Évek óta küzdünk a levegőt szennyező különféle vegyi anyagok ellen. Ilyen volt a benzol, a kén-hidrogén, a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok stb. Ilyen volt az erőmű kéményeiből távozó vanádium és nikkel. Már korábban is ilyen volt a közutak mentén a gépkocsik kipufogó gázából származó ólom.
Aztán változtak a körülmények. A finomító számos környezetet védő intézkedése következtében jelentősen csökkent a vegyi anyagok kibocsátása, az erőmű rátért a gáztüzelésre és egy csapásra eltűnt a környezetéből a vanádium és a nikkel. A benzinkutaknál ma már ólommentes benzint tankolunk, ennek következtében nem kerül ólom a légtérbe.
Előtérbe, a figyelem középpontjába került a por. Ezt igazolja a piactéren felállított kijelző tábla is, amelyen a viszonylag legmagasabb értékek a pornál mutatkoznak. Tudni kell, hogy ezek a megengedett értékekhez tartozó százalékok, mégis nyugtalanítóak.
A szakirodalom megkülönböztet szálló port és ülepedő port. Ez a megkülönböztetés nem igen tudományos megfogalmazás, és erre legjobban a mintavételi módszer ad magyarázatot.
Ülepedő por: A mintavételi helyszínen, a légzési zóna magasságában kihelyezett mintavevő eszköz felületén az egy hónapos expozíció alatt kiülepedett por tömegét határozzák meg.
Szálló por: A mintavétel helyszínén egy elő-leválasztóval ellátott speciális mintavevő készülékkel az emberi légzési zóna magasságában történik. A mintavevőben elhelyezett 1 m pórusméretű kvarc szűrőfelületén összegyűlt por tömegét határozzák meg.
A „Fodor József” Országos Közegészségügyi Központ mérései szerint
- a szálló por terhelési szintje 48mg/m2 és a mérési adatok 30 és 40 mg/m2 között szórtak.
Előfordultak határértéktúllépések is. - az ülepedő por a határértékhez képest nagyon alacsony környezeti terhelést tükrözött.
A relatív maga terhelési szint, de még sokkal inkább az egészségügyi szempontok azt diktálják, hogy a szálló por, elsősorban annak 2,5 mikrométernél kisebb szemcseméretű frakciójának vizsgálatát helyezzük előtérbe. Miért? Számos nemzetközi szervezet vizsgálta a lebegő részecskék problémáját. Nyilvánvalóvá vált, hogy a 2,5 mikrométer alatti lebegő részecske (PM2,5) frakciót lehet felelőssé tenni az egészségkárosító hatásért. Ez egy olyan frakció, amely könnyen bejut és lerakódik a tüdő mély (léghólyagos) részében. Különös helyet foglalnak el itt az ultrafinom, 0,1 mikrométernél kisebb részecskék, melyek már igen kis koncentrációban is hatnak a szervezetre.
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a jövőben ellenőrizni szükséges a 2,5 mikrométernél kisebb szemcseméretű frakció koncentrációját, illetve annak idő- és térbeli változását.
Végezetül jogosan merül fel a kérdés, hogyan lehet ellene védekezni? Elsősorban közvetett módszerekkel, mivel ezek az apró részek többnyire lebegnek. Ilyen a minél nagyobb művelt, zöld területek kialakítása, ilyen a fásítás, bokrosítás és bizonyos mértékben az utak vízsugaras lemosása. Nem öntözése, lemosása.
Irodalom:
A „Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Környezetegészségügyi Intézete: Szaktanulmány (2004)
Dr. Wilde György, dr. Wilde Róbert: MOL Szakmai Tudományos Közlemények 2000/1 203-209
