A százhalombattai Dulai Zsolt és felesége, Zsuzsa két-három gyermekkel tervezték közös jövőjüket. Hogy mit jelent, ha egyszerre három kisbabával gyarapodik a család, abba csak mostanában kezdenek belegondolni, amióta hazahozták a kórházból a hathetes Vivient, Dávidot és Márkot.
A fiatal édesapa és édesanya egy internetes társkereső oldalon találtak egymásra 2005 novemberében, és rácáfolva a virtuális ismerkedéssel kapcsolatos előítéletekre, nem egészen egy évvel később, 2006 augusztusában összeházasodtak. A teherautósofőr férj a Szent Imre Kórház ápolónőjeként dolgozó feleség boldogságához már csak a gyermek hiányzott, de ahogy ez manapság egyre több fiatal párral előfordul, hiába várakoztak rá. Végül a mesterséges megtermékenyítés mellett döntöttek.
Zsuzsa fejből sorolja életük sorsfordító dátumait: november 3-án tudta meg, hogy terhes, és pontosan egy hét múlva már arról értesült, hogy – ha minden jól megy – hamarosan háromgyermekes anyuka lesz.
Bár ismerőseik és barátaik inkább sajnálkozással vették tudomásul az újságot mondván, rengeteg gond van három kisgyerekkel, olyan hármas ikreket nevelő házaspárral is beszélgettek, akik szerint a feladat bőven megéri a fáradságot.
Zsuzsa és Zsolt egy percig sem aggódott, bár azzal tisztában vannak, hogy Zsoltnak valószínűleg több munkát kell majd vállalnia a külföldi árufuvarozással foglalkozó cégnél, ahol dolgozik.
Egyelőre azonban itthon várják fontos feladatok. Legalább egy hónapig a kismama mellett marad. Napközben sokat segítenek a nagyszülők, később pedig a Városi Családsegítő Központ munkatársa közreműködik majd a házimunka elvégzésében, éjszaka azonban csak a szülők tartják a frontot.
A fiúk naponta hétszer esznek, Vivien – aki kisebb súllyal született – nyolcszor. Ő nem fogyaszthat anyatejet, mert fehérjeérzékeny, a legények viszont tejet és tápszert is kapnak.
A három testvér május 24-én látta meg a napvilágot. A harminchárom hetes terhesség hármas ikrek esetében nem számít túlságosan rövidnek, a gyerekek egészségesen születtek, és mindössze egy hétig részesültek intenzív koraszülött-ellátásban.
Viven és Dávid nyugodt baba, igaz, az időjárási frontokat ők is megérzik, Márk viszont igazi trónkövetelő, akit mindenben előre kell venni. A „békésebb többség” csak akkor kap enni, ha ő már jóllakott és a félórás babusgatást, vigasztalást is kiélvezte. Anyukája bizakodó. Úgy véli, jó neveléssel hamarosan Márk is megérti majd, hogy nemcsak ő van a világon.
Dulaiék második emeleti otthonában sok-sok babázással és kevés pihenéssel telik az élet. A fiatal pár ragyog a boldogságtól és büszkeségtől, de beismerik, hogy rájuk férne néhány óra alvás. Nem bánnák, ha valaki besegítene az éjszakai ügyeletbe – mondják -, és amikor megkérdezem, hogy ezt komolyan gondolják-e, a leghatározottabb mosollyal felelik: igen!
