- Természetesen kislányként is énekesnő szerettem volna lenni – csak mosolyával teszi hozzá: „mi más?”. – Meglehetősen korán, 15-16 éves koromban már magántanárhoz jártam, amit most úgy látok, korai volt. Egy fejlődőben lévő hangnak nem biztos, hogy jót tesz az ilyen fokú képzés, és a pálya melletti elkötelezettség is talán idő előtti. Az érettségivel együtt én is szakmát szereztem, divattervezőként végeztem, de ekkor már jártam a Roxínház musicalstúdiójába is. Megszereztem az ORI vizsgát, mert anélkül nem lehetett színpadra lépni. Jelentkeztem a Magyar Rádió Sztárkeresőjébe, felléptem ’93-ban az első és egyben utolsó rendszerváltás utáni táncdalfesztiválon. Ez tulajdonképpen egy előválogató volt a ’94-es Eurovíziós Dalfesztiválra, ahonnan a negyedik helyezést hoztam el. Jöttek a lemezszerződések, díjak és turnék.

Melankolikus dalaimmal bejártam az egész országot. Aztán hazamentem, és csak búslakodtam tovább. ’96-ban aztán elegem lett a szomorúságból, szerettem volna tisztán látni bizonyos fontos kérdésekben. Például, hogy feltétlenül énekesnek kell-e lennem? Kerestem a magyarázatot, hogy miért vagyok, és miért itt, és miért ezt csinálom. Így találtam rá a HIT gyülekezetére és ezzel együtt sok-sok válaszra. Elsősorban például annak visszaigazolására, hogy énekelnem kell. Hogy ajándékot kaptam, a tehetségem, hogy az „Ajándékozó” figyelt rám már az anyukám hasában, és az Ő személye ad garanciát, bíztatást, hogy csinálnom kell tovább. Most már tudom, hogy amit teszek jó és hasznos. Színpadon állni hatalommal és felelősséggel jár, de tudom, hogy értéket közvetítek a közönségem felé. Ekkor születtek a vidámabb dalaim, mint például a „Feltárcsáztad a szívem”. Egy ideig afféle „virágnyelven” voltam kénytelen énekelni, így csak a „beavatottak” tudták, kiről és kihez szólnak a dalaim. De amikor nyilvánvalóvá vált hovatartozásom, a média teljességgel elzárkózott előlem. Úgy látszik inkább elfogadható, ha valaki többszörösen csalja a családját és mindenféle botrányos ügybe keveredik, mint az, ha valaki elkötelezi magát a HIT gyülekezete mellett. Így aztán nem is álcáztam többé a dalaimat. Legújabb, hatodik lemezem már így készült. A címe Gospel, ami ez esetben nem az ismert zenei stílust, hanem a szó eredeti tartalmát, az evangéliumot, az Úr eljövetele iránti vágyat és örömöt jelenti. Végre harmóniába kerültem magammal, mind a szakmában, mind pedig a magánéletben. Sokan választani próbálnak karrier és család között. Elkeserítőnek találom ezt a vagy-vagy helyzetet. Csak a karrierért dolgozni borzasztó színtelen, szikár életet eredményez. De ha valaki lemond az álmairól, nem tud teljes emberként fordulni a családjához sem. Néhány zenész már hozzám hasonlóan rátalált erre az útra, de úgy látom, hogy még sokan vannak, akik elfecsérlik a tehetségüket, az erejüket.
A battai gyülekezet tervei szerint júliusban Pajor Tamást, Barile Pasqualet és Abaházi „Cerka” Zolit látja vendégül.