Május 19-én a Nyugdíjas Pedagógusok Klubja a rossz időjárás ellenére ismét elindult, ezúttal Budapestre. Uticélunk: a Kegyeleti Múzeum, a Kerepesi temető és a Bajor Gizi Múzeum.
Elszántságunk nem volt hiábavaló, bőségesen kárpótoltak a látottak. Ez a nap utazás volt a történelemben, művészetekben, irodalomban, tehát kultúránkban.
Első állomásunk a Fiumei úti Sírkert. A főbejárattól balra a Kegyeleti Múzeumba léptünk – ilyen csoda is kevés van a világon. Mit nyújthat egy ilyen múzeum? Nagy meglepetésünkre nem morbid, hanem nagyon érdekes világ tárult elénk. Néprajzi, történelmi, sőt földrajzi ismereteink is bővültek – hazai, erdélyi, felvidéki temetkezési szokásokat ismertünk meg, a népi és polgári gyász megnyilvánulási formáit. Érdekességként említeném meg a Csököly-vidéki fehér gyászt, amely sokat árul el az ázsiai népek hasonló derülátó felfogásából, és ami csak a múlt század harmincas éveiben „ment ki a divatból”.
Kopjafák, keresztek, gyászkocsik, halottas hintók, halottasházi kellékek, varrottasok, koporsók, szarkofágok elevenítették fel az elmúlt időket. Kegyelettel szemléltük Kossuth, Somlai Artúr, Jászai Mari halotti maszkjait, a herendi porcelánurnák egyedi gyűjteményét, egy fűzfa koporsót, amelyek megszerzéséről nagy lelkesedéssel beszélt idegenvezetőnk.
A Kegyeleti Múzeumtól után léptünk a Kerepesi temetőbe – a nemzet panteonjába vezetett. Először Kossuth, Deák, Batthány Mauzóleumok előtt róttuk le kegyeletünket, majd nagy íróink: Jókai, Vörösmarty, Ady, Mikszáth, Móricz, József Attila, hogy csak a titánokat említsem. Képzőművészeink közül Munkácsy, Mednyánszky, Lotz Károly, Ligeti Antal, Zala György – a híres aradi Szabadság szobor megálmodója, Fadrusz János – a kolozsvári Mátyás szobor alkotója, színészóriásaink Jászai Mari, Blaha Lujza, Csortos Gyula, Major Tamás előtt hajtottunk fejet.
Innen érkeztünk mintegy az előbbiek folytatásaként, az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeumhoz, amelyben mára egyedülálló emlékei halmozódnak fel a távolabbi és közelebbi múlt színészvilágának. Itt a színháztörténet klasszikusainak magánéletébe és féltett titkaiba is bepillantást nyerhettünk.
A Bajor Gizi Színészmúzeumról illik tudni, hogy Gobbi Hilda kezdeményezésére 1952. február 12-én nyílt meg a nagy művésznő halálának első évfordulóján egykori budai villájában. A Bajor Gizi hagyatékából és emlékszobájából kifejlődő múzeumba az alapító a névadó mellé Jászai Marit és Márkus Emíliát emelte ki a magyar színháztörténetből. Gobbi Hilda 1990-ban kapott emlékszobát. Persze több híres színművészünkről is rengeteg információt kapunk, ha végigjárjuk a múzeum hangulatos termeit. Festmények, szobrok, fényképek, levelek elevenítik meg Gózon Gyula, Páger Antal, Jávor Pál, a felejthetetlen Latabár Kálmán, Mezei Mária, Dajka Margit vagy Ruttkay Éva alakját.
Egy varázslatos világ nyílt meg előttünk, amelyet bizonyosan ismét felkeresünk.
