Az olvasó ügyvédje - Gyermektartásdíj

A gyermektartásdíj a tartásra kötelezett személy (általában az édesapa) kimutatott havi jövedelmének 15-25 százaléka gyermekenként és havonta azzal, hogy az összes gyermeke utáni fizetési kötelezettsége nem haladhatja meg a havi jövedelmének 50 százalékát. Akár két, akár több gyermeke van az illető édesapának, a gyermekek akár egy akár több háztartásban nevelkednek, a fizetési kötelezettsége összességében nem lehet több, mint a havi kimutatott nettó jövedelmének a fele.

Ezen belül a bírói gyakorlat általában a havi nettókereset 20 százalékában határozza meg a havi tartásdíj-fizetési kötelezettséget. A bíróság azonban sokszor kerül nehéz helyzetbe a fizetésre kötelezés során. A jelenlegi sajátos gazdasági helyzetben, bizonyos foglalkozási körben – elsődlegesen a vállalkozói szférában - gyakorlatilag kiismerhetetlenek és követhetetlenek a reális jövedelmi viszonyok. A gyermektartásdíj összegét számtalan esetben mérlegeléssel állapítják meg, mivel a kötelezettek nem tudnak megfelelő jövedelemigazolást csatolni, vagy, amit csatolnak, az egyértelműen nem a reális helyzetet fedi le. A jogosultak – a gyermeket a saját háztartásában gondozó és nevelő szülők - egyéb bizonyítékot nem tudnak felajánlani. E körben bírósági határozat jelöli meg, hogy az önadózás keretében bevallott adóköteles jövedelem mellett mérlegelni kell a felek vagyoni körülményeit is.

Arra az olvasói kérdésre, hogy mi a bírói gyakorlat, ha a tartásra kötelezett személy jövedelme alacsony, a családjogi törvény 69/A. § (1) bekezdése válaszol: a tartásra kötelezhető szülő a saját tartása rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami a közös eltartásukra rendelkezésre áll. Ez azonban nem vezethet oda, hogy a tartásra kötelezhető szülő élete teljesen ellehetetlenüljön. Célszerű tehát a bíróságnak inkább a tényleges jövedelmi helyzetből illetve életviszonyokból kiindulnia, és a tartásra kötelezett számára teljesíthető döntést hozni. Ellenkező esetben az is előfordulhat, hogy a tartásra kötelezettel szemben indított esetleges végrehajtási eljárás során a szülők közös vagyonába tartozó - így a jogosult tulajdonát is képező - vagyontárgyakat foglalják le. Ilyen eset lehet, amikor a házassági kötelék és járulékos elemek vonatkozásában a bíróság már döntött, a szülők házasságát felbontotta, a gyermeket elhelyezte, de a szülők házastársi vagyonközösségüket még nem szüntették meg. Ebben az esetben a közös ingatlanvagyonra terhelődik rá a tartásdíj-fizetésre kötelezettel szemben indított végrehajtási eljárás.

Arra az olvasói kérdésre, hogy van-e a tartásdíj-fizetési kötelezettségnek felső határa, a következőket tudom válaszolni. Ez inkább abban az esetben állhat elő, ha a tartásra kötelezett kiemelkedően magas jövedelemmel rendelkezik. A családjogi törvény 69/C. § (1) a) pontja alapján a gyermek tényleges szükségleteire is figyelemmel kell lenni. Nyilvánvaló, hogy az egyes családok különböző életszínvonalon illetve jövedelmi helyzetben élnek. A kiemelkedően magas keresetű szülők kiskorú gyermekei valószínűleg kiemelkedően magas színvonalon élnek, és – mivel ehhez szoktak - tényleges szükségleteik is ehhez idomulnak. Nem jellemző, de gyakrabban tapasztalható, mint azt a laikus elképzelné, hogy igen magas - akár 120-150 ezer forintos – tartásdíjat is vállalnak apák önkéntes teljesítésre. Ha a tartásra kötelezettben megvan a magas összegű tartásdíjra vonatkozó fizetési szándék, ebben ő a bíróság által nem korlátozható. A teljesítés formáját (életbiztosítási szerződés megkötése a gyermek javára, takarékbetétkönyv megnyitása) lehet finomítani. Ennek írásbeli rögzítéséről a szülők peren kívül is megállapodhatnak, és ezt a bíróság elé is terjeszthetik jóváhagyásra.

Arra az olvasói kérdésre, hogy visszamenőlegesen hány hónapra lehet érvényesíteni a gyermektartás-díjfizetési kötelezettséget, a családjogi törvény 68. § (1) bekezdése válaszol. A tartási követelés hat hónapra visszamenőleg érvényesíthető. Az ennél régebbi követelést csak akkor lehet érvényesíteni, ha a jogosultat nem terheli mulasztás, vagyis nem például saját hanyagsága miatt nem érvényesítette addig az igényét. A polgári törvénykönyv tervezett módosítása azonban lehetővé tenné az ennél lényegesen hosszabb időre való visszamenőleges igényérvényesítést is.

A bírói gyakorlatban előfordul, hogy a jogosult akkor is a keresetlevél benyújtásától visszafelé számított hat hónaptól érvényesítheti a tartási igényt, ha ezzel kapcsolatban - először - az első tárgyaláson tett egyértelmű nyilatkozatot. Ilyenkor a bíróság a keresetlevél tartalmát igyekszik értelmezni. Amennyiben a tartásra jogosult azt adja elő, hogy a kötelezett - az életközösség megszakadása ellenére - hosszú idő óta nem fizet tartásdíjat, a bíróság úgy tekinti, hogy visszamenőlegesen is érvényesíti az ezzel kapcsolatos igényét.

Azzal kapcsolatban, hogy mi alapján lehet kiszámítani a tartásdíjat, érdemes tudni, hogy az 1998. január 1-jétől hatályos 29/1997. (X[1.12.) IM rendelet újraszabályozta a tartásdíj alapját. A családjogi törvény 10. § (2) a) pontja összevonja a rendszeresen járó havi keresetet az időszakonként esetlegesen kifizetett prémiummal, jutalommal és egyéb rendkívüli kifizetésekkel, és az átlagos egyhavi nettó jövedelmet veszi alapul. Álláspontom szerint ez méltánytalan helyzetet eredményez a kötelezett szempontjából, mert abban a hónapban is a magasabb, átlagos nettó jövedelem alapján számított tartásdíjat kell fizetnie, amikor az egyébként megállapított százaléknak megfelelő tartásdíj kevesebb lenne. A bíróság gyakorlatában előfordul, hogy változatlanul a rendszeres, minden hónapban kifizetésre kerülő jövedelem átlagát veszik figyelembe az alapösszeg megállapítása során.

A nagykorú gyermek tartását a rokontartás körében szabályozza a családjogi törvény. Az ilyen típusú tartásdíjat – a kiskorú tartásának megállapításával ellentétben - csak határozott összegben lehet megállapítani.

A munkaképes nagykorú gyermek akkor jogosult tartásra, ha a szükséges tanulmányai folytatása érdekében erre rászorul.

A bíróságnak igen jelentős mérlegelési szerepe van annak eldöntése körében is, hogy mi minősül szükséges tanulmánynak. Ennek megítélése során alapvető szempont az életpályára való felkészülés. Szükséges tanulmánynak minősülhet például az újabb szakma megszerzésére irányuló tanfolyam, ha a nagykorú gyermeknek a már megszerzett szakmájában a gazdasági struktúra átalakulása miatt távlatilag nincs lehetősége az elhelyezkedésre.

Alkalmazható általános szabály nincsen. A konkrét ügyekben az összes körülmény értékelésével lehet eldönteni, hogy fennállnak-e a tartási kötelezettség megállapításához szükséges feltételek.

A szükséges tanulmányok folyamatosságának is különös jelentősége van, valamint vizsgálandó az is, hogy - a képzés jellegénél fogva - a nagykorú gyermeknek nincs-e lehetősége munkaviszony létesítésére, ily módon biztosítva saját tartását.
A bírói gyakorlat szerint a tanulmányok többévi megszakítása után már csak kivételesen várható el a szülőtől, hogy nagykorú gyermeke után újból tartásdíjat fizessen.

Várom további kérdéseiket, észrevételeiket a pavikadr@t-onlione.hu címemen valamint a 30-85-77-560-s telefonszámomon.