- Édesapám katonatiszt volt – meséli -, Miskolcra helyezték, természetesen a család is vele tartott. Számomra nagy váltás volt a falusi iskola után a nagyváros, de nagyon szerettem az ottani környezetet. Kitárult a világ, nagyon sok időt töltöttem az ottani úttörőházban, remek programokat szerveztek, jártam a modellező szakkörbe, vitorlás- és repülőmodelleket készítettünk. Két és fél év után költöztünk vissza Százhalombattára, és ez alatt az idő alatt óriási változáson ment keresztül a település. A házunkkal szemben felépült a lakótelep, iskolába pedig az erőmű melletti barakképületbe jártunk. Miskolc után ez is nagy váltás volt, de szerettem itt élni, élveztem a szabadságot. Az unokatestvéreimmel jártuk a kiserdőt, a Duna-partot, sok kalandban volt részünk. Az erőmű meleg vizes csatornájában tanultam meg úszni, csónakáztunk a hideg vizes csatornán, pedig tilos volt. A nyolcadikat már az új iskolában fejeztem be, mi voltunk az első végzős osztály.

- Hol tanult tovább?
- Először gimnáziumba iratkoztam, de nem tetszett, így egy év után átmentem Komáromba, a vegyipari szakmunkásképzőbe. Tatán laktam, kollégiumban, szép időszak volt, megtaláltam a helyem, jelessel végeztem el az iskolát, harmadik helyezést értem el az országos kémiaversenyen. A DKV ösztöndíjasaként a Reformáló 1-ben kezdtem dolgozni, és beiratkoztam a technikumba. Közben jött egy lehetőség, szakmunkások is jelentkezhettek egyetemre. Felvettek a BME gépészmérnöki karára, nappalin végeztem, ugyancsak a DKV ösztöndíjával. Nagyon jól éreztem magam, a nyári gyakorlatot a tanszéken töltöttem, részt vettem a diákköri tudományos és kutatómunkában. Harmadévesen megnősültem, 1979-ben pedig, amikor végeztem, a DKV beruházáson kezdtem dolgozni. Abban az évben született meg az első gyermekünk, két hónapos volt, amikor megkaptam a behívómat. Másfél évig szolgáltam, a feleségem itthon maradt a kisgyerekkel. Szerencsére, a család és a barátaink nagyon sokat segítettek.

- Nehéz volt visszatérni a civil életbe?
- Visszajöttem a DKV-hoz, a műszaki osztályon helyezkedtem el tervezőként. Szerettem azt a munkát, ha végigsétálok a finomítóban, ma is sok olyan készüléket, szerkezetet látok, amelyeket én terveztem. Az egyik legnagyobb munkám az NDK-ban valósult meg, az Olajterv tervezett ott egy nagy műszál-üzemet, kicsit elmaradtak a munkával és felhívást tettek közzé, hogy tervezők jelentkezését várják. Három és fél hónapot töltöttem kint, a gyár két szintjének teljes energia- és gőzrendszerét én terveztem. Hasznos időszak volt, jó tapasztalatokat szereztem, mert a németek más szisztéma szerint dolgoztak, olyan segédleteket használtak, amelyekkel mi Magyarországon nem rendelkeztünk. Ezt követően visszatértem a DKV-hoz, technológusként, helyi művezetőként dolgoztam a nagykarbantartásoknál. Mellette elkezdtünk géemkázni, munkaidő után Pétre, Komáromba terveztünk gépeket. 1989-ben váltottam, akkor indult a Dunastyr, ott dolgoztam üzemvezető-helyettesként egészen 1992-ig.

- Miért hagyta ott a céget?
- Szerettem azt a munkát, igazi kihívást jelentett, mert olyan bonyolult gépekkel és berendezésekkel találkoztam, amilyenekkel korábban nem. Ha nem lett volna édesapámnak gyönyörű szőlője, talán ma is alkalmazott lennék. Igazi mintagazdaság volt, közvetlenül az út mellett, és a rendszerváltás környékén megkezdődtek a lopások. Szinte minden nap kerítést kellett javítanunk, állandóan megdézsmálták a termést, és ez nagyon megviselte édesapámat. Akkor jött az ötlet, hogy az utca felőli részen egy üzletsort kellene építeni, ami eltakarná a szőlőt a járókelők elől. Hat üzlet készült el, közülük egyet én, egyet pedig a húgom épített. Először úgy gondoltuk, hogy bérbe adjuk, aztán inkább nyitottunk egy barkácsboltot. A feleségem vállalkozott, én munka mellett, segítő családtagként végeztem az árubeszerzést. Nemsokára építettünk a szüleim telkén még egy üzletet, amelyet élelmiszerboltként működtettünk, először még azt is munka mellett csináltam, de rájöttem, hogy ez már túlságosan sok, fel kellett adnom a munkahelyemet. Azóta vagyok vállalkozó.

- Időközben változott a tevékenységük, a mai eléggé távol áll az élelmiszertől.
- Láttuk, hogy a kis élelmiszerboltok előtt nem áll nagy jövő, a barkácsüzletben azonban egyre gyakrabban kaptunk olyan megrendeléseket, amelyek nem tartoztak szorosan a kisbolt profiljához, inkább a szakmámmal voltak kapcsolatosak. Korábban széles ismeretségi körre tettem szert, ismertek tervezőként, gépész-szakértőként és kazánbiztosként, és ezek a kapcsolatok nem szakadtak meg. Megkezdődött egy olyan kereskedelem, amely megalapozta a mai tevékenységünket. 1997-ben béreltük ki az első telephelyünket a MOL ipartelepen, később az erőmű mellett is létesítettünk egyet, 2003-ban pedig felépítettük az első nagy csarnokunkat az Ipari Parkban. Az első öt telekvásárló között voltunk, bankhitelből építkeztünk. Eleinte bérbe adtuk, majd 2005-ben jött egy lehetőség, egy amerikai cég, a METEM megvásárolta a csarnokunkat. Ezt követően építettük fel a másik csarnokot, a jelenlegi székhelyünket. A legnagyobb létszámunk 22 fő volt, jelenleg 19-en vagyunk.

- Amellett, hogy sikeres vállalkozó, tavaly óta a Cívis Klub elnöki feladatait is ellátja. Alapító tagja a szervezetnek?
- Nem tartozom az alapítók közé, 2001-ben léptem be, elsősorban azért, mert mindenkinek tartoznia kell valahová. Egy vállalkozás egyedül csak sodródik, az erő a csapatban, az összefogásban rejlik. Korábban a KISOSZ-ba is beléptünk, eljártunk a rendezvényekre, a Cívis Klub pedig azért tetszett, mert főleg a helyi vállalkozókat tömöríti. A 2003-as tevékenységünkért megkaptuk Az év vállalkozója elismerést. Rövidesen beválasztottak a vezetőségbe is, tavaly év vége óta pedig a szervezet elnöke vagyok. Úgy látom, feléledt a közösség, jó rendezvényeket tartunk, és ha olyan programokat hozunk, amelyek a többséget érdeklik, felélénkülnek. Már az is előfordult, hogy nemcsak a tagságot, de a többi vállalkozót is sikerült megmozdítani. Megkezdődött a párbeszéd a két nagyvállalattal, egyre jobb a viszonyunk a várossal. Mérföldkő volt a bizottsági elnökökkel való kapcsolatfelvétel és a gazdasági fórum. A képviselő-testület elfogadta, hogy fontolóra veszik a helyi adók mérséklését, emellett van remény a bankgarancia-programra, amely rendkívül fontos, és ha megvalósul, egyedülálló lesz az országban. Jó lenne, ha megvalósulna a kamattámogatás, illetve az a gazdaságélénkítő program, amelyben az önkormányzat száll be tőkével egy-egy vállalkozásba, kedvező kamatfeltételekkel. Ez mindenki számára hasznos, megerősíti a vállalkozásokat, munkahelyeket teremt. Ígéretet kaptunk arra is, hogy az ötvenmilliós vállalkozásfejlesztési keret elosztásában is szerepet kap a Cívis, részt veszünk a feltételrendszer kidolgozásában és az elbírálásban is. Elégedett vagyok az eddigi eredményekkel, és bízom benne, hogy a folyamat nem áll meg.

- Egy javaslatot várunk, kit mutasson be legközelebb a Hírtükör?
- Ősze Lászlót javaslom. Százhalombattai vállalkozó, sokoldalú ember, érdekes személyiség, szeretném, ha róla szólna a következő Premier plán.