„Szabadság, szerelem. E kettő kell nekem…” Lehet-e egyszerre szerelmes és szabad is az ember? Illetve a nő. Mert annak ellenére, hogy az idézet és a könyv szerzője is férfi, ez megint egy nőknek szóló könyv, amit 2008. októberben egy előadássorozat előzött meg. Itt felelte Feldmár András egy hallgatói felvetésre, miszerint „a férfiakat kellene inkább gyengédségre tanítani”, hogy „ő a nőket szereti. Ezek a tanfolyamok tehát a nők önbizalmának és önmagukba vetett hitének növelésére hivatottak.”
Nagyon sok könyv jelenik meg mostanában ebben a témában. Ekkora önértékelési válságban lennének a nők? A kötetek szerzői többnyire férfiak. Hm… Talán a férfiak azt gondolják, hogy a nők önértékelési válságban vannak? Ha meg ők a fejükbe vesznek valamit, addig sulykolják, míg a nők is elhiszik, és akkor majd nagyon sok ilyen témájú könyvet fognak venni… Bizonyára van ezekben sok hasznos gondolat, jó tanács, olyan szemlélet, ami valóban erőt, tüzet lobbanthat abból a parázsból, ami egyébként a nőkben természetüktől fogva kiolthatatlanul izzik.
Feldmár András könyve ismét egy új hangnem a műfajban (például az arrogáns Csernus-féle „A nő”, vagy a tudományos beállítottságú Szendi Gábor „A nő felemelkedése és tündöklése” című könyvekkel szemben), mert mindig megértően, személyesen és szerényen közelít az adott témához. Nagy hangsúlyt fektet a cselekvésre. Hogy ne csak olvassunk, beszéljünk, előadásokat hallgassunk (egyébként bármilyen témáról), mert „ha elmentek innen, miután meghallgattatok, és semmi olyant nem csináltok, amit eddig nem csináltatok, vagy nem hagytok abba valamit, amit eddig csináltatok, akkor minden, amit mondtam, csak üres meleg levegő, semmi más.”

Vannak könyvek, amiket azért jó elolvasni, hogy átéljünk egy másik világot, egy másik életet, kizökkenjünk mindennapjainkból. És vannak olyanok, amik elmélyítenek, és új látásmódjukkal elnavigál(hat)nak egy-egy adott problémában. Megoldani nem fogják. Legjobb esetben fellobbantják a tüzet, amibe bele lehet hajigálni a régi nyűgöket, hogy letisztult önmagunkra találjunk. Aztán jöhet a tavasz, a szabadság és a szerelem  ,és az önként vállalt rabszolgaság.