A média, az utcai találkozások, a családi beszélgetések – mind az egyre magasabb energiaárakkal vannak tele. Mindennapos téma a klímaváltozás, a Föld végső tartalékainak elemésztése. S miközben egyfelől tényleg botrány, milyen meggondolatlanul tépázzuk a Föld felszínét, mélyét és légterét, vannak olyan kimeríthetetlen források, amelyek kihasználása (talán) hosszabb életet adhat kivételes civilizációnknak. Például: "...a Nap minden évben 17.000-szer annyi energiát ajándékoz a Földnek, mint amennyit jelenleg az egész emberiség ugyanennyi idő alatt felhasznál.” A Cser Kiadó „Zöldkönyvek” sorozata megújuló energiaforrásokat, környezetkímélő technikákat mutat be. Van köztük nap- és szélenergia hasznosításáról, a növényi olajok hajtóanyagként való felhasználásáról szóló könyv is. Számtalan ötlet, ami segíthet önállósítani magunkat az energiagazdálkodóktól, ráadásul azzal a kellemes tudattal, hogy nem pusztítjuk a természetet, hanem harmóniában élünk vele.

A napkollektorok után talán a legnépszerűbb „zöld” szerkezet a hőszivattyú. Elvi alapját 1810-ben Nicolas Léonard Sadi Carnot, az akkor 16 éves technikumi diák dolgozta ki, megalkotva a termodinamika 2. főtételét. „A hőerőgép működése során a környezetének egy melegebb régiójából energiát vihet át egy hidegebb régióba, és az energia egy részét mechanikai munkává alakíthatja. A körfolyamat meg is fordítható. A rendszerbe külső munka bevezetése által hőenergiát képes átvinni egy hidegebb régióból egy melegebbe – ez a hőszivattyú.” Az elmélet napjainkra sokat csiszolódott, és számtalan helyen alkalmazták már az elmúlt évtizedek során. Különösen azokban az országokban (pl. Ausztria, Németország, Svájc), ahol a klímaváltozás miatt aggódó kormányzatok egyre nagyobb mértékben támogatják a környezettudatos technológiák alkalmazását. A hőszivattyú kivitelezésének lehetőségeiről, a költségekről és a gazdaságosságról szól a könyv, számtalan képlettel, grafikonnal, ábrával és fotóval illusztrálva az elméletet és a gyakorlatot.