Tiszapalkonyán született, ott végezte általános iskolai tanulmányait is. Csodálatos gyermekkora volt, szeretetteljes családban nőtt fel két testvérével, akikkel jóban-rosszban kitartottak egymás mellett. A Tisza közelsége miatt hamar megismerkedett a vízi élet örömeivel. Sokat segített édesanyjának. Szülei mindig a tanulásra bíztatták, arra, hogy fejlődjön és tudását próbálja meg minél inkább kamatoztatni. Legfőbb tanítómestere az édesanyja volt. Az első mesék, dalok, mondókák és verseskötetek, dr. Bódi Antalné, az elsős tanító nénije és valamennyi tiszapalkonyai tanára szép és meghatározó élmény számára.

Már tizennégy éves korában határozott elképzelése volt arról, hogy mit szeretne kezdeni az életével, igaz, sok minden érdekelte. Színjátszó körben szerepelt, ott volt minden kulturális eseményen, kifejezetten szeretett kosárlabdázni, nagyon jó futó volt és a kollégiumi életből is maximálisan kivette a részét. A gimnáziumban megtanították tanulni és helytállni, az erkölcsi és hazafias nevelés, amit ott kapott, meghatározó számára. Az érettségit a miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumban szerezte meg, majd felvételizett az orvosi egyetemre, azonban helyhiány miatt elutasították. Elvégezte az ápolónőképzőt, majd később felvételt nyert az orvosi egyetemre, de jött a szerelem, férjhez ment és két gyermeknek adott életet. Nem lett belőle orvos, de nem bánta meg, lányai születését most is élete legnagyobb ajándékának tekinti.

Később folytatta tanulmányait. Elvégezte a sárospataki tanítóképzőt, a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolát, később az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán tanult, azt követően pedig a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett közoktatás-vezetői végzettséget, emellett számos egyéb képzésen vett részt, az élethosszig tartó tanulás eszméjét igyekezett megvalósítani.

Tanítóként a sárospataki Arany János kisegítő iskolában kezdett dolgozni, majd az akkori Leninvárosban helyezkedett el. Százhalombattára 1993-ban, válása után költözött, az újra kezdés reményében. Bátyja akkor már itt lakott. Élénken emlékszik a képre, amikor először belépett az Arany János iskolába, ahol jó hangulatot, átgondolt pedagógiai munkát talált. Akkor még nem működött az Eltérő Tantervű Tagozat, de hamar sikerült létrehozni egy tagozati szárnyat, ahol méltó elhelyezést kaptak azok a diákok, akik addig az intézmény különböző kisebb helyiségeiben, szinte eldugva tanultak. 2006-ban pedig megnyitotta kapuit a Regionális Autista Képzési Központ, felkészült, elismert szakembergárdával, Hajzer Anna vezetésével.

Legfontosabb eredményének azt tartja, hogy munkatársaival közösséget tudtak kovácsolni és hagyományokat teremtettek a tagozaton. A kialakított diákönkormányzati rendszerük egyedülálló a városban, hiszen heti programokra épül, és heti rendszerességgel értékelik a teljesítményeket, ezzel is fokozva a gyerekek motivációját. De ugyanilyen fontosnak tartja a tematikus nyári táborokat és az angol nyelvi táborokat is, amelyeket éveken át vezetett, és amelyekbe a sajátos nevelési igényű gyermekek is bekapcsolódhattak. Az angol nyelv tanulása nagy hatással volt az autista gyermekek fejlődésére, hiszen támogatta a szociális szerepek tanulását és a kommunikációt. A gyerekek színpadra is álltak nyelvtudásukkal. Jelentős eredményt ért el a matematika oktatása terén is. Olyan rendszert épített ki, amelyben a tantervi követelményeknek való megfelelés mellett a gyerekek önmagához mért fejlődése is biztosítható. Olyan országos mérést indított el, amelyben összehasonlíthatták az SNI tanulók, az integrált nevelésben résztvevők és a többségi nevelésben tanuló diákok tudását. A tagozat tíz éven keresztül vett részt európai uniós projektekben. Európai minőségi díjat kaptak és – elsőként az országban - elnyerték a Nemzetközi Iskola díjat is.

A nyelvterápia és matematikaoktatás mellett a művészeti nevelést is rendkívül fontosnak tartotta, bevezette az autizmussal élő gyerekek rajzterápiáját.

Jelenleg is tele van tervvel és elhatározással. Nyugdíjba vonulásának egyetlen oka volt, hogy férje súlyos betegsége miatt folyamatos ápolásra szorul, ezt az életfeladatot pedig teljes emberként szeretné végezni. Ennek ellenére úgy érzi, nyugdíjasként több ideje lesz kedvteléseire, papírra szeretné vetni a gondolatait, és szakértői tudását is szeretné még kamatoztatni. Reméli, hogy meg fogják még keresni, akik eddig is számítottak rá és tudására.