A múzeum nemzetközi ásatása 1998-ban kezdődött a Sánc-hegyen, az Érd és Százhalombatta határában lévő bronzkori földvár területén, azzal a céllal, hogy az itt élt, az úgynevezett Vatya-kultúrához tartozó emberek mindennapjait megismerjék. A SAX (Százhalombatta Archaeological Expedition) projekt keretében egy hússzor húsz méteres szelvényt kutatnak. Az ásatás addig folytatódik, amíg el nem érik az emberi megtelepedés előtti természetes réteget – azaz ahogy haladnak lefelé a földben, úgy haladnak visszafelé az időben.

– Minden nyáron öt-hat héten keresztül külföldi diákokkal tárjuk fel a bronzkori, vaskori földvárat Érd és Százhalombatta határában. Idén egyszerre huszonnyolc-harmincan dolgoztunk a szelvényben – mondta el az Érdi Televíziónak Vicze Magdolna, a "Matrica" Múzeum igazgatója. Elsősorban az érdekel minket, hogyan változott a falu élete a bronzkorban. Mivel fentről lefelé haladunk, azaz visszafelé megyünk az időben, nem tudhatjuk, mi van az alján, azaz csak a korábbi kutatásokból sejthetjük. Húsz év alatt három méter mélységbe jutottunk, és az eddigi eredmények alapján úgy néz ki, hogy 80-100 centiméter közötti mélység van még hátra. Talán pár év, és időrendi sorrendben rekonstruálni tudjuk a falu életét, már amennyit ebből a húszszor húszméteres szelvényből látunk, hiszen a település az egész dombon helyezkedett el, mi pedig csak egy szeletet "bontunk ki" belőle – azaz mintát veszünk, és abból próbáljuk következtetéseinket kivetíteni az egész telepre. A 800-1000 év a bronzkorban két korszakot jelent, a kora-bronzkort és a középső bronzkort. Bennünket a két kor közötti átmenet érdekel, ami érződik a település struktúrájában is: ebben a korszakban az emberek mindennapjai nagyon mozgalmasak voltak, tele változásokkal.

Az itt élők a jó minőségű helyi agyaggal építkeztek, amit összekevertek pelyvával és homokkal. Nem téglát készítettek belőle, hanem paticsfalat: azaz cölöpszerkezetet építettek, a cölöpöket vesszőfonatokkal kötötték össze, majd kétoldalról agyaggal tapasztották be. A padló is agyagból készült, a fedél zsúptető volt. Ezeket a házakat az őskorban elhagyták, gyakran ők maguk döntötték össze, hogy újabbat építsenek. Ami a használati tárgyakat illeti, elhagyott faluról lévén szó, fegyverek, ékszerek itt nincsenek. A használati tárgyaknak csak apró darabjai maradtak meg – azok a darabok, amelyeket az akkor élők szemétnek minősítettek, és nem használtak fel újra. Kivétel persze mindig akad: az idei ásatáson előkerült a földből három teljesen ép bögre az egyik sarokból.

Egy kicsi, egy közepes és egy nagyobb méretű bögrét találtunk egy mélyedésben. Ezek valamiért megmaradtak. Ami pedig tönkrement, azt újrahasznosították, egész addig, míg még hasznát tudták venni. Ez nagyon jól látszik a cserépdarabokon, állatcsontokon, amelyek mind tükrözik a használat nyomait. A nagy tárolóedényekből például pici orsógombokat készítettek, ha eltörtek. Szövésnél, fonásnál használták fel őket. (Forrás: Érdi Újság, fotó: matricamizeum.hu)