A fesztivál elszámolása még folyamatban van.) Mint mondja, a támogatásokból kiesett húszmillió forint hiányát elsősorban a szervezők érezték, ugyanis sokkal több emberi munkára volt szükség, mint a korábbi években. Hozzáteszi: kissé olyan volt így a rendezvény, mint a túlfeszített hordó, a szervezők emberfeletti munkával érték el azt, hogy minden zökkenőmentesen menjen, ám az abroncsok a pattanás határáig jutottak. Ezt a kunsztot nem lehet évről évre megismételni.

- A Summerfest eredményei nem logikusak – mondja. Mindenki arra számított, hogy a válság közepén, amikor fogyóban az emberek pénze, csökken az érdeklődés, nehéz lesz megszólítani a közönséget, és ez rátelepszik az egész rendezvényre. Nem így történt. Természetesen, a húszmillió forint nagyon hiányzott, ezért a tavalyi kilenc helyett csak hat együttest hívtunk, két kiemelkedő koncertet rendeztünk az előző évi nyolc-tízzel szemben, a nyitó- és záróceremónián felhasznált technika sokkal szerényebb volt a már megszokottnál. Sajnos ennek meg is lett az eredménye, hiszen a hangtechnika nem igazán szolgálta a zenekarok igényeit, és noha a közönség nem biztos, hogy észrevette a rosszabb technikát, de a zenészek igen nehezményezték.  

- Mit jelent az, hogy emberi munkával kellett pótolni a kieső pénzt?
- Ha kevesebb a busz, akkor a meglévőknek többet kell fordulniuk. Ha nincs pénz desszertre, a külföldiek ebédjénél, akkor más megoldást kell találni. Erre persze mondhatjuk, hogy minek a desszert, de gondoljunk csak bele: a vendégek tantermekben laktak, menzán étkeztek, az ellátásban a desszert volt az egyedüli luxus, erről nem mondhattunk le. Minden hajnalban végigjártuk a helyi nagyáruházakat, és felvásároltuk az éppen akciós pudingot például, vagy megkerestük, melyik zöldségesnél legolcsóbb az őszibarack. Szívesen vásároltunk volna őstermelőktől is, de ezt a jogszabályi háttér nem teszi lehetővé, szigorúan kell elszámolni a felhasznált pénzzel és az őstermelő nem ad számlát.

- Ebben az évben a fesztivál történetében először belépőjegyet kellett váltani a nagy koncertekre. Hogyan fogadta ezt a közönség?
- A Summerfesttel kapcsolatos minden változást sokak aggodalmaskodása előzött meg. Az első fesztivál előtt azt mondták, hogy augusztusban nem lesz iránta érdeklődés, aztán hogy nem lehet hétköznap kezdeni, mert nem jön el a közönség, tavaly azt, hogy nem lehet a főteret kordonnal bekeríteni, mert mindezt nem fogadják el az emberek. Aztán sorban mindenről bebizonyosodott, hogy de bizony, lehet. Ebben az évben a 16 éven aluliak csak szülői felügyelettel jöhettek el a Fesztiválklubba. Igaz, volt egy szülő, aki afeletti felháborodásában, hogy a 12 éves gyereke nem mehetett be egyedül egy éjszakai rendezvényre, aláírásokat kezdett gyűjteni, de a többi szülő, akik elkísérték a gyereküket, és nem találtak ebben a kikötésben semmi felháborítót, elmagyarázták neki, hogy nincs igaza. Az idén zenés táncos felvonulás miatt a Damjanich út lezárásával kapcsolatban hitetlenkedtek sokan, mondván, hogy ez felháborítja majd a városlakókat, ezzel szemben mit láttunk? Végig az út két oldalán tömegesen álltak, a körforgalomnál családok települtek ki a domboldalra plédekkel és szendvicsekkel, és élvezték, ahogyan a vendég együttesek végigmuzsikálják és táncolják a várost karneváli hangulatot teremtve. A belépőjegyekkel elsősorban az volt a célunk, hogy a nagy rendezvényeket a lehető legkisebb ráfordítással oldjuk meg. Az eredmény minden várakozást felülmúlt: a Csárdáskirálynőre már napokkal korábban minden jegy elkelt, a fizetős koncerteken pedig kétszer annyian voltak, mint a korábbi években, amikor ingyen lehetett azokat végighallgatni. És míg az ingyenes előadásokon azok is részt vettek, akik nem kedvelik azt a műfajt, akik műsor közben ki-be járkáltak, most értő közönség előtt léptek fel a művészek. Egy órával az előadások előtt már állójegyeket kellett eladnunk, mert mindenki be szeretett volna jutni. Ugyanígy a nyitó- és záróceremónián is a zsúfolásig megtelt a nézőtér, nagyon sokan a helyszínen akartak jegyet vásárolni, de alig maradt. Sokan, akik tiszteletjegyet kértek, nem jöttek el, így az utolsó pillanatban azokra a helyekre is beengedtünk nézőket.

- Lehet-e tudni, hogy kikből áll a közönség? Elsősorban százhalombattaiakból, vagy máshonnan is érkeznek?
- A százhalombattaiak nagyon szeretik a Summerfestet, ez biztos. Az is nyilvánvaló, hogy a fesztivál vonzáskörzete jóval nagyobb, mint hinnénk, mert nemcsak a környékbeli településekről jönnek vendégek, hanem sokkal távolabbról is. Járt itt család Szombathelyről, több napig maradtak, találkoztunk debreceniekkel is, a szegedi Tourinform igazgatója is itt volt, aki már tervezi, hogy jövőre négy-öt autóbusszal hoz érdeklődőket, (nem- éppen hogy a Summerfest miatt akar hozni nézőket, kiegészítve budapesti programokkal!!!!!) kimondottan a Summerfestre, ugyanakkor  más programokkal összekapcsolva, fő eseményként benne mi nyitóceremóniánk.. Egy-egy nagyobb rendezvény után hosszú kocsisor halad kifelé a városból, nem kétséges, hogy a Summerfestről tartanak hazafelé. Természetesen meg is teszünk mindent annak érdekében, hogy minél többen szerezzenek tudomást a programokról. Ebben az évben számos országos jelentőségű fesztiválon vettünk részt, saját pavilonnal, kiállítóként ott voltunk a miskolci Kocsonyafesztiválon, a győri Mediawaven, a szegedi Hungaricum Fesztiválon, mert a személyes és közvetlen promóció a jövő útja. Ezt a technikát, a hatalmas közönségvonzerővel bíró fesztiválokon történő pavilonos megjelenést ajánlanám Százhalombatta Városnak is, hiszen ez egy új lehetőség azok számára, akik komolyan gondolják a kulturális vagy szabadidős esetleg rekreációs illetve konferencia turizmust mint kitörési pontot egy település életében. Igaz, nagyon fárasztó, hiszen ott kell lenni 3-4 napig, osztani a szórólapot, beszélgetni, de közvetlen és éppen ezért nagyon hatékony módszer. Jó lenne, ha városunk kihasználná ezeket a lehetőségeket, és nem csak a Summerfest stábja lenne ott a máshol megrendezésre kerülő fesztiválokon Százhalombatta színeiben.   

- Ha már szóba került a jövő: mit szeretne, merre haladjon tovább a Summerfest?
- A Summerfestet tízen-huszonévesek szervezik, nincs mögötte profin megfizetett szervezőgárda. A közönség tudja és elfogadja, hogy a fesztiválra érkező együtteseknek nincs garantált minősége, hiszen annak ellenére, hogy nemzetközi szervezetek delegálják a fellépőket, mi is csak augusztus 13-án látjuk őket először. Ugyanakkor nem szeretnék a látogatókból embercunamit, mert ehhez megfelelő infrastruktúra kellene, de amíg nincs elegendő, és megfelelő WC és parkoló a Szent István téren illetve a Művelődési Központban, addig kár lenne idecsődíteni még több embert. Azt szeretnénk, ha a fesztivál emberi léptékű és mértékű lenne, ha az idelátogató családok, a fiatalok, az idősebbek nem csak jól, hanem otthon is érezhetnék benne magukat. Az eliparosodott, üzleti és trendi fesztiválokat meghagynánk másoknak, és míg az ilyen rendezvények milliókért reklámozzák magukat addig mi azt akarjuk, hogy a Summerfestnek az élménnyel távozó emberek vigyék el a hírét, és ezzel csináljanak kedvet az ismerőseiknek és a barátaiknak. Nem lenne jó, ha a Summerfest eljutna oda, ahová több nagyhírű rendezvény eljutott: divattá vált részt venni rajta, ezzel együtt a közönség is felhígult, az őszinte érdeklődők, a kultúrát valóban értők és szomjazók mellett megjelentek a sznobok, és a műmájerek, akiknek persze semmi sem elég trendi, meg celebes, meg cuki...

- Akadnak, akik szerint sok nekünk ez a Summerfest minden évben. Mi erről a véleménye?
- Magánemberként biztosan üdvözölném, ha csak kétévenként rendeznénk meg, nem beszélve a fiamról, aki augusztus 9-én született, és már megtanulta, hogy a születésnapját csak szeptemberben lehet megünnepelni, mert apa fesztiválozik. 1994. óta minden évben a tanévzárás után még nagyobb hajrába kell kezdeni, és míg a többi iskolaigazgató, vagy pedagógus augusztus végén kipihenten kezdi a tanévet, addig mi augusztus 22-én befejezzük a fesztivált és két nappal később megkezdjük a tanév előkészítését. Emberfeletti küzdelem ez is, idegtépő, és iszonyatosan fárasztó, amelyet el sem tudnak képzelni a kívülállók, éppen ezért el tudnám képzelni, hogy két évenként nekünk is járjon a szabadság, csak úgy, mint a többi oktatási intézményben. A két évenkénti megrendezés ugyanakkor szakmai szempontból nagyon rossz elképzelés. Gyöngyösön például eredetileg két évenként rendezték meg a fesztivált, de áttértek évenkénti megrendezésre, mert rájöttek, hogy nehezebb két évenként újra kezdeni, mint folyamatosan életben tartani. Nem látom egyébként a jövőt, nem tudhatom, hogy a 2010-es választás után felálló képviselő-testület hogyan áll majd ehhez a kérdéshez.  Rajtunk, szervezőkön nem múlik, és úgy látom, hogy az önkénteseken, a forrásos táncosokon, a kollégáimon a vendéglátókon, a városlakókon sem. A kérdés az, hogy a döntéshozók helyi ügyként kezelik a fesztivált, vagy látják benne az annyira áhított kitörési pontot, az országos, vagy nemzetközi jelentőséget. Értékként kezelik-e az 1994 óta közösen elért eredményeket, vagy úgy látják, hogy nem több, mint egy, a sok települési esemény közül. Én úgy gondolom, hogy a Summerfest Százhalombatta szellemi vagyonának a része, amelyet közösen teremtettünk meg, tartunk életben, és olyan esemény, amely messze túlnőtt a település határain. Olyan eredmény, amellyel kevés ipari város büszkélkedhet, és valójában hasonlókat felmutatni a magyar iparvárosok közül csak Miskolc tud. Meggyőződésem, hogy miközben ezt Százhalombattán sokan talán nem is tudatosították magukban, az ami Debrecennek a Virágkarnevál, Fürednek az Anna bál, Százhalombattának az a Summerfest. Az egyetlen olyan esemény a térségben amely egyaránt tart számot érdeklődésre a nemzeti és a kereskedelmi írott és elektronikus médiában, azon kevés események egyike amelyet a Magyar Turizmus Zrt számon tart, és megjelenésével megtisztel, és talán ez az egyetlen olyan battai rendezvény, ami miatt Százhalombatta a legtöbbször szerepel az országos sajtóban. Természetesen, lehet változtatni a fesztiválon, megrendezhetjük kétévenként, hívhatunk kevesebb vendéget, lerövidíthetjük néhány naposra, de akkor azt már nem nevezhetjük Summerfestnek, hiszen az a rendezvény, amit így hívunk, évente kerül megrendezésre, augusztus 12-től 22-ig tart, és 18-20 ország vesz rajta részt. Ami engem illet, nem szeretném, ha belterjessé válna a fesztivál, olyanná, ami csak a miénk és csak mi tudunk örülni neki. Legyen olyan híre, amely méltó az ország figyelmére, attól még ugyanolyan kedves marad nekünk, a mi vagyonunk, bennünket tesz többé és talán jobbá is.