Kicsiny városunkban (legalább) két civil szervezet foglalkozik a fogyatékkal élőkkel. Akinek van erre szeme, érzékenysége – észreveszi őket, segít, ha tud, érdeklődik. És vannak azok, akik szemlesütve, nyaktekergetve kerülik a kerekesszéket, a fehér botot, vagy a kusza tekintetet. Nekik szól a „Ne parázz!” felszólítás. Ismerd meg inkább közelebbről! – szólítja meg a könyv a nyolc-tizennégy éveseket. A hirtelen formált vélemény ugyanolyan hirtelen átformálható, ha egy kicsit jobban megismerjük ítéletünk tárgyát. Talán a zavar, amit a legtöbben éreznek valamiféle „helyzetbe” keveredve. A könyv olyan kérdésekre ad választ, amelyeket talán meg sem tudunk fogalmazni, vagy zavartan elhessegetünk. Igyekszik bemutatni a sérültek világát, amiről hamar kiderül, hogy – természetesen – ugyanaz, mint mindnyájunké, csak mások a színek, mások a mértékek, az arányok. Ami hiányzik az egyik oldalon, megvan a másikon. Olyan extra képességekkel találkozhatunk, melyek – no lám! – bennünk is megvannak, csak a sok más mellett esetleg észre sem vettük. Vagy nincsenek meg, és az, bizony a mi fogyatékosságunk. Az általános iskolás korosztályt sokféle előítélet nyomja belülről és kívülről egyaránt. Tele vannak bizonytalansággal, de kíváncsisággal is. Lelkesen ismerkednek a világgal, és - egyelőre - könnyedén helyeznek át hangsúlyokat, ahogy napról napra bővülnek ismereteik. Próbálkoznak a világ összerakásával. Ezt a folyamatot segítheti ez a könyv. Mert a világ hiányosságaival együtt kerek.