Úgy került Százhalombattára, mint a hetvenes években a többség.
- A Magyar Ifjúság című lapban olvastam egy felhívást: gyere te is, építsük fel Százhalombattát! – emlékszik vissza. Előtte házasodtunk össze a feleségemmel, ezért idejöttünk, és nem is csalódtunk, rövidesen lakást kaptunk. Az erőműnél dolgoztam, a villamos laborban. Szerettem a munkámat, a közösséget, bekapcsolódtam a brigádmozgalomba, a KISZ-életbe, elismert ember lettem a városban. Munka mellett, esti tagozaton elvégeztem a történelem-filozófia szakot az egyetemen, mert mindig szerettem volna tanítani. Ez az álmom teljesült, az Amerikai úti pártfőiskolára kerültem és taníthattam, de sajnos, ez nem tartott sokáig.

- Miért hagyta abba?
- Két és fél hónap után felfüggesztettek, az egyik előadásomon ugyanis azt mondtam, hogy semmi, így a szocializmus sem tart örökké. Kizártak a pártból, elvették a diplomámat, így nem taníthattam többé, még a városból is el kellett mennem.
- Mihez kezdett ezt követően?
- Budapesten, az Építőipari Gépesítő Vállalatnál dolgoztam, a feladatom egy magyarországi gépkölcsönző hálózat kiépítése volt. Elvégeztem a kereskedelmi főiskolát, mert szerettem volna jobban érteni ahhoz, amit csinálok, de nem szerettem abban a munkában, hogy folyton utaznom kellett, sose voltam itthon. Ezért kértem, hogy én legyek az érdi kölcsönző vezetője. Két évig vezettem az üzletet, jól ment, de a cégen belül feszültségeket okozott, hogy a saját elképzeléseimet igyekeztem megvalósítani. 1988-ban jött egy lehetőség, vállalkozó lettem és átvettem a kölcsönzőt.
- Mit hozott önnek a rendszerváltás?
- Nagyon jól ment az üzlet, a kölcsönző mellett létrehoztam egy lízingcéget is, aztán egy román-magyar közös vállalkozást. Vettem egy szállodát Tusnádfürdőn, az volt a tervem, hogy vadásztúrákat szervezek Erdélybe, ez azonban félbeszakadt, mert nem a megfelelő emberekkel társultam. Nem ez volt az egyetlen csalódásom, ugyanis Érden létrehoztam az Átrium Üzletházat, ahol ugyanígy jártam. Egy év alatt mindenemet elvesztettem, gazdaságilag és emberileg egyaránt mélypontra kerültem. Az egészségem is megrendült, úgy tűnt, vége mindennek, de nem így történt. Utólag úgy látom, akkor kezdődött el az életem.
- Mi hozta meg a változást?
- Elvégeztem az agykontroll-tanfolyamot és elkezdtem jógázni. Visszatértem a gyökerekhez, ismét felépítettem a kölcsönző vállalkozásomat, és mára eljutottam odáig, hogy meg tudtam venni a fölöttem lévő céget, így már nagykereskedelmi joggal is rendelkezem. A Cívis Klub tagja vagyok, 2006-ban megkaptam Az év vállalkozója elismerést. A sikerem legnagyobb titka, hogy velem dolgoznak a gyerekeim is. Nem volt olyan szándékom korábban, hogy bevonjam őket a vállalkozásomba, de így alakult, és nagyon örülök neki. Ma már lényegében ők irányítják a céget, én csak a stratégiai döntésekben veszek részt, ugyanis belekezdtem egy másik vállalkozásba: vadászboltot és vadászatokat szervező irodát nyitottam Érden.
- Miért éppen a vadászatra épített?
- Gyerekkoromban minden könyvet elolvastam az afrikai vadászatokról és arról ábrándoztam, hogy egyszer majd nekem is lesz alkalmam részt venni egy ilyenen. Úgy alakult, hogy teljesült az álmom, és ma már szakértőnek számítok. Két fő területem van: az afrikai vadászterületek és Szibéria, gyakran kérnek fel, hogy vezessek vadászatokat. Magyarként az elsők között jártam a Tien Shan hegységben, hogy később csoportokat vihessünk oda, de többször megtapasztalhattam a Kalahári-sivatag szélsőséges körülményeit is. Hálás vagyok, hogy eljuthattam a világ legszebb sivatagába, ahol még látható az igazi vadon, a háborítatlan természet. Elkeserít, amikor azt látom, hogyan teszi tönkre a természetet az ember. Fő ellenségemnek tekintem a flakont és a nylonzacskót, mert ezzel a rengeteg szeméttel eltömjük a világot. Amikor hajóztam, találkoztam olyan, két kilométer átmérőjű úszó szigettel, amelyet műanyag flakonok alkottak nyolc-tíz méter vastagságban. Egyre inkább e felé fordul a figyelmem, igyekszem tenni mindazon jelenségek ellen, amelyek tönkre teszik a környezetünket.

- Úgy hallottam, az egykori Tóth-tanyával is vannak tervei…
- Amikor a Testnevelési Főiskolára jártam (mert azt is elvégeztem), meg kellett tanulnom lovagolni. Az évfolyamtársaimmal elmentünk egy lovas táborba, ahová magammal vittem az akkor kilenc éves unokámat is, aki a ló megszállottjává lett. Később vásároltunk neki egy lovat, amelyet a Tóth-tanyán tartottunk. Amikor megtudtuk, hogy eladó a tanya, négyen összefogtunk, megalakítottuk a Grál Lovas Klub Kft-t és megvettük az ingatlant. Hozzákezdtünk a rekonstrukcióhoz, az eredeti állapotot állítottuk helyre, ez ugyanis nevezetes tanya. Kevesen tudják, hogy az 1936-os világkiállításon mint kuriózumot említették, ugyanis ez volt az első magyarországi villamosított tanya, szélkerék termelte az áramot, ráadásul a szélkerék nem függőleges, hanem vízszintes síkban mozgott. Szerencsére, megkaptuk a szükséges engedélyeket, így a későbbiekben fedett lovardát is építhetünk. A célunk nem az, hogy nagy versenyeket rendezzünk, hanem hogy a város kellemes szabadidős pontjává váljon a terület, ahol lehet majd lovagolni, állatot simogatni, nyáron táborozni. Bízom benne, hogy hamarosan a nyilvánosság előtt is megnyithatjuk, és ezzel is bővül a százhalombattai sportolási, kikapcsolódási lehetőségek száma.

- Mi a javaslata, kiről szóljon legközelebb a Premier plán?
- Tóth Péterre gondoltam. Ő vezeti a Csi-kung csoportot a Hamvas Béla Városi Könyvtárban, sokat beszélgetünk, tetszik a világlátása. Örülnék, ha legközelebb őt mutatná be a Hírtükör.