A temperált vizű halgazdaságot az ENSZ szervezetének, a FAO-nak a támogatásával hozta létre a magyar állam a ’70-es években. A gazdaság tevékenysége a szomszédos hőerőműből folyamatosan érkező temperált vízre épült több telephelyen, százhalombattai központtal. Ez oktató- és kutató bázisként is szolgált, ahová számos országból jártak tanulni a szakemberek. A TEHAG-ot Széles Gábor privatizálta, a vidéki telephelyeket eladta, a százhalombattait pedig nagyszabású logisztikai központtá akarta átalakítani, az erre létrehozott vállalat azonban csődbe ment, és jelenleg is felszámolás alatt áll. A százhalombattai egykori TEHAG-telephelyet dr. Horváth Mihály vette meg, akinek nem ez az első vállalkozása. Több cége is foglalkozik egyebek mellett szarvasmarhatenyésztéssel, illetve takarmánytermesztéssel.

A battai TEHAG-telep felett az elmúlt évtizedekben meglehetősen elszállt az idő, a halszaporítás feltételei azonban részben még adottak. Az erőművi melegvízátadás az áramtermelés jelentős csökkenése miatt megszűnt. Horváth Mihály más technológiára alapozva indította újra a termelést. Csarnokokban szaporítják és nevelik a halat, a víz folyamatos recirkuláltatása, tisztítása és fűtése mellett. Mindezt a cég hivatalos elnevezése is tükrözi: a temperált vízű halgazdaságból termálvizű halgazdaság lett.

A tulajdonos eredeti elképzelése az volt, hogy újra használatba veszi a szabadtéri medencéket is, azok azonban mostanra annyira leamortizálódtak, hogy nem éri meg rendbe hozni őket. Az elmúlt időszakban elkezdődött és mintegy 90 százalékban befejeződött a feltöltésük, amihez a szomszédos vasútépítésen kitermelt földet használták. A jövőben a mintegy 15 hektáros területből 10-12 hektárt más vállalkozásoknak szeretne értékesíteni a tulajdonos, abban bizakodva, hogy hasznosulásuk a város számára is értéket jelent majd, hiszen adóbevételeket és munkahelyeket eredményezhet. Egyelőre a területfejlesztésnél tart, amelyet saját forrásból valósít meg.

A halgazdaságban előnevelt harcsákat gyáli bányatavakba telepítik ki húsz méter átmérőjű ketrecekben. Ott élnek, amíg el nem érik a három kilós vágósúlyt, amikor is halkereskedők, illetve horgászegyesületek felé értékesítik őket.

Tavaly karácsonykor egyébként a battai TEHAG-ban is árultak harcsát közvetlenül a lakosságnak. Egyelőre nem tudni, lesz-e folyamatosan halvásár. Egyrészt a magyar ember karácsonykor veszi meg az éves halfogyasztása hatvan százalékát, másrészt a közvetlen árusításra bonyolult előírások vonatkoznak, amelyekkel nem feltétlenül szeretnének foglalkozni a TEHAG-ban.

Az új tulajdonos mintegy 100 millió forintos beruházást hajtott végre a telephelyen az elmúlt két évben, és a rekonstrukciót idén is folytatja. A többi között lecserélte a szaporító csarnokok elkorhadt lapostetejét, kiépítette az új szaporító medencéket és a hozzájuk tartozó technológiát, és elkezdte az központi épületegyüttes felújítását is. Az itt található régi funkciókat – étterem, irodaház, szálloda és előadótermek – szeretné megőrizni. A felújított részi iroda- és lakóhelyiségeket a vasútépítésen dolgozó mérnököknek és munkásoknak adta bérbe, de a nagyberuzás bonyolítói átmeneti deponálóhelyként, valamint a nagyértékű munkagépek biztonságos tárolására is használják a TEHAG területét.  

Horváth Mihály terve az, hogy teljes egészében felújítja, majd bérbeadással hasznosítja az épületegyüttest. Az előadótermekben a tervek szerint a jövő agrármérnökei ismerkednek majd a halszaporítás itteni technológiájával. Már elkezdődött az együttműködés a gödöllői egyetemmel, ahol annak idején a tulajdonos maga is diplomázott, és amellyel azóta is nagyon jó szakmai, baráti kapcsolatokat ápol, de a technológia iránt nemzetközi, többek között kínai érdeklődés is van.

A termálvizű halgazdaságban jelenleg öten dolgoznak, mivel szinte teljes egészében automatizált. Három csarnokban, összesen tizenkettő 12-25 méter átmérőjű medencében tartják a halakat.

Az új TEHAG egyelőre veszteséges, de a tulajdonos többi vállalkozása lehetővé teszi, hogy megvalósuljon és hasznosuljon a komplex beruházás. (Fotó: Pap Miklós)