Az egyesület eddig több mint kétszáztíz nyílt örökbefogadásban közreműködött és körülbelül ennyi házaspárt tartanak nyilván, akik gyermekre várnak. Ennél is több azoknak a száma, akiknek - kelengyével, tanáccsal vagy egyéb módon - abban segítettek, hogy vállalni tudják nem tervezett és nem várt gyermekük felnevelését.

Móruczné Gabi, az egyesület elnöke védőnőként dolgozott, de betegsége miatt leszázalékolták. Azóta – ha lehet – még többet dolgozik, igaz, javarészt lakásában, az országos hatókörű civil szervezet telephelyén. Telefonja átlagosan félpercenként csörög. Mindig ugyanazzal a nyugalommal szól bele, hallgatja végig a vonal túlsó végén beszélőt, és mondja: igen, segítünk. A vonal túlsó végén rendszerint olyan nők beszélnek, akik kétségbeejtőnek érzik helyzetüket, ami többnyire az is.

Vali – akit most nem a saját nevén nevezünk – albérletben élt tizenhat éves fiával. Nem voltak anyagi gondjaik, hiszen az asszony három munkahelyen is dolgozott. Igaz, egyiken sem volt bejelentve. Későn vette észre, hogy terhes, amikor pedig munkaadói is észrevették rajta, mindhárom munkahelyéről elküldték. Egyetlen fillér jövedelem nélkül maradt, fel kellett számolnia az albérletet is. Fia krízisszállóra került, a családi pótlékot és a tartásdíjat elküldi neki, számára viszont semmi sem marad. Most hét hónapos terhes, a Gólyahír gondoskodik róla, és az egyesület százhalombattai krízisszállóján lakhat, amíg megszül.

A krízisszálló egyetlen szoba az önkormányzat átmeneti szállóján. Szerény berendezését az egyesület tagjai adták össze: három ágy, szekrények, asztal, hűtő és egy televízió található benne. Valinak három hónapig ez a készülék és a Gólyahír két önkéntese: Móruczné Gabi és Gabelics Gabi jelentik a kapcsolatot a világgal. Ők naponta látogatják, ételt visznek neki, és segítenek, amiben tudnak.

Nagyon kellett a biztató szó akkor is, amikor beköltözött a szállóra. Ott ugyanis leírhatatlan körülmények fogadták. Az örökké nedves barakképületben gyomorforgató a szag, így akkor is szellőztetni kell, ha hideg van. A közös mellékhelyiségekben omladozik a vakolat, rohad a padlóburkolat, leszakadtak a csempék. Nemrég kifestettek a Gólyahír önkéntesei, ám a nedvesség hamar megtette hatását: máris penészesek a sarkok, a vizes falak ledobják a festéket, a burkolatot.

A szállón a társaság sem a legjobb. Hangosak, veszekedősek. Ősszel és télen ide szorulnak a hajléktalanok is. Előfordul, hogy vizelettócsákon, ürüléken kell átlépkedni a folyosón. Az elmúlt évben tizenhat titkolt terhes illetve hajlék nélküli kismamát helyezett el itt az egyesület. Sokszor megkapják a többi lakótól: ”Eladod a gyerekedet?!” Kimozdulni csak jó időben tudnak, hiszen buszjegyre sincs pénzük, a város peremétől, pedig minden messze van.

Kellene egy hely – sóhajt Móruczné Gabi, amikor végre kilépünk a friss levegőre a szálló fojtogató bűzéből. Egy egészségesebb, biztonságosabb lakás vagy szoba, közelebb a városközponthoz. Korábban pályáztak az önkormányzathoz a volt erőműves bölcsőde használatáért, ahol család- és anyaotthont alakítottak volna ki a Sorsunk és Jövőnk Alapítvánnyal, de nem kapták meg. Az épület később leégett, most semmire sem használható. Szívesen helyreállították volna a volt pedagógusszállót is, de azt a választ kapták, hogy az, az erőmű közelsége miatt nem alkalmas emberi tartózkodásra. Most üzletközpont nyílt benne. Önkormányzati bérlakást nem adhatott nekik a város, mert – mint mondták – túl sok az igénylő.

Arra, hogy az egyesület vegyen, vagy béreljen, akár egy garzont, nincs esélyük. Idén – forráshiányra hivatkozva - nem kaptak támogatást a Nemzeti Civil Alapprogram pályázati keretéből. Az egyesületet a mintegy 130 tag évi 2000 forintos tagdíjából, a MATÁV évi 5-600 ezer forintos támogatásából, a lezárult örökbeadások utáni – mintegy 25 ezer forintos – költségtérítésből és az 1%-os szja felajánlásokból működtetik. Utóbbiból idén 1,8 millió forintot utalnak a számlájukra. Legnagyobb költségük az országszerte ingyenesen hívható 23 darab mobil- és egy vezetékes telefonvonal működtetése. Ez éves szinten 2,5 millió forint. Júliusban 474, augusztusban 272 hívásuk volt. A szolgálatot végző 23 védőnő, illetve szociális munkás, valamint a 10-20 alkalmi segítő teljesen ingyen látja el azt az állami feladatot, amit - annak sajátos jellege miatt - az állam nem tud ellátni.

A Gólyahír Egyesület a százhalombattai krízisszálló használatáért havi 4 400 forintot fizet Százhalombatta önkormányzatának, és további 2 200 forintot minden lakó után. Jelenlegi anyagi helyzetükben egynél több kismamát nem mernek befogadni a szállóra, hiszen nem tudnák biztosítani az ellátását.

Eddig négy százhalombattai kismama talált menedéket a Gólyahír krízisszállóján. Egyikük előtte egy lépcsőházban aludt. Egy másik battai kismamának hét hónapig nyújtott szállást és teljes ellátást az egyesület.