Az egyik szemem sír…

Aggodalommal olvastam, hogy a kenyérgyár helyén pláza épül. Hát nem elég, hogy Budapest és közvetlen környéke tele van plázákkal és bevásárlóközpontokkal, most már elkezdik a kisvárosok tudatos butítását is? Gyermekeink így is éppen elég ifjúságbutító, felületes értékeket megcsillantó, erkölcszüllesztő hatásnak vannak kitéve, miért kell még egy "plázafeelinget" is hozzátennünk? Vagy ez kicsi pláza lesz? Kisvároshoz "méltó"? Persze, így a gyerekek kicsiben kezdhetik, kicsiben szoktatjuk hozzá őket a "vedd és vidd" stratégiához, ahhoz, hogy mondjuk sportolás helyett a plázában lófráljanak, mert az olyan menő és trendi dolog (lesz). És az a sok klassz márkás cucc, aminek majd nehéz lesz ellenállniuk! Nincs rá pénze? Tuti lesz bankautomata és hitelfelvételre lehetőség. Hogy még inkább "fogyasszunk", adósodjunk, alacsonyodjunk, még inkább a talmi csillogásba feledkezzünk. És közben elfelejtjük azt, ami igazán fontos, az igazi értékeket, amik pénzben nem mérhetők.

Kedves Városlakók, szükségünk van erre? Biztosan kell nekünk egy pláza? Ezen el kellett volna gondolkodnia annak, aki engedélyezte ezt a beruházást.

A másik szemem viszont nevet, mert ismét épült egy játszótér (az Irinyi és a Tóth L. u. között), ami csodálatosan szép lett. Sok izgalmas játszóeszköz van, amik között örömmel válogathatnak a gyerekek. Szép a parkrésze, sok a pad, igazi élmény a gyerekeknek, kikapcsolódás a felnőtteknek. Köszönjük ezt a játszóteret (is) az Önkormányzatunknak, és azt, hogy ennyire odafigyel arra, hogy a betonházak között mindig maradjon (nem kevés) természet is.