Az ünnepi megemlékezés koszorúzással kezdődött a megújult kopjafánál, majd a Barátság Kulturális Központ színháztermében folytatódott.

Török Sándor alpolgármester ünnepi beszédében örömét fejezte ki, hogy sokan vettek részt a megemlékezésen, közöttük számos fiatal, valamint a város több díszpolgára és Pro Urbe-díjasa. Mint mondta, ők azok, akik munkájukkal és példájukkal segítenek továbbvinni 1956 örökségét.

Külön köszöntötte Szekeres József egykori városvezető feleségét, Erzsébetet, és jó egészséget kívánt a közelmúltban kilencvenedik születésnapját ünneplő korábbi tanácselnöknek. Felidézte, hogy Szekeres József másodéves műegyetemistaként 1956. október 23-án jelen volt a Petőfi-szobornál és a Bem téren, így maga is aktív részese volt a történelmi eseményeknek.

Az alpolgármester úgy fogalmazott: emberi léptékkel hetven év egy teljes életút, a történelemben azonban csupán egy pillanat. 1956. október 23-a mégis olyan pillanat volt, amely máig meghatározza jelenünket és közös jövőnket.

Felidézte, hogy 1956 őszén szegénység, félelem, rettegés és mély megosztottság jellemezte Magyarországot. Az Államvédelmi Hatóság kiterjedt hálózata miatt az emberek egymástól is féltek, október 23-án azonban elemi erejű szabadságvágy és összefogás bontakozott ki.

 "Az egész világ felfigyelt arra, hogy öntudatra ébredt egy kis nemzet itt Európában, és szembe mert szegülni a legnagyobb hadsereggel rendelkező diktatúrával" – hangsúlyozta.

Török Sándor szerint a tizenhárom napig tartó forradalom és szabadságharc emléke ma is velünk él. A főtéri kopjafa megújítása is azt jelképezi, hogy Százhalombatta nem felejti el 1956 hőseit, és a következő nemzedékeknek is továbbadja örökségüket. Az emlékezés ugyanakkor nemcsak visszatekintés, hanem útmutatás a jövőre nézve is.

Kiemelte: bár a szabadságharcot a szovjet túlerő vérbe fojtotta, a forradalom eszméje nem szenvedett vereséget. Tovább élt az emberek gondolataiban és cselekedeteiben, és hozzájárult az 1989-es rendszerváltozáshoz, a vasfüggöny lebontásához, valamint Európa későbbi átalakulásához.

Az alpolgármester Százhalombatta fejlődéséről is beszélt. Úgy fogalmazott, a battaiak büszkék lehetnek több ezer éves hagyományaikra és arra az összefogásra, amellyel élhető, szép és virágos várost teremtettek. Szerinte ugyanerre az együttműködésre van szükség ahhoz is, hogy a település a jövőben tovább fejlődhessen.

Beszéde végén hangsúlyozta: napjainkban már nem fegyverrel kell harcolni a szabadságért, hanem becsületes munkával, összefogással és közös cselekvéssel. Kívánatos, hogy legalább a nemzeti ünnepeinken mindenki tegye félre a nézetkülönbségeket és közösen emlékezzen, ahogy ebben példát mutat Százhalombatta.

"Tisztelet a hősöknek, tisztelet ’56 és a szabadság hőseinek! Éljen a szabad, független Magyarország, és Isten áldja meg Százhalombattát!" – zárta beszédét Török Sándor.

Összefogás, felelősség és remény

Az ünnepségen Jelencsik József országgyűlési képviselő is beszédet mondott, amelyben felidézte: 1956. október 23-án egy egész ország mondta ki, hogy elég volt a hazugságból, a félelemből és a kiszolgáltatottságból. A magyarok szabad és független hazát akartak, amelyben saját maguk alakíthatják jövőjüket.

Hangsúlyozta: a forradalom nem egy szűk csoport elhatározásából, előre megírt forgatókönyv alapján bontakozott ki. Különböző sorsú, hitű és társadalmi helyzetű emberek tízezrei jutottak ugyanarra a felismerésre, miszerint az addigi rendszer nem maradhat fenn. Bár a történelem nagy eseményeinek felidézésekor rendszerint a vezető személyiségekre irányul a figyelem, 1956 igazi erejét a hétköznapi emberek bátorsága adta.

A képviselő szerint a forradalom bebizonyította, hogy a félelem nem tarthat örökké, a kikényszerített engedelmesség nem jelent beleegyezést, a hallgatás pedig nem azonos a behódolással. Bár a brutális szovjet túlerő leverte a szabadságharcot, ezzel az elnyomó hatalom az első szöget is beverte saját koporsójába. A megtorlás, a kivégzések és a bebörtönzések ellenére megkezdődött a zsarnokság lassú agóniája.

Jelencsik József három fontos útravalót emelt ki 1956 örökségéből: az összefogást, a felelősséget és a reményt. Mint mondta, a forradalom idején nem az számított, ki honnan érkezett, hanem csak az, hogy a nemzet tagjai együtt merre akarnak tartani. A szabadságot nem egyszer és mindenkorra kaptuk készen elődeinktől: megőrzéséért és saját döntéseink jogáért nap mint nap tenni kell.

"Nincs olyan sötétség, amelybe a tiszta szándék és a bátorság ne tudna fényt vinni" – fogalmazott. Hozzátette: ha 1956 hősei képesek voltak szembeszállni a világ egyik legerősebb hadseregével, akkor a mai nemzedékeknek is van erejük ahhoz, hogy leküzdjék koruk kihívásait, és erős közösséget, valamint virágzó országot építsenek.

Az ünnepségen átadták a Pro Urbe Százhalombatta kitüntetést.

Az Önkormányzat a város gazdasági és társadalmi fejlődéséért, valamint a lakosság érdekében hosszabb időn keresztül végzett kiemelkedő tevékenység elismeréseként alapította a díjat, amely évente egy személynek adományozható.

A Képviselő-testület döntése alapján Dr. Csehák Izolda vehette át a kitüntetést.

Az egyetem elvégzése után rövid ideig bírósági fogalmazóként dolgozott, majd a Százhalombattai Polgármesteri Hivatalban helyezkedett el. Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy a hivatalban tanulta meg: az ügyfelet szolgálni kell. Véleménye szerint ezt az alázatot ma már sehol sem tanítják, pedig rendkívül fontos. Néhány év elteltével, újabb szakmai tapasztalatok megszerzése érdekében a Dunamenti Erőműben folytatta pályafutását, majd ezt követően az ügyvédi hivatást választotta. Vallja, hogy csak olyan ügyet vállal el, amelyben maga is hisz. Ügyvédként jelentős szakmai tapasztalatra tett szert, munkáját széles körű elismertség és bizalom övezi.

A Helyi Választási Bizottság tagjaként éveken át részt vett a választások lebonyolításában.

A család és a hivatás mellett életében kiemelt szerepet tölt be a zene és a karvezetés. Már gyermekkorában szoros kapcsolatba került a zenével: zongorázni tanult és szolfézsórákra járt. A jogi egyetem elvégzése után beiratkozott az ELTE ének-zene karvezetés szakára, mert egyre erősebb késztetést érzett az iránt, hogy zenei ismereteit is elmélyítse.

Százhalombatta zenei életének szervezésében is aktív szerepet vállal. Nevéhez fűződik a Canticum Novum Kamarakórus megalapítása, amelyet 2000-ben hívott életre. Az énekkar tagjai az éneklés öröme mellett nagy hangsúlyt helyeznek a közösséghez tartozás érzésének erősítésére is. A próbákat jó hangulat és összetartás jellemzi, amelyet a rendszeresen szervezett, próbákon kívüli közös programok is erősítenek. A kórus rendszeres résztvevője a százhalombattai rendezvényeknek és kórusfesztiváloknak, emellett számos koncertet adott a környező és távolabbi településeken is.

Dr. Csehák Izolda elmondta, hogy váratlanul érte és nagy boldogsággal töltötte el az elismerés. Megköszönte a Képviselő-testület tagjainak, hogy érdemesnek találták a kitüntetésre. Úgy vélte, a díj nemcsak személyének, hanem az általa képviselt műfajnak, a komoly- és kóruszenének is szól.

Köszönetet mondott a Canticum Novum Kamarakórus tagjainak, akik huszonhat éve haladnak vele közös úton, és hétről hétre szabadidejükből áldoznak azért, hogy a rohanó hétköznapokban élményt, nyugalmat és értéket közvetítsenek a közönségnek. Háláját fejezte ki a hallgatóságnak, valamint családjának is, amely biztos hátteret nyújt számára. Mint mondta, gyermekei időközben maguk is csatlakoztak a kórushoz.

Dr. Csehák Izolda szerint a kitüntetés további alkotómunkára ösztönzi, és új erőt ad számára a mindennapokban. Beszédében arra is kitért, miként fér meg egymás mellett jogi és zenei pályája.

"Egyetlen dolog köti össze számomra ezt a két területet: az adni vágyás" – fogalmazott. Hozzátette, jogászként problémák megoldásában és a megfelelő út megtalálásában segít, zenészként pedig örömöt, vigaszt, katarzist és ismereteket szeretne átadni az embereknek.

Tánccal és prózával a közös emlékezetért

A megemlékezést az Ez a te Magyarországod című nagyszabású színpadi produkció zárta a Forrás Néptáncegyüttes Független Színház előadásában. A táncot és prózát ötvöző műsor az 1956-os forradalom és szabadságharc emléke előtt tisztelgett, miközben az 1950-es évektől napjainkig terjedő időszak meghatározó történelmi pillanatait és emberi sorsait idézte fel.

Az előadás személyes történeteken, ismerős élethelyzeteken és emléktöredékeken keresztül tette fel a kérdést: mit jelent számunkra a haza, és mitől érezzük igazán a magunkénak Magyarországot?

A humor, a fájdalom, a meghatottság és a remény váltakozásával arra hívta a közönséget, hogy saját családi történetein és személyes élményein keresztül gondolja végig a múlthoz és a hazához fűződő kapcsolatát.

A Szigetvári József rendezésében színpadra állított produkcióban mások mellett Baranya Dávid, Szőke Zsuzsanna, Huff Zalán, Musa József, Nagy Péter János, Rozsnyai Júlia és Zsikó Zsuzsanna, valamint a Pesovár Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola növendékei működtek közre.

Büszkeség és összetartozás

Az ünnepség után Sinka László alpolgármester mondott pohárköszöntőt, amelyben elismeréssel szólt a megemlékezés méltóságáról és a Forrás Néptáncegyüttes Független Színház kiemelkedő művészi teljesítményéről. Mint fogalmazott, büszkeséggel és boldogsággal töltheti el a százhalombattaiakat, hogy ilyen színvonalas és megható előadással tiszteleghettek a forradalom és szabadságharc hősei előtt.

Az alpolgármester felidézte Százhalombatta fejlődését, és köszönetet mondott mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak a település mai arculatának kialakításához. Külön méltatta Szekeres József egykori városvezető érdemeit, valamint gratulált a Pro Urbe-díjjal kitüntetett dr. Csehák Izoldának.

A hazaszeretet és a közösség iránti felelősség jelentőségéről szólva a haza bölcsének, Deák Ferencnek a gondolatait idézte: "Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos, jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni." Hangsúlyozta, hogy ez a gondolat napjainkban is érvényes, és kötelességünk, hogy ezt a szemléletet a mindennapokban is érvényesítsük.

Az alpolgármester szerint az összetartozás alapja az egymás iránti tisztelet, amely a különböző vélemények és nézetek ellenére is képes összekötni az embereket. Hangsúlyozta, hogy a nézetkülönbségek természetesek, ám nem jelenthetnek akadályt a közös célok elérésében. Százhalombatta sikere éppen abban a közösségi erőben rejlik, amelynek köszönhetően a település az elmúlt évtizedekben élhető, fejlődő várossá vált, és amelyre a jövőben is építeni lehet. (Fotó: Gartai Nóra)