A karácsonyi eső gömbjeiben kereslek
Arcomon most áttetsző könnyként
Gyűlik minden apró érzés
Megtelnek ráncaim
S ahogy lassan lehajtom fejem
Szinte észrevétlen hagylak becsurogni
Gyönyörű leplem alá
Végtelen cseppjeid
Hosszú karokká olvadnak testemen
Érzem ahogy ölelsz
S érintésedtől csendben elmúlik
A bennem rejlő félelem
Melyben álmodni akarok Veled
Fehéren s feketén
Egy soha nem szűnő tékozló életet
Minden pillanatban Te dobbansz bennem
Te vagy nekem a Világ
Melyben néha egyedül én vagyok
Őrjítő vágy és szenvedély
Amiért egyszer
Mindent elhagyok
