Büntetőjogi felellőségem tudatában kijelentem, hogy az alábbi bort a kóstolás előtt nem ismertem, készítőjével még soha nem beszéltem (sajnos), a borleírásom objektív voltát tehát semmi nem kérdőjelezheti meg.

Azt hiszem, találtam egy bort, amely megállja a helyét mind az ínyencek, mind az ízvadászok, mind a kezdő borfogyasztók asztalán, de még a kritikusok, borszakértők is fejet hajthatnak előtte. Ez a nemes nedű az 2007-es Istvándy badacsonyi olaszrizling.
Citromsárga csillogó színét enyhe zöldes reflex töri meg. Illatában ”száz csillag ragyog”. Így elsőre füst, fehérbalzsam-ecet és kamilla. A második vonalat a vulkanikus jegyek képviselik, a kötelező ásványokkal.

Íze valami egészen káprázatos: füstölt jegyek mellett a tölgy és a kellemes sós dominál, amelyeket a savak egészen hosszan vezetnek. Bámulatos a harmóniája, árad belőle a fajtajelleg, megjelenik Badacsony keménysége, markáns savai és változatos ízei.
Kinek ajánlanám? Minden kezdő borfogyasztónak, mert ebben a borban könnyen felismerhető, azonosítható illat- és zamatanyagokkal találkozik. Ásványosságával és kedves, simogató megjelenésével iskolapéldája a badacsonyi terroirnak. Füstös, ásványos jegyei és alkoholtartalma nem jelenik meg olyan erősen, hogy bárkit elriasszon. Ízvadászok, sommelierek és éttermesek számára is különleges, hiszen sokféle ételhez illik, de kiemelném közülük a hideg füstölt halsalátát, a füstölt pisztrángot zöldségkörettel, a grillezett bazsalikomos csirkemell-filét ruccolával és a hideg halételt tésztasalátával.
Levesekhez ritkán ajánlok bort, de azt hiszem, ehhez jól illene egy gombakrémleves, szegfűgombával a tetején. Továbbá van benne annyi fűszeresség, ami elkísérne egy hideg magyaros ízelítőt, amely szalámiból, parasztsonkából, kenőmájasból, paprikából és paradicsomból állna.

A 2007-es Istvándy badacsonyi olaszrizling arra hivatott, hogy a szó nemes értelmében értékes tömegborrá váljon.