Budapesten született, közgazdász szülők gyermekeként. Matematika tagozaton érettségizett, úgy tervezte, hogy tanár lesz, de érettségi után mégis a védőnőképzőt választotta.
- Biztos voltam benne, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni – mondja. – Vonzott a tanári pálya, de túlságosan sok időt vett volna időbe a diploma megszerzése, ezért inkább a két éves védőnőképzőbe mentem. Öskün kezdtem dolgozni, azért pályáztam meg az állást, mert ott biztosítottak szolgálati lakást, és ez nagyon fontos volt számomra, mert akkor már menyasszony voltam. Összeházasodtunk, ott születtek a gyerekeim is. Százhalombattára 1977-ben kerültünk, ide helyezték a férjemet.

- Azonnal kapott védőnői állást?
- Nem volt hely, ezért négy évig a bölcsődében dolgoztam gondozónőként. Akkor lehetőség nyílt arra, hogy elvégezzem a főiskolát, de ennek az volt a feltétele, hogy védőnőként kell dolgoznom. Közelebb nem találtam munkát, Budapestre, a X. kerületbe jártam. Nem volt könnyű az a másfél év, a fiam harmadikos volt, a lányom nagycsoportos óvodás, hajnalban mentem dolgozni, a gyerekek egyedül keltek és mentek iskolába-óvodába. Szerencsére nagyon önálló, megbízható gyerekeim vannak, soha nem volt velük gond. Másfél év múlva megüresedett Battán egy védőnői állás, így kerültem vissza a városba. Amikor a Városi Családsegítő és Gondozási Központ indult, ott dolgoztam egy évig, de tovább nem bírtam, mert megromlott az egészségi állapotom, és képtelen voltam emeleteket járni. Tárnokon meghirdettek egy iskolavédőnői állást, elvállaltam, végül ötven évesen leszázalékoltak.

- Már nyugdíjasként alapította a Gólyahírt. Miért tartotta fontosnak, hogy létre hozza ezt a szervezetet?
- Védőnői munkám során nem találkoztam újszülött-gyilkossággal, de titkolt terhességgel igen, és nagyon szerettem volna segíteni a kilátástalan helyzetbe került anyáknak. Meggyőződésem, hogy a tudatlanság, az ellátatlanság, a félelem vezet oda, ha egy nő megöli a gyermekét. A kórház elé kitett inkubátor is lehetőség a segítségre, de a nő nem ott szül, hanem otthon, parkban, lépcsőházban, és nem jut el az inkubátorig. A születéskor van veszélyben az újszülött, akkor nem tud mit tenni a kétségbeesett anya. A Gólyahírt harminchárman alapítottuk, olyan szülőkkel, akik korábban az én segítségemmel fogadtak örökbe gyereket. Nem csatlakoztunk a meglévő szervezetekhez, mert mi sem vagyunk abortuszpártiak, de nem szabad összekeverni az abortusz elleni tiltakozást és az anyák segítését. Bíztam benne, hogy sokan fordulnak majd hozzánk, hiszen tiszta céljaink vannak, azoknak nyújtunk segítséget, akik senki máshoz nem fordulhatnak.

- A nyílt örökbefogadást segítik. Miben különbözik ez a hagyományostól?
- A civil szervezetek csak nyílt örökbefogadást segíthetnek. Ennek az a lényege, hogy az életet adó anya megismerheti azt a családot, ahová a gyermeke kerülni fog. Ennek óriási a jelentősége, látom, mennyire feszültek a találkozás előtt, és amikor megismerkednek a családdal, megnyugszanak. Az örökbefogadás után nincs közvetlen kapcsolat az életet adó és a gyerek között, az egyesületen keresztül érdeklődhet, ugyanis az már egy külön család, az életükben nem vehet részt.

- Megváltoztathatja-e döntését az életet adó?
- Senkit nem beszélünk rá, hogy adja örökbe vagy, hogy mégis inkább vigye haza a gyermekét. Nem dönthetünk mások helyett, mi csak felvilágosítjuk, milyen lehetőségei vannak, felajánljuk a segítségünket, de a döntés az életet adóé. Előfordul, hogy azzal a szándékkal fordul hozzánk, hogy örökbe adja a gyermekét, aztán a szülés után meggondolja magát, ilyenkor kelengyével segítünk, vagy ha kell, abban, hogy legyen hol laknia. Egyetlen egyszer történt meg, hogy valaki hazavitte a gyerekét, aztán tíz nap után pedig jelentkezett, hogy mégsem tudja vállalni. Nem ez a jellemző.

- Sokan szeretnének örökbe fogadni, és olyanok is akadnak, akik ebben üzleti lehetőséget látnak.
- Pénzt nem kérünk és nem fogadunk el, nem foglalkozunk gyerekkereskedelemmel. Most készül a nyílt örökbefogadást szabályozó törvénytervezet, amelynek kidolgozásában a Gólyahír is részt vesz. Ennek értelmében a jövőben nyílt örökbefogadás csak civil szervezeten keresztül történhet, éppen azért, hogy a gyerek ne lehessen adásvétel tárgya.

- Kilenc éve működik az egyesületük. Hol helyezkedik el a hasonló feladatokat ellátó civil szervezetek között?
- A legnagyobb és legsikeresebb a Gólyahír Egyesület. A megalakulásunk óta 422 gyereket segítettünk családba. Jelenleg 380-an várakoznak örökbefogadásra, de ez a szám változó. Olyanok vagyunk, mint egy nagycsalád. Rendszeresen tartunk találkozókat, amelyekre mindenki eljön, aki teheti, mert az örökbefogadókban sok a közös, sok a megbeszélnivalójuk. Felkészülten várják a gyereket, tanfolyamon vesznek részt, és később is jó szakemberekhez fordulhatnak a problémáikkal. Érdekes, hogy az örökbefogadó apukák jobbak a legjobb vér szerinti apáknál is, ami azzal magyarázható, hogy ezekben a családokban nincs kilenc hónap előnye az anyukának. Egyszerre válnak szülőkké, és az apák jobban hozzánőnek a gyerekekhez.

- Országosan nagy a tekintélye a Gólyahírnek, de kapnak-e városon belül támogatást?
- Régebben szerettünk volna bérelni egy önkormányzati lakást az anyáinknak, de a képviselő-testület nem támogatta a kérésünket. Ha ebédet rendelünk nekik, csak a legmagasabb tarifáért kapunk, sőt, legutóbb nem is kaptunk, mondván, hogy a terhesek nem százhalombattaiak. Egyes személyek sokat segítenek, meg kell említenem Kolozár Györgyöt, aki a titkolt terheseknek helyet biztosított a szállón. Ott működtettük a krízisotthont, amíg meg nem tudtuk megvenni a lakást. A támogatottságunkat jelzi, hogy évről évre egyre magasabb összeget kapunk a személyi jövedelemadó egy százalékából, az adományvonalra beérkezett hívásokból pedig 3 millió forint folyt be. Nagyon megfontoltan gazdálkodunk, nálunk nincs fizetett alkalmazott, mindenki ingyen dolgozik.

- Egy civil szervezet sikeressége általában jelentős részben a vezetőn múlik. Sikerült-e már kinevelni az utódját?
- Nehéz kérdés ez. Többen is vannak, akik alkalmasak erre a szerepre, de egyelőre nem vállalhatnák a munkájuk és a családjuk mellett. Én szerencsés helyzetben vagyok, nyugdíjasként van időm, a gyerekeim felnőttek, az unokáimnál besegítek, de nem vesznek túlzottan igénybe, a férjem pedig nem akadályozza a munkámat.

- Kit javasol, kiről írjon legközelebb a Hírtükör?
- Gabelics Gabriellát ajánlom. Nagyon sokat segít a Gólyahírben, azon ritka emberek közé tartozik, akik számára létszükséglet, hogy tegyenek valamit másokért. Szeretném, ha róla szólna a Premier plán.