Ettől kezdve „védelmező száma” felbukkanása az „igen”, fordítottja pedig a „nem” – minden további racionális érvelés nélkül. S a gyakorlat őt igazolja. Egy olyan irracionális helyzetben, mint a rendszerváltás utáni Oroszország gazdasága ez az egyetlen működő módszer. Időközben igazi bankszakember lesz, hasonszőrűek közé keveredve politológiai, filozófiai fejtegetésekbe mélyül. Fut-szalad a történet, hirtelen felszökken az abszurdig, hogy a következő lapon újra mélyre merüljön vagy a keleti filozófiába, vagy a napi politikába. Pelevin, az ifjú író immár sokadik könyvében sem bír elszakadni a rendszerváltás utáni helyzet megértése és megértetése iránti vágytól. Úgy tálalja teóriáit, hogy olvasásuk közben szemernyi kétségünk sincs igaza felől. Olyan szereplőkkel tolmácsoltatja elméleteit – katonatisztek, média- és bankszakemberek – akikről elhisszük, hogy ott voltak, részt vesznek benne, sőt irányítják. Sztyopa viszont tisztában van vele, hogy ő nem irányít, csak odafigyel „választott számára”, ami megmutatja a helyes utat számára … Vannak ellenséges számok is, amiktől tartani kell, de a baráti számokkal lehet ellenük küzdeni. Küzdelem és erőszak természetes velejárói az orosz valóságnak. Pelevin valódi erőszakossága nem a vérfürdőkben rejlik. Hanem a lendületben, amivel megírja. Elbeszélésének van akkora svungja, mint a speciálisan metszett golyónak, melyet egy átalakított golyóstollból lő ki Sztyopa. Majdnem a megfelelő helyen és időben …