Pintérné Krizsán Erika 1961-ben született Kazincbarcikán, ahol az egészségügyi és óvónőképző szakközépiskolát is végezte. Nővérével olyan családban nevelkedett, ahol azt vallják, hogy jobb adni, mint kapni. Bár a szülei idősek, a mai napig fontosnak érzik, hogy segítsenek. "Nem arról van szó, hogy beleavatkozzunk mások dolgába, de vegyük észre, ha valakinek segítségre van szüksége! Persze, kicsi önérdek is van ebben, hiszen az ilyen embereknek csak akkor nyugodt a lelke, ha tesznek másokért."

A család mellett a sport is céltudatosságra, kitartásra nevelte. Tíz éves korától harminchárom éves koráig röplabdázott. "Ma is azt tartom a legfontosabbnak, hogy minden napra legyen célom, ahhoz kitartásom, és a legkisebb szépnek is tudjak örülni."
Harminc évvel ezelőtt az Országos Traumatológiai Intézetből helyezték át a százhalombattai laboratóriumba. A fővárosból házassága révén került ide. A labor után az akkor induló pszichiátriai szakrendelés asszisztense lett, amely munkakörben több mint húsz éve, a mai napig tevékenykedik. "Mindig úgy gondoltam a munkahelyemre, hogy ne csak annyi legyen, hogy az ember bemegy dolgozni, hanem adjon valami pluszt."
A labor-szakasszisztensi képzés után a Természetgyógyász Akadémia fülakupunktúrás addiktológus szakát, majd az Egészségügyi Dolgozók Továbbképzési Intézetének Híd-képzését végezte el. A ’90-es években a VEI közalkalmazotti tanácsának elnöke és igazgató tanácsának tagja volt, több cikluson keresztül dolgozott az önkormányzat Egészségügyi és Szociális, majd Lakásügyi, Egészségügyi és Szociális Bizottságában külső szakemberként, több évig tevékenykedett kurátorként a Százhalombattai Egészségügyi Közalapítványban. Munkáját kétszer ismerte el az önkormányzat az Egészségünkért Díjjal. Először a laboratórium kollektívájának tagjaként, majd önállóan, pszichiátriai szakasszisztensként.

Kolléganőivel hosszú évekig készítették fel az Eötvös iskola diákjait elsősegélyvizsgákra és versenyekre, és rendszeresen közreműködött a Battai Napokon az ÁNTSZ, valamint a védőnők által szervezett egészségügyi szűréseken. Pszichiátriai munkája mellett több évig dolgozott a vezető asszisztens helyetteseként, az intézmény bővítése, korszerűsítése idején pedig vezető asszisztensként, de a betegekkel való közvetlen foglalkozást mindig közelebb érezte magához.

Magas szintű betegellátás, jó munkatársi viszony, őszinteség, alázat, elhivatottság – ezeket az értékeket igyekezett követni szakmai pályafutása során. Ami azonban a legfontosabb érték számára, az a család.

Két saját felnőtt fia mellett férje első házasságából származó ugyancsak felnőtt lányait is gyermekeinek tekinti. Ennek köszönhető, hogy immár öt unoka büszke nagymamája. A munka mellett is igyekszik a lehető legtöbbet foglalkozni velük, szerencsére mind a négy gyerek órányi "járásra" lakik. Összetartó a család, jönnek-mennek, évente szerveznek közös nyaralásokat a Balatonnál. Nincsenek elvárások, mindenki annyi időt tölt a bérelt nyaralóban, amennyit sikerül.

Jövőre kitelik a szolgálati ideje, de kevesebb óraszámban szívesen dolgozna tovább. Emellett arra is készül, hogy még több ideje lesz a családra, az utazásra, és újból tanulhat valamit. "A tudás hatalom, és én magamnak is szeretek adni." Igyekszik rendszeresen feltöltődni, úszással, dinamikus gyaloglással, túrával. Figyel a szépre és a pozitív gondolatokra. "Ami van, annak örülni kell, ami pedig hiányzik, azért meg kell dolgozni."

Úgy véli, az elmúlt harminc évben óriási fejlődésen ment keresztül a SZEK, mind szakmai, mind pedig tárgyi feltételek tekintetében. A saját szakterületén azt tartja meghatározó változásnak, hogy húsz éve még nagyon óvatosan jelentkeztek a betegek a pszichiátrián, ám mostanra sokkal nagyobb a bizalom és a társadalmi elfogadás. "Az emberek rájöttek, hogy a lelkük legalább olyan fontos, mint bármelyik testrészük."
Fontosnak tartja, hogy mindenki tudja: mindenkinek lehet átmenetileg pszichés problémája, és még az úgynevezett "nagy kórképek" – például a skizofrénia – is panasz- és tünetmentessé tehetők. "Minél előbb kér valaki segítséget, annál hamarabb élhet teljes életet." Természetesen, ehhez az is kell, hogy együttműködjön. Bár sokan megkérdezték már tőle, hogyan tart ki türelme, megértése ennyi éven át, szerinte a pszichiátria nagyon szép szakma, mivel valóban segítséget jelent az embereknek.