Tavaly májusban arról határozott a megyei jogú város közgyűlése, hogy az intézmény az idei tanévben nem indíthat szakképző évfolyamokat, de mivel az iskola tiltakozott a döntés ellen, módosították, és harmincfős kilencedikes osztályokat engedélyeztek. A képzésre végül annyian jelentkeztek, hogy három osztályt sikerült feltölteni maximális létszámokkal.

A kérdésre, hogy vajon miért a szakiskolai képzést akarta megszüntetni az önkormányzat, amikor erre jóval nagyobb a kereslet, mint a szakközépiskolai iránt – a megbízott intézményvezető sem tudta a választ. Mint mondta, a szakmunkásképzésnek közel ötven éves hagyománya van az iskolában, egykori tanulóik mára nagypapként hozzák felvételre unokáikat. Igaz, a szakképzés jóval drágább a szakközépiskolai oktatásnál, hiszen a gyakorlat során műhelyekre, eszközökre, anyagokra van szükség. A fenntartó döntését nyilván anyagi okok motiválták.

Az intézménynek azonban nem a pénzhiány az egyetlen problémája. Míg 2004-ben 609, 2005-ben 586, 2006-ban 542 tanulójuk volt, az idei tanévben az 500-at sem éri el a növendékek száma. Az évről évre csökkenő gyereklétszám természetesen nem érdi, hanem országos jelenség.

Az sem újdonság az iskolában, hogy elsősorban nem a gazdag családok jól tanuló csemetéi iratkoznak ide. A negatív társadalmi folyamatokat, a növekvő szegénységet és egyes társadalmi csoportok növekvő elégedetlenségét azonban egyre erőteljesebben érzik. Az első tanítási héten például néhány szülő kis híján megverte a portást, amiért az félfogadási időn kívül nem akarta beengedni őket az iskolába. Sok nehéz sorsú, de tehetséges gyereket képzünk – mondja Barits Pál -, aki büszke eredményeikre, például arra, hogy tavaly az ö diákjuk nyerte a Teöreök Aladár Országos Tanulói Versenyt gépírásból, vagy, hogy az ország számos iskolájában használják az általuk kidolgozott mintatanterveket.

Bízik a Kós jövőjében, annál is inkább, mert a következő tanévre jelentős változtatásokat terveznek. Újra elindítják a felnőttképzést, új szakmákat hirdetnek meg. Emellett más szakképzőkhöz hasonlóan szeretnék lehetővé tenni, hogy aki leérettségizik a szakmai alapozó tárgyából, annak kettő helyett egy évre rövidüljön a szakmai képzése.

A szakképzés egészének jövőjével kapcsolatban már kevésbé optimista az igazgató. Úgy véli, a rendszerváltás óta rengeteget romlott az egykor nagy hagyományokkal rendelkező, világszínvonalú rendszer, amiért elsősorban a politika, a mindenkori kormányzat a felelős. A magyar szakemberek még mindig keresettek és megbecsültek külföldön, de az utánpótlásuk már egyre inkább nincs meg. A legnagyobb problémának a tanárok alulfizetettségét és ezzel összefüggő egyre csökkenő társadalmi presztízsét tartja.

Az előző igazgató, Pergel Antal májusban teljesen váratlanul adta be lemondását. Döntését sem hivatalosan, sem közvetlen kollégáinak nem indokolta meg. Többen úgy vélik, egyszerűen elege lett.