A kötet címe: A nemzet reménysége volt – Nagy Ferenc miniszterelnök élete. Bár több szervező is bábáskodott a rendezvény körül - az Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesülete, a KÉSZ helyi szervezete, a KOLPING Család és a Halmok Polgári Értékőrző Egyesület -, mindössze háromtucatnyi városlakó volt kíváncsi az egykori kisgazda politikus nem mindennapi életútjára.

Horváth János nehezményezte, hogy társadalmunk jelentős része érdektelenséget mutat történelmünk iránt. Pedig annak tanulmányozása révén elkerülhetnénk számos csapdát, nem követnénk el ugyanazokat a történelmi hibákat. Felidézte az 1945-ös esztendőt, a vesztes háború évét, megaláztatásunkat, a katonai megszállást. Felvillant egy fénysugár, a győztes hatalmak lehetőséget kínáltak a legyőzötteknek, ha a demokratikus kibontakozás útjára lépnek. Az ország népe pedig ezt választotta. Az 1945. novemberi választásokon a korábban elnyomott, mondhatnánk, üldözött Kisgazda Párt fölényes, 57,5 százalékos győzelmet aratott. Az akkor huszonnégy éves Horváth János is mandátumot nyert egy proletár negyedben, Angyalföldön, jócskán megelőzve vetélytársát, Kádár Jánost.

Pillantsunk bele Haas György könyvébe! A hajdani miniszterelnök Bissén, egy parányi Baranya megyei falucskában született, ahol a tanító és a lelkész képviselte az értelmiséget. Az autodidakta parasztlegény korán lépett politikai pályára. Az akkor nagytekintélyű Pesti Hírlap is felfigyelt tényszerű, célravezető írásaira.

Hogy mit akartak a kisgazdák? Általános, titkos választásokat, és felléptek a nagybirtok ellen. Nem forradalmi, hanem parlamentáris úton. Mert a hárommillió koldus Magyarországa igaz volt. A népi írók mindezt már feltárták, de nézzük meg mi is, milyen volt a paraszt sorsa az „úri Magyarországon”. Ezeregyszázharminc nagybirtokos tulajdonában volt 5,4 millió hold szántóföld, legelő és kaszáló, az ország területének egyharmada. Minden harmadik földműves zsellér volt vagy uradalmi cseléd. Ők művelték meg az ország területének felét. Ha a kasznár azt nem mondta, lusta vagy, elmehetsz. Az analfabetizmus mellett a kisemmizettek, a kiszolgáltatottak világa volt ez. A kisgazdák azt tűzték ki célul, hogy beemeljék a nemzet egészébe kisemmizett a milliókat. 1930-ban megalakult a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, és a politikai gáncsoskodások ellenére tizennégy mandátumot nyert a Parlamentben1939-ben.

Az 1944. évi német megszállók első dolga volt, hogy betiltották az FKGP-t az SZDP-vel együtt. Bajcsy-Zsilinszky Endre mártírhalála után börtön és bujkálás jutott nekik osztályrészül. Nagy Ferenc illegális lakásokon élte túl a háború végét. A Kisgazda párt a poraiból kelt újra, és rövidesen a politikai élet meghatározó tényezője lett. Mindez, persze, a Potsdami Nagyhatalmi Egyezmény és az 1947. évi békekötés előtt volt, amikor a szovjet megszállók kesztyűs kézzel bántak a politikai pártokkal. Így történhetett, hogy Sztálin, Truman és Attlee is fogadta Nagy Ferencet, aki elsősorban méltányos békét kért Magyarországnak, sőt, megfogalmazta területi követeléseit is. Ám a békekötés után elindult a „szovjet gőzhenger”. Nagy Ferenc szembehelyezkedett Rajk László belügyminiszterrel védve a védhetetlent, és miután Rajk nem boldogult vele, a szovjetek a nyílt utcán tartóztatták le a kisgazda politikusokat. Szviridov tábornagy pedig egyre sűrűbben követelte Nagy Ferenctől a „fasiszta kisgazda politikusok” megleckéztetését. Rákosi Mátyás 1947 májusában lépett akcióba, amikor Nagy Ferenc családjával együtt Svájcba utazott. Köztársaság-ellenes vádat koholtak ellene. Végül tisztjéről lemondott, és Amerikában telepedett le.

Haas György pótolni kívánja a magyar történelem fehér foltjait. Most a közelmúlt ellentmondásos szereplőjéről, Dobi Istvánról kíván könyvet írni.