160 évvel ezelőtt, az 1849. augusztus 13-ai világosi fegyverletétel után augusztus végén az orosz cári csapatok átadták az osztrákoknak a fogságukba esett magyar honvédtiszteket és honvédeket. Az osztrákok súlyos megtorlásra készültek. Nem csak Haynaunak, Magyarország teljhatalmú főparancsnokának volt az a véleménye, hogy "a főkolomposoknak lógniuk kell". A tömeges megtorlással Ferenc József uralkodó és a Schwarzenberg-kormány is egyetértett, mivel példát kívántak statuálni. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, valamint az orosz cár segítségül hívása nagy presztízsveszteséget jelentett a Habsburg Birodalom számára.

A meghirdetett statárium értelmében a magyar szabadságharc fogságba került politikai és katonai vezetőit hadbíróság elé állították. A tárgyalás sorrendjét a bűnösség foka, azaz annak alapján állapították meg, hogy ki milyen posztot töltött be a forradalom és szabadságharc alatt. Ennek megfelelően először Batthyány Lajos gróf, volt miniszterelnök perére, illetve a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő vezetőinek elítélésére került sor.

Batthyányt a pesti, a honvédsereg 13 fogságba került katonai vezetőjét pedig az aradi hadbíróság halálra ítélte. A császáriak a felelősségre vonás időpontjának 1848. október 3-át tekintették, az azt követő eseményeket büntették. Batthyány esetében – mivel ő az ominózus határnap előtt lemondott - úgy indokoltak, hogy a volt miniszterelnök egész megelőző tevékenysége volt az, amely Magyarországon az október 3-ai uralkodói kiáltvány utáni eseményekhez vezetett. A honvédtisztek azon védekezését is elutasították, hogy ők a császári és királyi hadsereg tisztjeiként 1848 nyarán és őszén az uralkodó utasítására kellett, hogy letegyék az esküt Magyarország új alkotmányára, s nem tehetnek róla, hogy ez az eskü később ellentétbe került a magyar király hűségére már korábban letett fogadalommal.

A kivégzéseket 1849. október 6-ára tűzték ki, amely a második bécsi forradalom és Latour osztrák hadügyminiszter halálának egyéves évfordulója volt.

A volt miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos az utolsó éjszakáján a felesége által hozzá juttatott tőrrel öngyilkosságot kísérelt meg, így a nyakán ejtett sebei miatt az eredetileg kötél általi halál helyett golyóval végezték ki a pesti Újépületbern.

Batthyány bátran fogadta a halált, maga vezényelt sortüzet a kivégzőosztag katonáinak.

Ugyanezen a napon Aradon a honvédsereg 13 katonai vezetőjére sújtott le a megtorlás. Hajnalban sortűz oltotta ki Kiss Ernő altábornagy életét, aki a szabadságharc első jelentős győzelmét aratta Perlasznál. Vele együtt halt meg Dessewffy Arisztid tábornok, a kiváló huszártiszt; Schweidel József tábornok, a pákozdi csata hőse és Lázár Vilmos ezredes, a magyar műszaki csapatok egyik megszervezője.

A hajnalban kivégzetteket a reggeli órákban követte további kilenc tábornok. "Szép kis deputáció megy az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje" – mondta az elsőként az akasztófához szólított Pöltenberg Ernő, a vakmerő huszártiszt. Őt Komárom egykori parancsnoka, Török Ignác követte; majd Láhner György, a szabadságharc hadiiparának irányítója. Aztán három volt hadtestparancsnok: Knezich Károly, Nagysándor József és Leiningen- Westerburg Károly következett. "Ma nekem, holnap neked" – mondta egy régi római szólást idézve Nagysándor a hadbírónak. Leiningen után a szabadságharc utolsó hadügyminisztere, Aulich Lajos nyakába tette a hóhér a kötelet. Majd a hősök hőse, a szabadságharc veretlen tábornoka, a lábtöréséből még mindig fel nem épült szálfatermetű Damjanich János bicegett a bitófa alá. Vécsey Károlynak, a bácskai hadtest megmentőjének, Arad elfoglalójának már nem volt kitől elbúcsúznia. Odalépett hát Damjanich holttestéhez – s bár 1849 március óta haragban álltak –, letérdelt és megcsókolta tábornok lecsüngő kezét.

Batthyány Lajos és a 13 katonai parancsnok bátran fogadták a halált, biztosak voltak abban, hogy jó ügyért – a magyar nép függetlenségéért és szabadságáért – halnak meg. Tetteikkel és mártírhalálukkal örökre beírták a nevüket a magyar történelem lapjaira. Ezért emlékezünk rájuk kegyelettel minden esztendőben.