A Magyar Napló szerkesztősége és az Írott Szó Alapítvány 2006-ban regénypályázatot hirdetett azzal a megkötéssel, hogy a történet a rendszerváltás időszakáról, annak társadalmi, kulturális és morális hatásairól szóljon. 2008-ban sorra megjelent az első három helyezést kiérdemlő kisregény. Elsőként Kiss Judit Ágnes története. (A második helyezett: Kondor László: Csak néhány év; a harmadik: Nagy Gábor: Álmatlanok és álmodozók.)

Ahogy divatossá vált mostanában vályogfalú kisfalvakban házat venni, úgy jöttek divatba a falvak intim életét elbeszélő történetek is. Kiss Judit Ágnes fiatal, eredendően budapesti és költő. Mégis sikerül megtalálnia a nyolcvanhét éves, sokat látott falusi asszony, Szomor Veron hangját, aki elmeséli néhány falujabeli esetét, s ezeken keresztül az egész falu – egyébként igen tipikus – történetét. Mesél kedvvel és véleménnyel fűszerezve arról, hogy a világ, az ország változásai milyen hatással voltak a családokra. Vinnék az ő házát is a hollandok annyi pénzért, amennyit „tisztességes munkával nem is lehet megkeresni” – így hát nem is adja nekik. Jönnek a fővárosból is, művészek is, veszik a régi kidőlt-bedőlt parasztházakat, a fiatalok pedig hátra sem nézve hagyják el sorra Zsanócot. Szomor Veron pedig figyel, gondolkodik és beszél. Minden fejezet egy-egy falubelit mutat be, a maga jellemző életével, annak fordulataival, hatásaival. Elbeszélésében egymásba simulnak a korok, a sorsok, átszőve szerelemmel, barátsággal, árulással, egyházzal és állammal, bűnnel és bűnhődéssel. Hogy a szereplők vajon valóban létező személyek-e, tulajdonképpen édes mindegy. A történet hiteles, kedves és lebilincselő.