Előbbiek, hogy bemutassák, mi mindent találtak ki és tanultak meg, utóbbiak pedig, hogy mindezen meghatottan, vidáman és álmélkodva szórakozzanak.

Kezdetnek ott volt például a sokakban vihart keltő „Batta Himnusz”. Megszületése óta fel-felcsendült már sokkal alkalmatlanabb alkalmakon is, ezúttal azonban nagyon helyén volt! Mikulásik Máté gyönyörű, tiszta és bátor hangon énekelte a bevezető szólót. 
A visszatérő produkciók: a táncosok, a bábosok, a mesejátékosok és citerások mellett bátor szólisták énekeltek, verseltek vagy meséltek.

Volt néhány „vendégműsorszám” is: a zeneiskolások hangszeres tudásukat mutatták be, a városi költészetnapi műsorból pedig két dal is felcsendült. A szokásos keretjáték ezúttal is rímelt az Arany János mindennapjaira: „cserediákok” látogatták meg az előadást Nigériából, Kínából, Észak-Amerikából és Mexikóból, hogy a konferansziét tréfás szójátékokkal tűzdeljék meg.