Lassan vége a felvételi szezonnak, minden diák szembesülhet a ténnyel: elkezdheti kitanulni azt a szakmát, amit kiszemelt magának, vagy valami mással kell próbálkoznia a következő felvételi időszakig. Sokan igyekeznek halogatni a választást, ami nem csoda, hiszen annyiféle-fajta foglalkozás van, s akad köztük jó néhány izgalmasnak, vonzónak tűnő is. Mennyivel egyszerűbb volt, amikor a ma már fáradságosnak tűnő tevékenységek (amit ma talán senki sem szívesen választana munkájául) az évszázadok során szokásokká váltak, nemzedékről nemzedékre öröklődtek. Nagy reneszánsza van mostanában a kézműves-iparnak, és érdekességként a városlakók is kipróbálhatják a szántást, vetést, kaszálást. De ezek a valamikor mindennapos foglalkozások mára teljesen átalakultak, illetve jelentős részük meg is szűnt. Selmeczi Kovács Attila könyvében nehézségekkel, izgalmakkal, évszázados tapasztalatokon alapuló módszerekkel találkozhat az olvasó. Mit csináltak vajon a pákászok? A lápon éltek és nagyjából mindent: „néhányan közülük darvak, kócsagok nevelésével, szelídítésével is foglalkoztak.” Mígnem a folyószabályozások, az iparosodás során eltűntek a mocsarak, és a pákászok egy része halásznak vagy pásztornak állt. Esetleg vadásznak. Bár az olyan összetett dolognak tűnik, hogy talán nem is elég egy élet minden csínját-bínját, trükkjét és fajtáját – amiket a könyv bemutat – kitanulni, illetve inkább kitapasztalni. A kötet nem pusztán néprajzi tanulmány, hanem sajátos mozaik rádióelőadásokból, gyerekeknek írt népszerűsítő írásokból, érdekességekből. Számtalan rajz mutatja be a különféle csapdák falállítását, az olajütők működését, a szappanfőzők mindennapjait. Aztán kiderül például az is, hogyan ordít a fába szorult féreg. A szakmai ismertetéseket itt-ott kiegészíti egy-egy anekdota, népdal, vagy témába illő versidézet is.