöbb önkormányzat nincs és nem lesz abban a helyzetben, hogy kompenzálni tudja a csökkenő állami támogatást, amit ugyanazon okokból a szülőktől sem lehet várni. Ez azt jelenti, hogy a mintegy kétszáz alapítványi és magánfenntartású iskola százötvenezer növendékkel befejezi a működését, mert egyszerűen nincs számukra menekvési útvonal.

Szigetvári József szerint ez azért különösen fájdalmas, mert a művészeti iskolákba jellemzően nem a jómódú gyerekeket íratják be, hanem a szerényebb anyagi képességű, kultúrát jobban megbecsülő nagycsaládosok gyerekeit. A tehetősebbek elmennek a sztárok által fémjelzett stúdiókba havi nyolcezerért. A művészeti iskolákban félévente ennyi a tandíj, persze, ahol három gyerek van, ott ez is sok.

Nemcsak arról van szó, hogy sok gyerek kiszorul a művészetoktatásból, mivel a tantervben biztosított heti egy ének és egy rajzórát nem tekinthetjük annak, hanem arról is, hogy a felnövekvő generációkban a jelenleginél is kevesebb lesz az igényes kultúrát értők és értékelők száma.

Emellett számos olyan hátrányos helyzetű település van az országban, ahol a művészeti iskola bezárásával az egyetlen közösségi központ szűnik meg, ahol szabadidejükben értelmes elfoglaltságot találtak, értéket kaptak a gyerekek.    

Mindezen összességében 400 millió forintot takarít meg az állam, a művészetoktatás állami finanszírozása eddig is egymilliárd alatti tétel volt a költségvetésben.

Kérdés, egyáltalán tisztában van-e a kormányzat azzal, hogy mire készül. Tudják-e például, hogy annak a rendszernek a gerincét tervezik elroppantani, amit Nyugat-Európában, ahol nem alakult ki az intézményesült művészetoktatás modellként kezelnek.

Az iskolákat tömörítő szakmai szervezetek a nagycsaládosok egyesületétől a színházi szövetségen keresztül a fesztiválszövetségig minden lehetséges partnert felkutatnak, és minden lehetséges eszközzel tiltakozni fognak a kvóta tervezett csökkentése ellen "Szót emelünk minden fórumon, ha kell, aláírásokat gyűjtünk, ha kell, petíciót fogalmazunk" - mondta Szigetvári József.