„… az ember nemcsak úgy elvan a világban, hanem valamiért él. Nemcsak magáért, másokért is él: a családjáért, a falujáért, a nemzetéért” – ezt a hitvallást fogalmazta meg Mitták Ferenc anyai nagyapja, és eszerint alkot, gondolkodik maga is. Fontosak számára a hagyományok, az ősök, a gyökerek, de nem öncélúan fordul a múlt felé. Vallja, hogy annak ismerete, értése, megbecsülése nélkül nem érthetjük a jelent és nem építhetjük a jövendőt.

A történész legújabb, tizenhetedik kötete idén tavasszal jelent meg Az utolsó bátéi táltos, Rákóczi fája Dabason címmel. Nem véletlen a kissé hosszú elnevezés, mert a szülőföld, Dabas és a második otthon, Százhalombatta iránti egyforma tiszteletet és szeretet fejezi ki. A könyvben szereplő regék, mondák, mesék, történetek és visszaemlékezések valamilyen módon mind kötődnek a két településhez, és a történelmi múlt egy-egy korszakát is bemutatják a honfoglalástól egészen a XXI. század elejéig.

A kötet egyfajta személyes összegzés és credo egy kerek évforduló alkalmából: a szerző idén ünnepli hatvanadik születésnapját.